- 0
Van egy újság, a Népszabadság. (1993. szeptember 1-jétől 1994. májusig dolgoztam ott, mert elhittem Esterházy szavait, amelyek szerint a Népszabadságban már csak a nevével van baj. Aztán győztek Hornék, és soha többé nem mentem be a szerkesztőségbe.
Mindezt a kurucinfós és egyéb kretének kedvéért mondom csak el, akik előszeretettel értekeznek arról, hogy én a Népszabadság munkatársa voltam a szocializmusban, sőt, akkoriban bármiféle funkci is voltam, sőt, párttitkár is voltam, meg KISZ- és MSZMP-tag. Nem voltam egyik sem.
Kilenc hónapot töltöttem a szerkesztőségben „Fidesz-engedéllyel” – és amúgy sok szép emlékem van egyes kollégákról, mindenekelőtt Tamás Ervinről. De most itt ez az újság, ez a Népszabadság, és arról értekezik, hogy „tömegével kapnak magyar állampolgárságot erdélyi románok”. A lap egy bizonyos Hupka Félixre hivatkozik, aki szerint mintegy tizenkétezer máramarosi és avasi nyújtott már be honosítási kérelmet, s ezek többsége román. Meg is neveznek egy bizonyos Ovidiu Silaghit, aki ráadásul közlekedési miniszter is volt.
Elmondják továbbá, hogy a jelentkezők nem tudnak magyarul, de könnyű átmenni a magyarnyelv-vizsgán, „elég megtanulni az eskü szövegét, mint a verset”. A cikket a lap azoknak a csángóknak a fotójával illusztrálja, akik tavaly tették le az állampolgári esküt.
Nos, kedves Népszabadság!
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a ti lapotok a múltban, negyven éven keresztül azon ügyködött, azért dolgozott, hogy a határon túli és a határon belüli magyarok ne is tudjanak egymásról. Ti voltatok a zászlóshajói a „szocialista internacionalizmusnak”, ami – mint azóta kiderült – nem egyszerűen önmagában volt ideológiai szörnyszülött és gazemberség, hanem egyszersmind előfutára volt napjaink másik gnómjának, a globalizációnak. Ti közületek került ki az a Hajdú János, aki a kor egyik legnagyobb gazembereként a nacionalizmus vádjával illette Duray Miklóst, aki fel merészelt sikoltani a Csehszlovákiába szorult magyarság sanyarú sorsa, elnyomatása és erőszakos asszimilációja miatt. Ti voltatok azok, akiknek mindig többet jelentett a szocialista „testvériség”, mint a nemzet. Igen, ti voltatok azok, akiknek semmit sem jelentett a nemzet. Ti voltatok az E. Fehér Pálok és a Miklós Gáborok szellemi otthona – és vagytok ma is. És most jöttök, és nekiálltok azon aggódni, vajon mennyire beszélnek jól magyarul a honosítást kérelmezők.
Szögezzük le ezt is: ha rajtatok múlt volna, ma már senki sem lenne Erdélyben és a Partiumban, aki egyáltalán és bárhogyan beszél magyarul. Hiszen ez volt a küldetésetek, sok egyéb disznóság mellett. És tudjátok, ti ott a Népszabadságnál, még az is lehet, hogy van sok honosításért folyamodó, aki rosszul beszél magyarul. Például azok a csángók, akiket volt pofátok e mellé az aljas cikk mellé betenni illusztrációként, biztosan nem beszélik az irodalmi nyelvet. Viszont azon a képen életük legnagyobb és legszentebb pillanata van megörökítve – kár volt ezt is bemocskolnotok. Továbbá mindaz, amiről beszéltek, bizonyítja, hogy a magyar állampolgársági törvény nem „vérségi alapon” szelektál, hanem modern és európai jogszabály, bármit is jelentsen ez. Gondoljatok csak az általatok példaként felhozott Ovidiu Silaghira. Ugye nektek is gyanús a „Szilágyi” hangzás? S akkor vajon a mi Ovidiu barátunk magyar volt-e egykoron? S vajon vannak-e magyar felmenői, s vajon ő az első, akit elrománosítottak az iszonyat évtizedei alatt? És akkor neki joga van-e magyar állampolgárságért folyamodni?
S azon túl, hogy a választások közeledtével ismét elérkezettnek látjátok az időt egy kicsit „huszonhárommillió románozni”, ahogyan annak idején kitalálta az a rohadt gazember, ti pedig boldogan szekundáltatok hozzá, nos ezen túl mi bajotok ezzel az egésszel? Miért nem fogjátok fel ésszel, hogy a jelenlegi demográfiai mutatókat figyelembe véve húsz-harminc év múlva alig kétmillió munkavállalónak kell majd eltartania egy hatalmas, inaktív és egy hatalmas, mindenre alkalmatlan tömeget? S hogy ebben a helyzetben egyszerűen páratlan lehetőség a magyarság számára, hogy „önmagával” pótolhatja fogyó nemzetét, és nem kell idegeneket befogadnia. Mi a bajotok ezzel? Vagy szerintetek megkérdezik a szerbek, a horvátok, a németek, a franciák a hozzájuk igyekvő nemzettársaikat, akik esetleg már egy másik országban születtek, hogy mondd csak, testvér, beszéled te az irodalmi nyelvet? Vagy felteszik a zsidók a kérdést az aliázóknak, hogy mondd csak, beszélsz-e ivritül?
Hogy nem? Akkor ti megint beleestetek a diszkrimináció bűnébe, ti ott, a Népszabadságnál. De nem lehetne egyszer, csak egyetlenegyszer, véletlenül, hogy ne a magyarokat diszkrimináljátok? Ti még nem unjátok? Mert mi már nagyon unjuk.
Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu