Összeállt tehát a Lehet Más a Politika (LMP), ezzel az igénnyel és céllal. Aztán bekerültek a parlamentbe is, és nekiláttak. Olyan frissen, üdén, fiatalosan, a kívül- és felülállók magabiztosságával.

Legalábbis ez volt az önképük.

És mondtak és tettek mindenfélét. S ennek a mindenfélének az volt a veleje, hogy mást mondjanak, mint a többiek. Ez olykor sikerült, olykor nem. De az igyekezet látszott. S hogy megtalálják olykor a közös nevezőt más pártokkal is, az a Közgép-székház előtti performance-uk idején derült ki teljes egyértelműséggel.

Aztán telt-múlt az idő, és a kormányzó pártok népszerűsége csak nem akart az ellenzéki pártok népszerűsége alá zuhanni. Eltelt immáron több mint két esztendő, és még mindig a Fidesz-KDNP vezeti a népszerűségi listákat, a kiábrándulások és nehézségek okozta veszteségek ellenére is. Ez a tény pedig egyre inkább elkeseríti s egyre inkább feldühíti az ellenzéket.

A szocialisták elhozták woodoo varázslójukat, és mániákusan ismételgetik -ismételtetik velük-, hogy a Fidesz meg fog bukni. Egyelőre tőlük ennyire futja.

A tavaly októberben zászlót bontó Együtt 2014 óriási reménnyel töltötte el az Orbán-fóbiásokat, fantasztikus népszerűségre tettek szert mindjárt az első öt percben indulásuk után (lehet, hogy a közvélemény-kutató volt kissé kreatív?), aztán eltelt három hónap, és elharmadolták önnön népszerűségüket (vagy a közvélemény-kutató már nem meri eljátszani még egyszer ugyanazt). Nem tudjuk. De Bajnaiék megálltak az öt-hat százalék körüli sívó pusztaságban, és még Juhász Péter derékra csúszott karizmája sem képes kilendíteni őket a holtpontról.

A DK-ról nem ejtenék szót, ha nem baj.

S marad az LMP.

Egészen pontosan marad az LMP-n belül az a platform, amelyik most a távozás mellett döntött.

Ez a Jávor Benedek, Karácsony Gergely s társaik által létrehozott platform döntött most úgy, hogy bebizonyítja: nem lehet más a politika. Ez a platform úgy döntött, odaáll Bajnaiék mellé (mögé, alá vagy csak úgy srégen oldalvást).

A párt kongresszusa ez ügyben egyszer már döntött, méghozzá két hónapja, tavaly novemberben. Úgy döntött a párt kongresszusa, hogy nem állnak oda Bajnaiék mellé, de még csak úgy srégen oldalvást sem. Gondolná az ember, a kívülálló, aki nagy-nagy figyelemmel kísérte eddig is, hogy vajon lehet-e más a politika, szóval gondolná az ember, ha egyszer két hónapja így döntött a kongresszusuk, akkor ez a döntés csak kitart egy darabig.

Én például nyilván azért gondoltam ezt, mert elfelejtettem, hogyan is működtek annak idején a Fideszben lévő eszdéeszesek. Úgy működtek, hogy bármit is döntött a kongresszus és akárhányszor, ők mindig megkérdőjelezték ezt a döntést, és amikor látszott, hogy sehogyan sem tudják keresztülverni akaratukat, és nem képesek átvenni a pártot, hát fogták magukat, és kiléptek.

„Nem az idő halad, mi változunk,/Egy század, egy nap szinte egyre megy” – mondja Lucifer a Tragédiában, s lássuk be, Lucifernek a Tragédiában szinte mindig igaza van. De speciel ebben nincs neki igaza. A Lehet Más a Politika most kilépő kis platformja a bizonyíték arra, hogy az idő igenis múlik, de bizonyos szereplők nem változnak az égvilágon semmit se.

Nem tudták Karácsonyék átvenni a pártot, nem sikerült teljesíteni küldetésüket, hát kiléptek, és most megmagyarázzák, hogy ez miért rendben lévő és miért etikus magatartás. Ebben a magyarázkodásban nagy segítségükre lesz a liberális és baloldali sajtó, amely ezzel egyidejűleg nekiáll majd Schifferék ellehetetlenítésének. Már neki is álltak, pillantsanak csak bele a balliberális lapokba.

S közben – hogy a politika egyáltalán ne legyen más- a kilépők megpróbálják úgy intézni a dolgokat, hogy kilépésük ellenére benne maradhassanak a parlamenti frakcióban, ami szintúgy nagyon kedves és erkölcsös ötlet.

Hajrá, fiúk! Még van hátra másfél év! Utána meg még mindig ott lesz az Ungár Klári meg a Kuncze politikai formációja. Hogy múlik az idő, Istenem...

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu