Azzal kezdődött, hogy a bíróság hárommillió forint kártérítésre büntetett ezért a mondatért: „A sor végén pedig említsük még meg szegény hülye Endrédi Józsefet, egy megőrült vállalkozót, aki létrehozta Civil Kurázsi című »lapját«. Tevékenységének eddigi mérlege: öt hónap fogház rágalmazásért...”

A „hülye” jelzővel most nem foglalkozom. Egyszer, ha van idejük és gyomruk, olvassák el, miket írnak le ma a magyar nyilvánosságban bárkiről, így például rólam is. És most mindjárt le is szögezem: nem akarom ebben eltagadni a magam felelősségét. Pályám során sokszor bántottam meg embereket, s ezek döntő többsége szükségtelen volt. Legalábbis, ami a jelzőket illeti. Úgyhogy átérzem mindebben a magam bűnét, és végtelenül sajnálom.

De visszatérve az idézetre... a csetelők, kommentelők, a sok-sok mindentudó és megfellebbezhetetlen erkölcsi ítéleteket kimondó névtelenek azonnal szállították a hírt, Bayer nem a hülyéért fizet hárommilliót, hanem azért, mert leírta: „Tevékenységének eddigi mérlege: öt hónap fogház rágalmazásért...”

Nos, akkor nézzük a tényeket! Itt fekszik előttem az íróasztalon a Tatabányai Városi Bíróság két ítélete, s mindkettő elejét szó szerint idézem. 1.: „A szabadlábon lévő Endrédi József bűnös rágalmazás vétségében. A bíróság a vádlottat ezért 3 (három) hónap fogházbüntetésre ítéli.” 2.: „A szabadlábon lévő Endrédi József bűnös folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében. A bíróság a vádlottat ezért 2 (kettő) hónap fogházbüntetésre ítéli.”

A két ítélet egy napon, 2009. szeptember 1-jén született.

Az én cikkem valamikor október első két hetében jelent meg. Ezt az anyagot október elején megkaptam. Ismerve a hazai igazságszolgáltatás sebességét, nagyon valószínűtlennek tartom, hogy október elején, amikor a cikket megírtam, Endrédi Józsefet már mindkét ügyben jogerősen felmentették. Tehát élek a gyanúperrel, hogy cikkem megírása idején Endrédi József tevékenységének mérlege valóban öt hónap fogház volt. Így pedig kénytelen vagyok megkérdezni: miért büntettek meg engem hárommillió forintra? S ha már írok, azt is megkérdezem: hogyan tudott másodfokon a rágalmazás is és a folytatólagosan elkövetett becsületsértés is átváltozni teljes felmentéssé? Hiszen amit Endrédi Meggyes Tamásról „folytatólagosan” leírt, az nem változott. Hát akkor? Mi történt? Lehet, hogy Meggyes Tamást is tudatosan ki akarják készíteni?

De nézzük tovább: az Endrédi-ítélet ügyében megtett fellebbezésem bolyongott valahol a hivatal útvesztőiben, s ekkor jött a levél, hogy adjam le az autómat, mert a végrehajtó lefoglalta. Ez a hír pedig mindjárt 24 óra múlva kint volt a sajtóban is, ki­egészülve a következőkkel: Bayer Zsolt révfülöpi telkét is elviszik, mert a végrehajtó ezt kéri Mécs Imre ellen elvesztett pere ügyében is. Nos, tisztelt höl­gyeim és uraim, Mécs Imre 2002-ben perelt be társaimmal együtt, az egykori Sajtóklub című műsorban elhangzottakért. Közel tíz év távolából nem tudom már, pontosan mi hangzott el, de egy dologra határozottan emlékszem. Mécs Imre rágalmazási – tehát büntető – pert indított. Az első bírósági tárgyaláson ott álltunk a vádlottak padjánál Bencsik Andrással, elmondtuk amit elmondtunk, és akkor Mécs Imre a következőket mondta: „Bebizonyosodott számomra, hogy Bayer Zsolt nem azt, nem úgy és nem azért mondta, ezért ellene a vádat visszavonom.” És visszavonta. A tényfeltáró újságírók induljanak a bíróságra, és keressék meg a vonatkozó jegyzőkönyvet. Majd Mécs Imre ezek után átballagott egy másik bíróságra, és ugyanezekért a kijelentésekért, amelyeket „nem úgy és nem azért” mondtam, polgári pert indított ellenem, amelyet annak rendje s módja szerint megnyert. S íme, most árverezik a telkemet Mécs Imre javára. S miközben árverezik a telkemet, levél jön munkahelyemre a Mráz és Társa végrehajtó irodából, és letiltanak a fizetésemből havi csaknem százezer forintot Mécs Imre javára, egy éven át. Tehát Mécs viszi a telkemet, továbbá megkapja kápében is egy év alatt a neki megítélt összeget, busásan. S hogy ne legyen vége, levelet hozott a postás egy bizonyos Kende Péter nevű ügyvédtől – emlékeznek még rá? –, aki felszólít, hogy csináljak valamit a Magyar Nemzet online kiadásában. Nem értem pontosan, hogy mit is akar, feltételezem, valami helyreigazítást kell közzétennem azért, amit „nem úgy és nem azért” mondtam. Tisztelettel jegyzem meg, nem tudom, mit is kéne az MNO-n elmondanom, de Kende már megfenyegetett, hogyha nem teszem, félmillió forintot kell fizetnem. Vagyis ha majd megkeresem a Magyar Nemzetet ezzel a helyreigazítással, minden bizonnyal kiszámlázzák nekem listaáron. Mennyi lehet az? Egy-két millió forint?

Bejárta a sajtót ezen kívül az a hír is, miszerint egy parkolótársaság is a telkemet akarja, mert büntetésből összejött vagy 150 ezer forint, amit nem fizettem ki. Nem szeretném untatni önöket a magánügyeimmel, de azért el kell mondjam: tudom, ki parkolta ezt a szép summát össze nekem. Egy, a nevemen lévő, de általam soha a büdös életben nem használt autóval.

Töredelmesen bevallom: azt, hogy Mécs Imrének nem fizetek, hosszas vívódás után magam döntöttem el. (Most majd fizetek, duplán.) S azt is be kell vallanom töredelmesen, hogy saját jogon – saját felelőtlenségem és figyelmetlenségem okán – tényleg összehoztam egy 130 ezres kifizetetlen telefonszámlát, valamint egy 36 ezres APEH-tartozást. (Ez utóbbit szerintem sokan elcserélnék velem...)

Ennyi a történet, kedves olvasók. Egy hónap alatt nagyjából hatmillió forint büntetés, bírság, miegymás esett be a családi költségvetésembe. Ebből a magam részéről elismerek nagyjából 160 ezret. Ám a többit is ki kell fizetnem. A névtelen csetelők, kommentelők és a „neves” újságírók gyalázkodásai, hazudozásai, kárörvendő vihogásai közepette. (Ugyanők természetesen lelkes és ádáz hívei a sajtószabadságnak...)

Itt tartunk most.

És bármennyire is szeretnék ezt elhitetni egyesek, bármennyire is ezt hiszik egyesek, nincs hatmillió forintom. Se öt. Se három. És nem tudom, holnap milyen levelet hoz a postás...