- 0
(A közírót az különbözteti meg a magánírótól, hogy az előbbi kiadatja írásait, a magáníró viszont szégyenlősen elássa azokat, ezáltal sokkal szerethetőbb.) A TV-ben a jeles írófejedelem azt találta mondani, hogy Majtényi, a Bitó-szalon köztársasági elnökjelöltje bizonyára zsidó, mert úgy néz ki. Ezzel pedig megalkotta a fiziognómiai zsidó fogalmát. Azóta a honi libsizmus matadorai – már csak a személyes érintettség okán is – folyamatosan le akarják beszélni erről, sikertelenül. Hősünk ugyanis a szenvedélyesen hülyék kategóriájába tartozik, azok pedig nehezen kezelhetőek, ritkán jut eszükbe valami, ám ha mégis, az kitörölhetetlen.
Előrebocsájtanám, hogy fogalmam sincs róla Majtényi úr zsidó, vagy sem. Sőt, nem is érdekel. Így azután az alábbi szösszenet nem is vele, hanem kizárólag dr Kende Péterrel foglalkozik majd.
Hősünk különös figurája a magyari létezésnek. Ő az orbángyűlölők azon alfajába tartozik, akik Orbánon kívül mindenki mást is gyűlölnek. E felől nem is hagy kétségek között bennünket, ugyanis könyveket ír gyűlölete tárgyairól. Egészen pontosan csak azokról ír könyveket, akiket gyűlöl. Ezért nem írja meg – többek között – az önéletrajzát.
A világ tágas és változatos, ennek megfelelően számtalanféle zsidót volt módunk megismerni. Ebbéli ismereteink tágultak most, Kende doktor jóvoltából, a „fiziognómiai zsidó” fogalmával. Ez óriási fejlődés hősünknél. Elsőként megjelent, korszakalkotó művében, a „Röpirat a zsidó kérdésről” címűben még bizonytalan kissé. Az opus a „Kik azok a zsidók?” kezdetű fejezetében, a feltett kérdés után oldalakon keresztül minden mondat kérdőjellel végződik. Összefoglalva, Kende doktornak, ezen időben még fogalma sincs róla, kik is azok a zsidók. Hogy miképpen lehet könyvet írni valakiről/valakikről, akikről fogalmam sincs, hogy kicsodák, az előttem rejtély. De – talán mentségként – a tárgy nem ismerete legalább felmenti a szerzőt az elfogultság vádja alól. A könyvben azután végig a zsidókról van szó, akikről nem tudjuk, hogy kicsodák, csak azt, hogy Kende szerint mindenféle – többnyire rossz – dolgok történnek velük. Ezekből az eseményekből azután bizonyára lehetséges lenne, rekurzív módon, kihüvelyezni, hogy kik azok a zsidók, akikre gondol, de ettől most eltekintek.
Persze írt már ő más könyveket is olyanokról, akiket nem ismer. Könyvei, műfajukat tekintve, talán fikciós dokumentarizmusnak nevezhetnénk. Ezt az irodalmi iskolát úgy kell elképzelni, hogy a szerző kitalál mindenféle történeteket és párbeszédeket valós, létező emberek részvételével, majd ezeket úgy adja elő, mintha tényleg megtörténtek volna.
NEVEZHETNÉNK EZT FOLYAMATOS ÉS KÓROS HAZUDOZÁSNAK IS, DE AZ NEM IRODALOMELMÉLETI FOGALOM.
Természetesen a műfajt nem a fényességes doktor találta fel, egyidős az az írás mesterségével. Különösen, ha figyelembe vesszük az irodalom egyetlen komolyan vehető eredetmondáját, miszerint az ősemberek a tábortűz mellett történetekkel szórakoztatták egymást és volt egy közülük, aki hazudott. Ő volt az első író.
A lényeg: Kende doktor mára megtanulta, hogy a zsidó fiziognómiailag felismerhető, hiszen így döbbent rá Majtényi származásának titkára is. Ezt mindenképpen a szellemi fejlődése egy jelentős állomásának foghatjuk fel. Nincs szebb dolog, mint a nem tudás sivatagából a tudás dús mezejére lépni. A kendei tudás kies tájain csodás dolgok találhatóak,olyanok mint például a fiziognómiai zsidók, akikről egyébként – ezt is megtudtuk – oly közvetlen egyszerűséggel szeretne beszélni, mint a túrógombócról. Hogy a zsidókról miért a túró- és miért nem a maceszgombóc jutott eszébe, azt csak a nyilvánvalóan fiziognómiai zsidó Freud tudná megmagyarázni. Bár – szerintem – ha Freud ismerte volna Kende doktort, akkor felhagy a lélektannal és felcsap urológusnak.
MÉGISCSAK GUSZTUSOSABB OTT VÁJKÁLNI, MINT KENDE DOKTOR LELKÉBEN.
Tudjuk azt – tőle – hogy ő maga is zsidó származású, ebből kifolyólag nyilvánvalóan ő is fiziognómiai. Mármost, ami a fiziognómiát illeti, hősünk megér néhány bekezdést.
Fiziognómiai szempontból Kende doktor legszembeötlőbb jellegzetessége az, hogy miközben az emberiség legnagyobb részének állkapcsa fel, s alá mozog beszéd közben, az övé oldalirányban is. Ezt az oldalirányú szájmozgást egyébként a kérődzőkön, mint például a marhák, figyelhetjük meg, akik ekképpen pépesítik a felböfögött takarmányt. Mentségükre legyen mondva, ők viszont – doktor Kendétől eltérően – nem próbálnak beszélni is közben. Továbbá szerintem, ha a marhák mégis beszélnének kérődzés közben, ekkora marhaságokat nem mondanának. A tünetet kutyáknál „ferde harapás” néven ismerik, következménye pedig a tenyésztésből való kizárás. Persze csak abban az esetben, ha van pedigréje az állatnak. Korcsoknál mindegy, ha a gazdának tetszik, maradhat.
A ferde harapás és az eszelős tekintet együtt, fiziognómiailag egy, a veszettség végstádiumában leledző, foghibás bokszerre emlékeztet. A veszett kutyát pedig – a Ku-Klux-Klanban elterjedt vélekedés szerint – nem szabad lelőni, hanem óvatosan be kell dobni a szomszéd kertjébe. Kende esetében talán ott kell inkább hagyni, ahol van.
