Másik elképzelés szerint, az avarok, vagy egy részük, a vár-hunok-tól, vagyis heftaliták-tól (=fehér hunok) származtak, vagy a zsuanok és heftaliták keverékei. (Néha már az az érzése az embernek, a kutatók csak azért halmozzák ezeket a népelnevezéseket, hogy leplezzék, semmi fogalmuk arról, kik ezek a jóemberek. Nos, egyszerűen csak, hunok, avar néven.)

A kínai feljegyzésekben, Jü(e)csi=fehér hun néven is szerepeltek az avarok.

Prokopiusz történetíró feljegyzése szerint, az avarok fehér testüek, rendezett királyi államban élnek, nem "vad" nomádok, hanem városlakók. Ptolemaisz pedig megemlíti, hogy a lovat részesítik kultikus tiszteletben. Ez annyiban helytálló, hogy ló-áldozatot mutattak be az ég istenének. A Nap állata a szarvas volt, az avarok elképzelése szerint.

Kandik nevű avar követ, II.Jusztinosz bizánci császártól kért földet népének, így költöztek először a Duna deltába az avarok. Új szomszédaikat, és hamarosan a Bizánci Birodalmat is megadóztatták. Az avarok, Kr.u.567-ban költöztek a Kárpát-medencébe. A Moesiában lakó avarokat, Alboin longobárd király hívta be a Kárpát-medencébe, hadi szövetségesként, és velük együtt legyőzte a gepidákat. A longobárdok egy része ezután elköltözött Itáliába, így a gepidáktól megnyert föld, és a longobárdok területe is az avaroké lett, Kr.u.567-ben. László Gyula történész professzor, ezt első honfoglalásnak nevezi, ezeket az avarokat pedig elő-magyaroknak.

A Kárp-med-be, 3 hullámban költöztek be az avarok, Kr.u.567 után, 665, 710, 830-ig. Metód püspök, azt írta róluk, régi vallási könyveik voltak, tisztelték a Teremtő Isten-t. Ezek az adatok maradtak fenn, a külföldi feljegyzésekben az avarokról. A magyar emlékezet azonban, sokkal személyesebb beszámolót hagyományozott ránk. Ebben szerepel a bugáti fősámán Szekeszárd, aki Baján avar fősámán-fejedelemmel együtt tervezte, hogy Attila hajdani földjére költözik. Szekeszárd, Baján hugát vette feleségül, Keszőkét. Attila bir-ban, vagyis Nagy-M.o-on, Csát, Budavári sámánfejedelem várta őket, népükkel együtt, és megbeszélték a letelepedést. Mivel Baján első felesége gyermekszülésben meghalt, az avar fejedelem, feleségül kérte Csát lányát, Ilonát. A kézfogót, 568-ban, az úz kegyhelyen tartották, a Dunánál, mivel Ilona kijelentette, hogy csak akkor megy hozzá Bajánhoz, ha az, aranyhajóval jön el érte. Baján, egy sárkányt faragott a hajó orrára, és embereivel együtt, bearanyozta azt, így tett eleget, mátkája kérésének. Ilona, felnevelte Baján árva fiát, Győrt, és még 10 babájuk született. Így egyesült a Kárp-med-ben maradt hun és ide érkező avar nemzet.

 A kutatók szerint, avarok, és magyarok, a hun nemzettől származnak, kik a 400-as években uralták a Kárpát-medencét. A külföldi krónikaírók is tisztában vannak, a hun-avar-magyar nemzetek azonosságával. Az avarokat, a Fuldai évkönyvek (Kr.u.714-től 901-ig) magyaroknak nevezi : „…a görögök békét kötöttek a magyarnak nevezett avarokkal.” Szent Bertin, latin nyelvű évkönyve, 900-ból, a magyarokat, az avarokkal, hunokkal azonosítja.

(Ezek szerint, ugyan annak a nemzetnek a két neve a magyar, és avar. Úgy, ahogyan ma, magyar, és hungár ! Tehát nem FING-ár- ok vagyunk, (finn-ek rokonai) hanem HUN-g-árok.)

Viterbói Gotfried így fogalmaz : „az avarok hunok, vagyis magyarok” ! (Attilát, magyar királynak nevezte 1189-ben.)

Tehát a magyarok nem a IX.sz.-ban jelentek meg a Kárpát-medencében Árpád honfoglaló vezérrel, hanem hamarabb !

(Nagyszentmiklósról (Nagy-M.o.-ról) származik az a régészeti lelet, amelyet a legtöbb kutató, avar-korinak datál (mások hun-korinak). Ehez a lelet-együtteshez olyan aranyedények tartoznak, amiket keresztény motívumokkal (is) díszítettek, és rovásfeliratokkal. A kincs ma, a Bécs-i múzeum tulajdona. És hogy lehet, hogy az avarok, az általuk használt arany csészékre, és kancsókra, keresztény jeleket is karcoltak? Keresztények voltak már a magyarok elődei, a VII.sz.-ban? Igen !)

Pannónia szomszédságában, akkor, a frankok laktak. Az avarok, és frankok közt, az Enns-folyó volt a határvonal. A frankok, gyakran hívták a kiváló avar katonákat, zsoldosnak, valamely háborújukhoz, pl. a bajorok ellen. Az avar vitézek, megismerkedtek a seregben, a kereszténységgel. Hamarosan, Pannóniába is érkeztek térítő papok.

(Alsó-Pannóniában Salzburg püspöke Rupert térített, Kr.u.630 körül, Pannonhalmán Amandus pap térített,Kr.u. 713-ban Valeria (avar tartományban) Szent Corbrnianus térített, 741-ben, a mai Karinthiát teljesen kereszténnyé is vált.)

Az avarokkal szövetségben élő népek is, szívesen keresztelkedtek meg, ám az is előfordult, hogy az egyházi adót, a frank papok, olyanoktól is követelték, akik nem tértek meg. Ez konfliktusokat okozott, a frank és avar nép közt.

(Ezért kellett Theoderik térítő papnak is meghalnia, az avarok által.)

791-ben, Nagy Károly frank király, sereggel támadt az Avar Birodalomra, és benyomult a Rába-folyóig, kifosztva az avar kincstárat. Az aranyékszereket, frank templomok közt osztotta szét. A VIII.sz.-ra, az avar nép megoszlott, a Dunántúlon lakók, egységesen felvették a keresztséget, Paulinius, Aquilea püspöke, és Arno püspök közreműködésével, ezért a Tiszántúliak, ’polgárháborút’ kezdeményeztek ellenük. A kereszténység azonban feltartóztathatatlanul terjedt tovább.

(Adalram érsek, Kr.u.850-ben Nyitrán templomot szentelt, Szent Metód Kr.u.870-ben a pápától Pannónia püspöki címét nyerte el, Sirmium székhellyel. Avar kori templomokat tártak fel a régészek Gerény, Csenger, Fenékpuszta stb. falvakban.)

Az Avar bir hanyatlani kezdett, a frankok támogatták azt a tendenciát, hogy a morvák, vagy morvákat kiszolgáló avarok kerüljenek, a fejedelmi székbe. Mindez, Árpád magyarjainak honfoglalásáig tartott. Egyes elképzelések szerint, az avarok, követeket küldtek a magyarokhoz, eléjük tárva, a frank és morva fenyegetettséget, és kérve őket, hogy vonuljanak a Kárpát-med-be. Ez, Kr.u.896-ben meg is történt, a két nemzet egyesült.