Amit Bethlen tett az első világháború és a Tanácsköztársaságnak becézgetett patkánylázadás után, az páratlan teljesítmény. Különösképpen kultúrpolitikája és szociális intézkedései voltak korszakalkotóak. A csodálatos Klebelsberg Kunóval az oldalán megteremtették a magyar közoktatási rendszert, létrehozták a népiskolai hálózatot. (Móra Ferencet kell olvasni, vagy Kosztolányi Aranysárkányát, ha tudni szeretnék, mit jelentett akkoriban tanítónak, tanárnak lenni! És mit jelent ma…) Bethlen bevezette a kötelező beteg- és nyugdíjbiztosítást, a közegészségügy rendszerét. Tette mindezt úgy, hogy közben a vörös emigráció Bécsből valami egészen elképzelhetetlen propagandát fejtett ki Magyarország ellen, s ebben szívélyes partnere volt a Nyugat szociáldemokráciája. (Ismerős?)

Mindezt csak azért elevenítettem fel, hogy szólhassak néhány szót Simor András jelenlegi jegybankelnökről.

A WikiLeaks nevű elhíresült portál legújabban nyilvánosságra hozott irataiból kiderül, hogy nevezett Simor András 2008-ban ezt mondta az amerikai nagykövetnek: „Nem kell megmenteni a devizahiteleseket, hadd tanulják meg, hogy nincsen ingyenebéd.”

Minden benne van ebben a mondatban, amit nekünk Simorékról tudnunk kell. S csak a rend kedvéért néhány tény: 1998 és 2002 között az első Orbán-kormány kidolgozta és megteremtette az államilag támogatott lakásvásárlási hitelrendszert. Forintalapú volt ez a rendszer, és kamattámogatott. Medgyessy Péter még a választási kampányban azt mondta, folytatják Orbán gazdaságpolitikáját, csak még jobban, még intenzívebben. (Határozott ígéretet tett például a lakástámogatás folytatására.)

Hatalomra kerülvén a szocialisták azonnal megszüntették ezt a rendszert. És következett a devizaalapú hitelek korszaka. Elképesztő és mindent elárasztó reklámhadjáratokkal népszerűsítették ezt a hitelezési formát, és ismerőseim tucatjai bizonyítják, abban az időben a bankok egyszerűen nem is adtak forintalapú hitelt. És történt, ami történt: Magyarország lakossága létét veszélyeztető módon eladósodott – svájci frankban, jenben, euróban. Majd jött a válság, és most itt állunk, kétségbeesve. A kialakult helyzetért mindenkit súlyos felelősség terhel azok közül, akik az Orbán-kormány által bevezetett rendszert megszüntették, és az újat kialakították, működtették. S persze a felelőtlen hitelfelvevőket is felelősség terheli, de őket a legkisebb. Ebben a helyzetben azt mondani, hogy nem kell őket megmenteni, mert nincsen ingyenebéd, egészen egyszerűen vérlázító. Esszenciája mindannak, amit ezek az emberek gondolnak mirólunk s úgy általában az országról. Simor bestiális mondatához pedig gondoljuk végig, hogy egy: szocialisták foggal-körömmel védik Simort, ciprusi ügyeitől kezdve bármivel és bármilyen támadással szemben, és görcsösen ragaszkodnak a jegybanki függetlenséghez, amely szerintük a modernitás és a demokrácia alapköve.

Kettő: A szocialisták, eleddig bármit is tett vagy jelentett be az Orbán-kormány a devizahitelesek megmentése érdekében, azt kigúnyolták, kevesellték, cinikusan lesajnálták, mondván, sokkal többre van szükség.

Itt bizony ellentét feszül. S ha jóindulatúan feltételezzük, hogy a szocialisták szintúgy most értesültek először Simor devizahiteleseket érintő kijelentéseiről, akkor várjuk, miképpen fogják kommentálni a jegybankelnököt. Itt az idő…

Egy kommentárt már ismerünk. Ugyanis megszólalt az érintett amerikai nagykövet, és védelmébe vette Simort, mondván, az elnök úr egészen biztosan nem akart rosszat.

Tudjuk. Ők soha nem akarnak rosszat. Ők már akkor is jót akartak, amikor a Bethlen-kormány nekilátott a budapesti fürdőfejlesztéseknek, és a Kun Béláék irányította bécsi patkányok elterjesztették Nyugaton, hogy Budapesten pestis van a vízben.

Szerintük már akkor meg kellett tanulnunk, hogy nincsen ingyenebéd.

Lehet, hogy nincsen. De hogy Magyar Nemzeti Bank nincs, az egészen bizonyos.