S hogy engem megölne, hát Istenem, de ugyanez a düh, harag, tehetetlenség és kétségbeesés öli a társadalmat is. S egyszer, hamarosan, valami jóvátehetetlen, valami iszonyatos fog történni. Hiszen történt már eddig is – lásd Olaszliszka, lásd cigányokat lesből ölő kommandó. Hát ezért, csak ezért. S hogy tudja az utókor, nem csupa elmebeteg jogvédő, meg lelkét, emberségét veszített gyilkos cigány és cigányt ölő gyilkos élt itt valaha. Valaha, a legnagyobb szükség, a legnagyobb szellemi-lelki nyomorúság idején.

Éppen majd egy esztendeje, hogy az akkor 17 éves, Kozák Raymund nevű cigány bement az iskolájába. Ott szóváltásba keveredett osztálytársával, mert az megjegyzést tett elkövető cigány származására. Itt, ezen a ponton szakítsuk is meg a történetet. Ugyanis azt, miszerint a későbbi áldozat megjegyzést tett elkövető cigány származására, onnan tudjuk, hogy elkövető ezt vallotta. Ez pedig amúgy kevés. Ez arra elegendő éppen, hogy egy kis mocsok kenődjék a halottra is, s hogy legyen elegendő indíték. Sőt!

Olyan világot élünk, ahol ez nem pusztán indíték, de már-már magyarázat is. S mivel jól tudják ezt a cigányok is, hát bármit követnek el, azonnal előállnak a magyarázattal: azért tettem, mert lecigányoztak. Mert megaláztak. Mert bántottak. Mert számkivetettek vagyunk. Eltanulták a cigányok másoktól azt, hogy a származás felmentést ad mindenre. És használják ügyesen, gátlástalanul.

Szóval tegyük zárójelbe azt a kitételt, miszerint az áldozat megjegyzést tett az elkövető származására, és haladjunk tovább a történetben. Tehát Kozák Raymund bement az iskolába, ott szóváltásba keveredett osztálytársával, akivel már az órán összeverekedett. Ezért mindkettőjüket hazaküldték. De Kozák Raymund nem elégedett meg az órai veréssel, ezért az utcán megvárta osztálytársát (előre megfontoltan), és ott úgy megverte őt, hogy néhány órával később otthonában meghalt.

Kozák Raymund tehát előre megfontoltan cselekedett, és halálra verte osztálytársát. (Valakit halálra verni… Nos, az lehet a különös kegyetlenség esete…)

Ezt követően Kozák Raymund nem került előzetes letartóztatásba. Majd idén december 17-én a bíróság egy év felfüggesztett fogházbüntetést szabott ki rá. Tehát még egyszer: EGY évet, FELFÜGGESZTVE, FOGHÁZBAN.

Ökölbe szorul a kéz, és a tehetetlen düh szinte megfojtja az embert. De ez a hirtelen felindulás még nem ment fel bennünket a végiggondolás kötelezettsége alól.

Lássuk tehát: Kozák Raymund immáron tizennyolc éves elkövető, szabatosan fogalmazva gyilkos, otthon van. A „nyóckerben”. És a „nyóckerben” terjed a hír. Beszivárog a gettó minden szegletébe, a pincékbe, odvas bérházak közé, patkányzugokba és a csapszékek homályába: „A Raymund hazajött!” „A Raymundot nem merték elítélni!” „Még előzetesbe' se volt, egy percet se!” Kozák Raymund, immáron tizennyolc esztendős gyilkos pedig áll, ahogy csak a cigányok tudnak állni. Kicsi terpeszben, leejtett vállakkal, előrenyújtott fejjel, könyökben meghajlított karokkal, és büszkén néz előre, és azt mondja a tekintete: „Itt vagyok, b…meg! Megöltem a köcsög gádzsót, és itt vagyok! Kell még valakinek valami, b…meg!”

Kozák Raymund tizennyolc éves gyilkos egy hős lett. A gettó hőse, a „nyócker” hőse. A cigányok hőse. Nem merték bántani. Következmények nélkül ölt. Gádzsót ölt – és nem történt semmi. Szalad a hír a gettóban, befurakszik mindenűvé… Az odvas bérházak közé, pincékbe, patkányzugokba, csapszékek homályába: lehet gádzsót ölni… Mondd azt, hogy a gádzsó bántott, mert cigány vagy, és megölheted…

Egy ilyen ítélet öli a társadalmat. A jogot, a jogba és igazságba vetett hitet – megöl egy ilyen ítélet mindent.

Azt a bírót, aki ilyen ítéletet merészel hozni, örökre el kell tiltani hivatása gyakorlásától. Az ilyen bíró közveszélyes őrült…

S itt nincsen vége.

Folytassuk a dolgot egy másik történettel

Szintúgy egy esztendeje már, hogy öt barcsi nem cigány suhanc nekiment két cigány nőnek Szigetváron. Az egyik cigány nő NYOLC NAPON BELÜL GYÓGYULÓ, AMÚGY ORVOSI ELLÁTÁST NEM IGÉNYLŐ SÉRÜLÉST SZENVEDETT. A bíróság a következő ítéletet szabta ki jogerősen:

M. Gyula: egy év felfüggesztett börtön.

J. Máté: 1 év 6 hónap felfüggesztett börtön.

S. Zsolt: 1 év 6 hónap LETÖLTENDŐ börtön.

M. Roland: 2 év 2 hónap LETÖLTENDŐ börtön.

K. Balázs: 2 év 6 hónap LETÖLTENDŐ börtön.

Ökölbe szorul a kéz, és a tehetetlen düh szinte megfojtja az embert. De ez sem ment fel bennünket a végiggondolás kötelezettsége alól.

Lássuk tehát: S. Zsolt, M. Roland és K. Balázs ebben a pillanatban börtönben ül. Tetszik ez az elmebeteg jogvédőknek vagy sem, ez a három magyar suhanc ebben a pillanatban össze van zárva csupa-csupa cigánnyal, mert ahol ők vannak, ott mindig a cigányok vannak többen. És az ott lévő cigányok pontosan tudják, miért van bent ez a három nem cigány suhanc.

S. Zsolt, M. Roland és K. Balázs ebben a pillanatban vagy a cigányok csicskája, vagy a cigányok köcsöge ott a börtönben. Naponta megverik, megalázzák, vagy éppen megerőszakolják őket a cigányok.

Annak a három nem cigány suhancnak éppen most ölik meg a maradék lelkét. Pedig nekik talán el lehetett volna magyarázni, hogy nem támadunk meg nőket, sem cigány, sem nem cigány nőket, főleg nem falkában, mert ha ezt tesszük, semmi sem különböztet meg bennünket az olaszliszkai állatoktól.

Odabent a börtönben három magyar suhancból éppen most csinálnak roncsot. S majd kijönnek a börtönből, és egész életükben engesztelhetetlenül fogják gyűlölni a cigányokat, és Isten tudja mit fognak még elkövetni gyűlöletükben. De ha semmit – akkor sem lesz belőlük többé egészséges lelkű ember. Kozák Raymund, a gyilkos pedig éppen most jegyzi meg örökre, hogy gádzsót lehet ölni. S ne legyen igazam, de Kozák Raymund meg is fogja tenni újra. Hiszen szabad…

A társadalom pedig fuldoklik tehetetlenségében, eszeveszett dühében. És érti az üzenetet, amit az igazságszolgáltatás küldött neki: ha egy cigány megöl egy magyart, megússza szabadlábon az egészet. Ha egy magyar felpofoz egy cigányt, akkor két és fél évet fog ülni.

Nos, ez nem igazságszolgáltatás. Így nem lehet élni. Ez megöli a társadalmat, és egyszersmind nevetségessé tesz minden emberjogi hőbörgést. Még azokat is, amelyek jogosak és valódiak lennének.

Mindez visszafordíthatatlan folyamatokat generál. Olyan láncreakció indul el a társadalom amúgy is végsőkig megzsarolt és kiszipolyozott szervezetében, amelynek csak valami tragédia lehet a vége. Agyi katasztrófa. S addig, ameddig ez ki nem mondatik, minden egyéb csak pótcselekvés. Hazudozás. Néhány seggfej beteg önmegvalósítása.

Ameddig S. Zsolt, M. Roland és K. Balázs börtönben van, Kozák Raymund pedig szabadlábon, addig nincsen miről beszélni. A háború már régen elkezdődött. És eszkalálódni fog…

Bayer Zsolt, magyarhirlap.hu