jelenlegi és a bukott kormánypárt(ok) rövid portréját rajzolta meg közösségi oldalán Bódis Kriszta horizontális összehangolásért felelős kormánybiztos és mesekönyvszerző a minap. 

„Ugyanazok, akik tegnap még a hatalom csúcsán ültek, felveszik az ellenzéki jelmezt. […] Rezzenéstelen arccal számonkérnek, ők beszélnek demokráciáról, parlamenti jogokra hivatkoznak.” 

Ha esetleg ettől még nem éreznénk mélységes megvetést a tizenhat éven át „a hatalom csúcsán ülő” (amúgy mindannyiszor kétharmaddal megválasztott) mai ellenzékkel szemben, olvassuk tovább a Csipke Józsika-szerző írását: „Van valami nehezen elviselhető abban, amikor egy rendszer fenntartói egyik napról a másikra a demokrácia legelszántabb szónokainak szerepében tetszelegnek. A demokrácia nagysága, hogy ezt megengedi.” (Virtuális vastaps a kormánypárti padsorokból.)

Kriszta asszony tehát nehezen viseli az ellenzék parlamenti szónoklatait, s bár – mint írja – felülkerekedik benne a „demokrácia nagysága”, csak odabiggyeszt egy demagóg lábjegyzetet: „Azért ülhetnek ma szabadon az ellenzéki padsorokban, mert azok, akik legyőzték őket, nem akarják ugyanazt tenni velük, amit szerintük ők tettek az emberekkel. […] Egy nép hosszú éveken át szenved, aztán felébred, aztán úgy dönt, hogy demokratikus úton megszabadul attól a politikai rendszertől…” És így tovább. Vitába nem szívesen keverednék a meseszerző asszonnyal, a fantázia frontján ő a jobb. 

A Csipke Józsefről írt monográfiáját egyébként sem olvastam. (Épp elég volt két rövidebb meséje, „A migráció nem válság, hanem esély”, illetve „A rezsiköltség alacsonyan tartása ártalmas”. Kihordtam.)

Borítókép: Bódis Krisztina kormánybiztos (Fotó: Hatlaczki Balázs)

Pilhál György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>