Ma 2020 július 14. Örs, Stella napja van. Holnap Henrik, Roland napja lesz.
58c878e32515b65d6a57c9b775c58815.jpg

Bayer Zsolt : Krisztus-kereszt

Flag

Szöveg méret

4
Átlag: 4 (1 szavazat)

Havas Krisztus-kereszt az erdőnHoldas, nagy, téli éjszakában:Régi emlék. Csörgős szánkóvalValamikor én arra jártamHoldas, nagy, téli éjszakában. 

Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.

Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.

Ilyen a mi erdőnk. Az örök magyar erdő. A vadon, a rengeteg. Csupa titok, csupa lidérc, csupa kobold, csupa régi-régi babona. S a hó… A tél. „Most tél van és csend és hó és halál.” Ez volna a legmagyarabb verssorok egyike. Miképpen Vörösmarty a legmagyarabb költőnk, s nyomában mindjárt Ady.

Igen, ott van a mi örök erdőnkben a Krisztus. S Ady havas Krisztus-keresztje. Mintegy véletlenül van ott, vagy csakazértis. A mi Krisztus-keresztünk mögött ott lappang a Krisztus előtti világ minden lidérce, jó és rossz tündére. Lidérc, lápi lidérc, lúdvérc. Jézus segíts! – üvöltötték a korommal kent hajdú vitézek a csatában, s így a kurucok is – aztán esteledvén, a tábortűz mellett, jobban riadoztak önnön lidérceiktől, mint bármely ellenségtől.

Aki az égig érő paszulyok közül való, s combja húsával eteti a griffmadarat, annak nagyon rá kell csodálkozni a Krisztus-keresztre, de nagyon ám.
S éppen ettől a rácsodálkozástól nagy és más a hit errefelé.

Ahogy a két nyakas kálvinista átrepül a nagy, holdas, téli éjszakában azon az erdőn – az egy örökkévaló, kimerevített, igaz magyar pillanat. Abban ott van minden keletről hozott csodánk és csodavárásunk, minden veszendőbe ment kincsünk, melyet kihordtunk a semmi partjára. S persze ott bolyong abban az erdőben, ott ül abban a pillanatban ős Kaján is, akit nem értünk, nem is érthetünk, hiszen ő – mi vagyunk.

Magunkat meg elveszítjük éppen. S már nem is dúdolunk hozzá furcsa, nehéz dalokat. De közeledik már egy karácsony, amelyen összegyűlünk majd az erdőn. Odatérdepelünk a havas Krisztus-kereszt köré, s megértjük végre, hogy aki ott megfeszíttetett, az meg is született egyszer. S hogy született is értünk, nem csak keresztre vonták. S megértjük majd azt is, hogy nem kell elveszejteni önmagunkat ahhoz, hogy üdvözüljünk. S majd akkor, majd akkor megemeljük mélyen kalapunkat az egek ura előtt…

Bayer Zsolt, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mondom a magamét (4652) Rejtőzködő magyarország (171) Egészség (50) Flag gondolja (33) Történelem (14) Gazdaság (652) Életmód (1) Gasztronómia (539) Politika (1571) Belföld (5) Heti lámpás (241) Autómánia (61) Szépségápolás (15) Emberi kapcsolatok (36) Sport (729) Irodalmi kávéház (489) Tereb (140) Titkok és talányok (12) Jobbegyenes (1798) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (6) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Nagyvilág (1450) Mozaik (83) Vetítő (37)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>