Ma 2022 január 25. Pál napja van. Holnap Vanda, Paula napja lesz.
35bdf862d1a20e802bccec893681725c.jpg

A postán

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Már csak havonta egyszer járok a kerületi postára, a havi rezsicsekkeket fizetem be. Rég elmúlt ugyanis az az idő, amikor remegő kézzel téptem fel egy ismerőstől kapott küldeményt, vagy épp korai serdülőkoromban „magánéleti jellegű” leveleket adtam fel – persze suttyomban, a kinti ládába dobva.

Az elektronikus levelezés térnyerésével és kizárólagossá válásával a legtöbb posta mára egy kopár falanszterré silányult, ahol Kovács Pista bácsi helyett „tisztelt ügyfelünk” áll sorba.

Ugyanő, az ügyfél, kisnyugdíjas lévén, idegesen és feszülten, izzadó tenyérrel gyűrögeti a borítékot, amelybe jó előre kínos műgonddal kiszámolta a fizetnivalót – a csekkadón ráér később lamentálni. A tikkasztó meleg az ő idegeit is kikezdi, nem csoda hát, ha azonnal ráripakodik a kígyózó sort levágni igyekvő „tudatlanokra”: „Fiatalember, arra van a sor vége!” – mondja egy jobb napján, újabb frontot nyitva a lezárhatatlannak tűnő nyugdíjas–tapasztalatlan háborúban.

Efféle, csip-csup ügyektől eltekintve Pista bácsi amúgy türelmes – öröm az ürömben –, alig várja, hogy végre kifizethesse a számláit és otthagyhassa a hónaljszagú katlant. Erre azonban még várnia kell, mert az üveg túloldalán ülő hölgynek munkaköri kötelessége feltartani őt azzal a húsbavágó kérdéssel, hogy a bácsi szeretne-e „szerenCSEKKet”. (Ezt a rémisztő nevű valamit elborult agyú marketingesek találhatták ki, lényege, hogy kitöltésével – ha szerencsések vagyunk – visszanyerhetjük a saját csekkünkön feladott összeget – mégiscsak van még valami emberség ezen a világon!) Mögötte állva ismét megbizonyosodom Kovács úr türelmességéről, aki közhelyeket pufogtatva próbálja lerázni a rámenős alkalmazottat.

Közben fel-felhörgő elégedetlenkedés, a hosszú sor miatt kérdőn rám néző asszonyok, ideges, napközibe rohanó anyukák teszik teljessé a képet. És ha netán balhé adódna, egy joviális, százötven kilós – így inkább zónavédekezésre alkalmas – biztonsági őrtől kaphatunk útravalót. A LED tévéken pedig végtelenített mosolyával ragyog ránk a postai biztosításokat kínáló, ismert műsorvezető – alig „maradok talpon”.

Ellenben sorra kerülök, fizetek. Valami megmagyarázhatatlan érzés ez: az ember egyszerre kap némi feloldozást, és szidhatja a közműszolgáltatók felmenőit – amelyek persze nincsenek, de a magyar nyelv ilyen helyzetekben inkább emóciók, mintsem a logika szabályait követi. Elteszem a búcsúcédulák eszmei értékével vetekedő sárga szelvényeket, és rámosolygok a pénztárosra. Hálás közönség, nem kínál meg szerenCSEKKel. Csak kéri a következőt.

Vörös Szabolcs - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (663) Irodalmi kávéház (509) Rejtőzködő magyarország (168) Életmód (1) Kultúra (6) Egészség (50) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (6) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (5838) Nagyvilág (1464) Mozi világ (440) Politika (1579) Történelem (14) Tereb (139) Flag gondolja (33) Mozaik (83) Vetítő (30) Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (2204) Heti lámpás (256) Autómánia (61) Tv fotel (65) Titkok és talányok (12) Sport (729)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>