Mert ahogy Stewart Brand írja Hosszú most című remekművében, szüksége van az emberiségnek valami hosszú távú mítoszra, és ez a „hosszú táv legalább évszázadokat jelent”.

Az a szomorú valóság, hogy az emberiség mára teljesen elveszítette a hosszú távú gondolkodás képességét és igényét. Nemhogy évszázadokra, hetekre sem tudunk előre gondolni. S ez nem véletlenül van így - ez „fejlődésünk” szükségszerű velejárója. Fejlődésünk lényege ugyanis a fogyasztói társadalom és a globális kapitalizmus mindenhatósága, ez pedig magától értetődően tagadja a hosszú távú gondolkodást. (Amúgy a gondolkodást magát is, de az egy másik kérdés…)

A rövid távú gondolkodás, illetve a rövid távú nem gondolkodás lett az alapvető és egyedül üdvözítő életstratégia. Ezt igényli a hihetetlen mértékű technikai fejlődés. Mire megszoknánk egy új eszközt, máris piacon van az újabb, még gyorsabb, még sokoldalúbb változata. Amiért tegnap erőn felüli áldozatra voltunk hajlandók, mára elavult.

Nagyjából ez jelenti ma a világgazdaság motorját. Miképpen egy évszázada az autó töltötte be ugyanezt a szerepet, ma a tömegkommunikáció és a szórakozatóelektronika hajszolja az emberiséget az ürességbe. S mindennek mára lett megfellebbezhetetlen ideológiafundamentuma is: ez pedig a piac vezérelte világgazdaság mindenhatósága. „A piac az egyedüli és a legjobb szabályozó” – szól a verdikt, és aki ezt meg meri kérdőjelezni, az „rághatja szégyenében ökleit”.

A szemünk láttára hullik szét ez a piac szabályozta világ, de az alaptétel akkor is megkérdőjelezhetetlen. Ennyiben vissza is tértünk már a kommunista kísérlet elmebajához. Ott is tudta mindenki, hogy az alapelvek és a hangoztatott jelszavak semmit sem érnek, és köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, mégis évtizedekig tartott, amíg a kollektív és nyomasztó tudás elsöpörte a rendszert magát.

A rövid távú gondolkodást, illetve nem gondolkodást erősíti a modern tömegdemokráciák kétségbeejtően szűk és ostoba látóhatára. Ez a látóhatár a következő választásokig tart, és legfőbb mondanivalója a kampány maga. És ettől a szemlélettől nem is várható el a hosszú távú gondolkodás. Ez a szemlélet a tömeg igényeit akarja meghatározni, indulatait felkorbácsolni, majd kielégíti a mesterségesen felkeltett idióta igényeket, és levezeti valahogyan az alantas indulatokat. Ennyi.

Hans Castorp még így elmélkedik a Varázshegyben: „Hogyan függ össze a köztársaság a szép stílussal, vagy az idő az emberiség haladásával, mert ha nem volna idő, nem volna haladás sem, és a világ nem volna egyéb bűzös tócsánál, rothadó pocsolyánál.”

S lám, eltelik néhány rettenetes évtized, és az emberiség haladása kizárólag a technikai haladásra fogyatkozik, az időből pedig a reklámok szlogenje marad. „Nincs idő a fájdalomra!” „Szerezd meg, most, azonnal!” Ez is ennyi. Stewart Brand pedig joggal jegyzi meg: A legnagyobb önzés nem az ÉN. Hanem az én, MOST, EBBEN A PILLANATBAN! A világ pedig olyan bűzös tócsa és rothadó pocsolya lett, ahol plakátokon jelenítik meg a friss levegő illúzióját, ugyanis levegőt venni már valójában nem lehet. Ez Kína rögvalósága. Ekkorát fejlődött az emberiség. S Jared Diamond persze felteszi a másik kérdést is: „Hogyan lehetséges, hogy egy ember vagy egy csoport tudatosan veszélyezteti az egész társadalmat, saját rövid távú érdekeit előbbre sorolva egyrészt a közérdeknél, másrészt akár saját hosszú távú érdekeinél?”

Nos, ez úgy lehetséges, hogy mára ilyenné lett az emberiség. S bár Jared Diamond remekül elemzi a távoli Montanában működő bányatársaságok penetráns gazemberségét és mindent elpusztító profitéhségét, mi bátran vegyük tudomásul, hogy mindez nem a távoli Montana vagy a távoli Kína gondja, hanem mindannyiunké. Verespatak a szomszédban van. A cián néhány éve vonult le a Tiszán. És az égvilágon mindenki a GDP-növekedés szükségességéről beszél. Pedig minden GDP-növekedési adat egy szög az emberiség koporsójába.

A piac mindenhatóságát hangoztató rút ostobaság az öngyilkosságra készülő emberiség mantrája. Montanában pedig egy ember ezt írta ki a klotyója falára: „Ne húzd le! Tégy úgy, mint a bányák vezetői: saját piszkodat takaríttasd el valaki mással!”

Innen is üdvözlöm a távoli, ismeretlen bölcselőt. És készülök a kampányra.

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu