Ma 2019 december 14. Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.
0b605b0a4d08793c3dafe4e8cd07afaf.jpg

Bayer Zsolt: Katyn és Krakkó

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Józef Beck lengyel külügyminiszter hivatalában volt egészen 1939. szeptember 17-éig. Azon a napon a Szovjetunió elkövette fennállása egyik legaljasabb, legundorítóbb tettét: hátba támadta az élethalálharcot vívó Lengyelországot.

Bayer Zsolt nyílt levele Balázs Péter külügyminiszternek.

Tisztelt Külügyminiszter Úr!

Józef Beck lengyel külügyminiszter hivatalában volt egészen 1939. szeptember 17-éig. Azon a napon a Szovjetunió elkövette fennállása egyik legaljasabb, legundorítóbb tettét: hátba támadta az élethalálharcot vívó Lengyelországot. Tette ezt a Molotov–Ribbentropp-paktum alapján, amely egyezmény kristálytisztán megmutatta, hogy soha, semmilyen különbség nem volt a nácik és a bolsevikok között. Engedjen meg egy rövid idézetet a legilletékesebbtől, Sztálintól. 1939. március 10-én a következőt jelentette ki: "Több hasonlóság is van a nemzetiszocializmus és a kommunizmus között." Majd szűk két hónappal később, május 3-án Sztálin menesztette Makszim Litvinov külügyminisztert. Tette ezt azért, mert Litvinov zsidó volt, s a generalisszimusz ezzel a gesztussal is hízelegni akart Hitlernek.

Nos, külügyminiszter úr, Józef Beck tehát szeptember 17-ig hivatalában volt, majd a lengyel kormány több tagjával Romániába emigrált, ahol internálták. Stanestiben halt meg, 1944. június 5-én, s mert Beck evangélikus volt, hát egy magyar református pap búcsúztatta. Józef Beck külügyminiszter a szejmben 1939. május 5-én elmondott beszédét a következő mondattal fejezte be: "Az ember, a nemzet és az állam életében csak egy megfizethetetlen dolog van: a becsület." Persze ezt az egy mondatot sem akkor, sem előtte nem volt, most sem szokás komolyan venni, betartani. Már Lengyelország második világháborús tragédiája is Beck mondatának cáfolata. Elég csak a franciák és a britek magatartására gondolnunk. Nevezett két nagyhatalom ugyanis kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kötött Lengyelországgal – Beck többek között ebben bízva volt hajthatatlan Hitlerrel szemben. Aztán előbb a náci, majd a szovjet birodalom esett neki Lengyelországnak, a britek és a franciák pedig tétlenül nézték, mi történik Európa egyik legrégebbi nemzetével. Sir Edmund Ironside brit vezérkari főnök meg is jegyezte: "A franciák hazudtak a lengyeleknek, amikor azt állították, hogy támadni fognak, pedig szó sem volt róla." Ettől a mondattól természetesen nincsenek felmentve a britek, akik ugyanolyan hitszegő módon cselekedtek, mint az ezeregyszer is kollaboráns franciák. S a két európai nagyhatalom, kiegészülve az Egyesült Államokkal, Katyn után mutatta meg igazán, micsoda erkölcsi hulla!

1940. tavaszán a szovjet NKVD – egyszerűbb és kifejezőbb, ha orosz Gestapónak nevezzük – állat keretlegényei 14 ezer lengyel tisztet, értelmiségit végeztek ki a katyni erdőben. Tették ezt azért, mert Lengyelországot és a lengyel nemzetet el akarták tüntetni. Az eltüntetés legjobb módja pedig, ha kiirtjuk egy nemzet értelmiségét, elitjét. Hát kiirtották. Azután az egészet a németekre fogták. Az angolok, franciák és amerikaiak pedig már 1943-ban pontosan tudták az igazságot, de eltitkolták, nehogy a szovjetek ellen hangolják saját országaik polgárait. S nevezettek aztán Nürnbergben, ahol a vádlottak padjára kellett volna ültetni az állat bolsevikokat is, csendben asszisztáltak ahhoz, hogy a szovjet ügyész Katyn miatt vádolja a nácikat... Jól írja Allen Paul: "Csak ekkor vált világossá a lengyelek tragédiája: harcoltak, győztek és mégis vesztettek. Hősiességük és a győztes szövetségben való fontos szerepük ellenére még negyven év kellett függetlenségük visszanyeréséhez."

S ez alatt a negyven év alatt ki sem ejthették Katyn nevét, nem emlékezhettek meg áldozataikról… Nagyon meg kell ám nézni Wajda filmjét, amiről az "európai" – s persze a magyar – kiritikusok sorra megírták, hogy "túl didaktikus" meg ilyesmi. Közben szuszogtak és folyt a nyáluk… S hogy miért írom most mindezt önnek, külügyminiszter úr? Hogy emlékeztessem egy fontos dologra. A lengyelekkel egyedül az ezerszer gyalázott Horthy és Magyarország viselkedett tisztességesen. Horthy nem engedte meg, hogy a német csapatok átvonuljanak Magyarországon Lengyelország ellen, s utasítást adott egy hivatal felállítására, amely a lengyel menekülők tízezreit karolta fel (idősebb Antall József vezetésével). A minisztertanács 1939. szeptember 10-i jegyzőkönyvében pedig a következőt olvashatjuk: "Magyarország részéről a nemzeti becsület ügye, hogy Lengyelország ellen semminemű katonai akcióban nem vehet részt."

Nos, tisztelt külügyminiszter úr, a helyzet egyszerű: Magyarország részéről a nemzeti becsület ügye, hogy a krakkói konzulátusnak meg kell maradnia. Tudja, ahogy Beck írta… A becsület nem megfizethető. Hát mennyiért akarja most eladni a becsületet, külügyminiszter úr? Harminc ezüstért? Kérem, ne tegye…
Bayer Zsolt, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (138) Mondom a magamét (4152) Egészség (50) Belföld (5) Gazdaság (633) Sport (729) Jobbegyenes (1652) Kultúra (4) Rejtőzködő magyarország (171) Autómánia (61) Tv fotel (65) Heti lámpás (221) Emberi kapcsolatok (36) Politika (1571) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Mozaik (42) Nagyvilág (1440) Mozi világ (440) Alámerült atlantiszom (142) Történelem (13) Vetítő (37) Irodalmi kávéház (474) Szépségápolás (15) Életmód (1)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>