Natasha könyvespolca - A férfi a nőtől függ. Vagy épp fordítva?!

Miért vannak nemek? Miért hal ki tízmillió év múlva a férfi? Mi a női szépség és mit vár a nő a férfitől? Mire jó az orgazmus? Jó-e meddőség ellen az orális szex? Miről árulkodik mutató- és gyűrűsujj-arányunk?

Szendi Gábor A nő felemelkedése és tündöklése című könyvében ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ, miközben az evolúciós pszichológia nézőpontjából vizsgálja Nő és Férfi kapcsolatát. Lebilincselően izgalmas gondolatmenetei bizonyítják, hogy ebben a férfiközpontúnak hitt világban valójában a Nő a titkos mozgató! A Nő a szervezője és egyben a fődíja annak a férfiak közt dúló, vérre menő viadalnak, amely érte folyik… Miközben a Nő gyengének tűnik, az Erő vele van, ő az evolúció titkos favoritja!

A könyv címe és borítója alapján azt hihetjük, hogy egy feminista íráshoz lesz szerencsénk. Aztán amikor meglátjuk a szerző, Szendi Gábor nevét, már sejthetjük hogy tévedtünk - ugyanis férfi ritkán szokott olyan könyvet írni, melyben a feministákkal karöltve pocskondiázza az erősebbik nem tagjait, köztük saját magát. Mégis reménykedtem az utolsó percig.

És pofára is estem. Ugyanis a tanulmány egyáltalán nem arról szól, hogy mennyire megnőtt a nők társadalmi szerepe, megbecsülése vagy tekintélye az elmúlt évszázadok alatt, hanem a szexről. Persze ez nincs leírva ilyen konkrétan.

Az egész könyvet átitatja az evolucionista pszichológia gondolata. Ezt nagyjából úgy kell értelmezni, hogy az emberiség első és legfontosabb feladata a szaporodás (mindig csak a szex...), egy csomó dolog pedig ezt segíti elő. Csak egy példa: ha egy nő ránéz a férfira, az arcvonások alapján rögtön fel tudja mérni (persze tudat alatt), hogy érdemes lefeküdni vele és továbbörökíteni a spermáit, vagy inkább hosszú párkapcsolatra alkalmas a pasi. A nők pedig épp azért fiatalítják magukat a kozmetikumokkal, mert "el akarják adni a testüket", azaz meg akarják mutatni a világnak: én még fiatal vagyok és termékeny, érdemes velem szaporodni!

A tanulmány legnagyobb része tele van olyan példákkal, hogy milyen rafkós dolgok alakultak ki az évek folyamán azért, hogy továbbörökíthessük génjeinket. Ezzel még semmi gondom nem lenne, csak a legtöbb helyen Szendi megpróbálta bezsúfolni a mások és saját maga által kitalált gondolatokat, illetve a legkülönfélébb kísérletek eredményeit - hogy ezek nem is illenek a témához? Kit érdekel? A tetőpontja az összevisszaságnak az utolsó 15 oldalon helyet kapó Freud-életrajz.

Miközben olvastam, egyfolytában az járt az eszemben, hogy egy jó szerkesztőnek át kellett volna olvasnia minimum még egyszer az egészet. Az író össze-vissza ugrált az elméletek levezetésében, a témakörök pedig egy nagy káoszt alkotnak.

Az sem volt számomra egyértelmű, kiknek szánta a könyvet Szendi. Ha azt szerette volna, hogy a hétköznapi emberek olvassák, akkor legalább egy rövid fogalomtárat csatolhatott volna a végéhez, benne a sok idegen kifejezés magyarázatával. Ha pedig azt hogy a szakmabeliek, akkor nem értem, miért tett nevetségessé egy rakás pszichológust.