Mindenki egyházpolitikussá vált, amióta Bergoglio érseket pápává választotta a konklávé. A jezsuita főpap olyan tanításokkal lepte meg övéit, amelyeket eddig röpke 2000. év alatt egyetlen elődje sem mert volna nyilvánosságra hozni. Ezek az újítások és változtatások azonban komoly problémát jelentenek az egyébként is üldözött katolikusok között.

A vatikáni „New Age” furcsaságai miatt felszínre kerülő kétségeket, amelyek a hívek közösségében olykor joggal merülnek fel, politikai állásfoglalások és a liberális civil európai-, és világpolitikai élethez alkalmazkodó megnyilatkozások is kísérik, amelyek még inkább feltüzelik a híveket és a szent hagyományokhoz, az Evangéliumhoz ragaszkodó papokat. Voltaképpen megosztottá vált az Egyház, s van, aki Bergogliot követi, mások Őszentsége XVI. Benedek pápa és az Őt megelőző pápák egyháztanításait tartják alapvetésnek.

Meglepő volt a Földanya, mint istenség dicsőítése, az elváltak szentségekhez járulása tiltásának újragondolása, de legutóbb a papi nőtlenség ügye vetett árnyékot egyházunk hitelességére. Nehéz összevetni a mai engedményeket és Krisztus tanítását anélkül, hogy ne merülnének föl komoly kérdések az említett ügyeket illetően.

Legújabban a papi nőtlenség ügye ver nagy hullámokat a közbeszédben is. Nos, ezzel nem kell foglalkoznia az egyszerű híveknek. Nem a mi dolgunk, hanem azé, aki vállalja vagy nem vállalja a Krisztusért való lemondást, önmegtartóztatást. Lehet a civil éltben efféle lemondásban élni, és lehet papként is. Aki nem vállalja ezt, az egyelőre nem lesz katolikus pap…

A politika terén alapvetően furcsa, hogy a római egyház feje, nem az evangelizációra összpontosít, hanem megnyilvánulásai olyan dolgokban történnek, amelyeket eddig csak a világ nagyurai, politikai vezetői intéztek. Nem baj persze, ha egy egyházi vezető kifejti véleményét a világ dolgait illetően, ám nem ez a fő feladata – mondják sokan, Bergoglio bírálói közül. A teremtéssel ellenkező emberi magatartások, vágyak, ösztönök felkarolását is ellentétesnek tartják sokan a jézusi parancsokkal, tanításokkal, s ezzel is nehéz volna vitába szállni, hiszen Jézus e kérdésekben egészen világos és egyértelmű választ ad a Szentírás szerint.

Miért is írom le ezeket a ma mindennapos, vitákat kavaró és a kereszténység ellen felhasználható problémákat? Miért látom fontosnak azt, hogy ezekről valóban beszéljünk? Mert sokan fordulnak hozzám Olvasóim közül, de olyanokkal is kénytelen vagyok beszélni ezekről a dolgokról, akik más egyházak tagjai, de aggódnak Rómáért, mint a közös múlt letéteményeséért, aggódnak a keresztény lét ma már világosan látható súlyos gyengülése miatt. S ha kérdeznek, válaszolnom kell.

Legtöbbször azt mondom, hogy aki Krisztust követő emberként él, annak nem lehetnek kétségei a krisztusi parancsokat és tanításokat illetően.

1./ A Szentírás olvasása minden kétséget kizár, választ ad. Hiszen az Evangélumban leírtak nagy része Krisztus szavait idézi mind a példabeszédekben, mind a Neki feltett kérdésekre adott válaszokban.

2./ A keresztény ember az imában találja meg azt a lehetőséget, amely átsegíti az élet nehézségein, így a vallással és egyházával kapcsolatban felmerülő problémáiban is. Nem személyhez kötődik ugyanis az Egyház és a hit, hanem Istenhez, Isten fiához, Krisztushoz, a második isteni személyhez, és a Szentlélekhez. Akinek pedig a hite tántoríthatatlan, abban ezért nem lehetnek kétségek.

3./ Sokszor hallom, hogy nem megyek templomba, mert ezt vagy azt hallottam és elegem van. Ismét csak azt válaszolom ilyenkor, hogy a közösség, a közös imádság és a közösen megélt hit erőt ad. Nem a pap miatt megyünk a templomba, hiszen a pap, Isten szolgája csak a szentmiseáldozat bemutatásának letéteményese. Minden más ránk, hívő keresztényekre bízatott. Ha nem megyünk templomba, akkor nem a pappal szúrunk ki, hanem magunkkal, mert megvonjuk magunktól a Krisztus-élményt. Krisztusra nem vagyunk kíváncsiak, a személyesen jelenlévő Megváltót nem imádjuk – távol maradva.

Tehát: – Bármilyen nekünk tetsző vagy nem tetsző dolgot hallunk, tapasztalunk vagy látunk az egyházat illetően, azzal nem kell, nem szabad foglalkoznunk, mert a Krisztussal kialakított személyes kapcsolatunk, a szentségekhez járulás, a hit közös élménye mindent felülír.

Az pedig, hogy Róma püspöke vagy más püspökök, érsekek és papok mit mondanak a politikáról, a hagyományokról, és hogyan alakítják pillanatnyilag a hitre épített intézményrendszerüket, az nem a hétköznapi emberre, nem a hívek közösségére tartozik. Ha mindannyian úgy élünk, ahogyan Jézus megköveteli tőlünk, s aminek fejében elnyerjük az általa számunkra készített örök boldogságot, akkor ezek az ostoba, földi cirkuszok a legkevésbé sem kell, hogy érdekeljenek minket, hívő, Krisztust követő embereket.

Hiszen a keresztény-keresztyén embernek mindig van pártfogója, kísérője, oltalmazója az életben… és Ő Jézus Krisztus, az élő Isten Fia. Csak világosan kell látni és érteni Őt az élet minden percében… még akkor is, amikor földi szemmel, hitünkben tamáskodva, reménytelennek látszik a világ. Az egyház a Krisztusban hívő emberek egyetemes közössége, vallástól és politikai hovatartozástól függetlenül. Mert üdvözülni csak Őrajta keresztül lehet!

Krisztusnak pedig, és a csak Őt követő lelkeknek nem parancsolhat sem Róma, sem Genf… sem Esztergom, sem Gyulafehérvár, sem Debrecen, sem Várad, sem Kolozsvár… sem New York.

Stoffán György - ]]>www.hungaryfirst.hu]]>