Natasha könyvespolca - Nem mind boszorkány, aki annak látszik...

Mindenki ismeri az Óz, a csodák csodája meséjét, amelyben Dorka, a kansasi kislány legyőzi a Gonosz Nyugati Boszorkányt. Ám az csak a történet egyik oldala. A titokzatos Boszorkányról semmit sem tudunk. Ő vajon honnét jött? Hogyan lett gonosz?

És egyáltalán, mit jelent gonosznak lenni? Aki elolvassa Gregory Maguire csodálatos regényét, az soha többé nem tud ugyanolyan szemmel nézni Óz világára.

A Boszorkány egy olyan vidéken játszódik, ahol a beszélő állatok az egyenjogúságért küzdenek, a mumpicföldiek a középosztály stabilitására vágynak, a sárga téglás út pedig az elnyomás szimbóluma a kvarangyok számára. Itt születik és nevelkedik a zöldbőrű Elfaba, az éles elmével megáldott, de hányatott sorsú teremtés, akiből felnőttként a Gonosz Nyugati Boszorkány lesz, és akinek élettörténete újra értelmezi a jó és a gonosz örök szembenállását.

"Ez a fondorlatosan felépített, zseniálisan megírt regény egyszerre fantasy thriller, pszichológiai tanulmány és politikai tanmese." - New York Newsday
"Maguire megteremtette a fantasy irodalom egyik legnagyobb hősnőjét." - Los Angeles Times

Ki számít gonosznak? Az, aki megöli az öreg és tehetetlen apját? (És ha azt is tudjuk, hogy az apa kérte a fia segítségét, mert tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg és csak a fájdalom van hátra? Vagy az anya, aki vízbe fojtja a nemrég született csecsemőjét? (Akkor is elítéljük, ha tudjuk, hogy már 8 gyereke van, és még őket sem képes ellátni?)

Ha olvastuk az Ózt, akkor tudjuk, hogy a Gonosz Nyugati Boszorkány az ártatlan kislányt és bagázsát terrorizálta. De ha más szögből nézzük a Boszorkányt (kinek neve Elfaba volt), akkor vajon tényleg gonosznak számított? Gyűlöletből szívatta volna Dorkát? Azért, mert nem volt jobb dolga, csak a gonoszkodás? Vagy azért, mert vele is így bántak még kiskorában?

A könyvből idézve: „Akiket gonosznak tartanak, általában nem rosszabbak nálunk [az átlagos embereknél]. Azoktól kell tartani, akiket jónak mondanak vagy jobbak az átlagnál.”

Erről szól Gregory Maguire A boszorkány című könyve – ami az átlagos történetekhez képest más nézőpontból és a születésétől kezdve mutatja be az Olvasónak Elfabát. Bár az is igaz, hogy a nőt csak mások elmondása és gondolatai által ismerjük meg – legyen az az anyja, az iskolai lakótársa, Glinda, vagy barátja, Boq. Igazából sosem tudjuk meg, mit gondol, mit érez, hogyan viszonyul másokhoz a boszorkánnyá cseperedő, zöld bőrű lány. De vajon "gonosz az, ami titkos"?

Az életén keresztül tekinthetünk bele Óz birodalmába, az ellene szövetkező népek történetébe és a birodalomban zajló társadalmi problémákba is. Jól van felépítve a regény, mivel először a lány közvetlen környezetébe nyerünk betekintést, később ahogy Elfaba ismerkedik meg a világgal, úgy nyílik ki az Olvasó számára a látótér. Ráadásul az idő folyamán tudunk meg sok múltbeli dolgot is, így nem lehetnek 'fehér foltok' számunkra a történetben. Minden szépen összeillik.

Nem tudom egy konkrét műfajba se sorolni a kötetet: portré lenne? Vagy társadalomkritika? Esetleg egy felnőtteknek szóló mese? Nem is kell a besoroláson gondolkodni, csak élvezni a történetet. (Kedvencem a Csáth Géza stílusában megírt jelenet volt, amikor a gyerekek másodszor bújócskáztak.)

Könnyen olvasható mű, csak ajánlani tudom. Aki tartózkodik a sci-fiktől (mint én), azt megnyugtatom: szinte csak a neveket idegen hangzását kell megszokni, azt pedig nem nehéz. Várom a folytatását!