Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg az arcát az elpusztult világnak. A "vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában csupán két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra, egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják...

Az emberiség egy óriásmeteor becsapódása után fog kipusztulni. Vagy egy új, gyilkos és hihetetlenül gyorsan terjedő vírus által. Vagy a mutáns rovarok támadásai miatt. Vagy épphogy a második jégkorszak beköszöntével. De lehet, hogy a globális felmelegedés, a földterületek víz alá kerülése, a napsugarak perzselése által. Ugye, hogy milyen sokféle halálnemet ismerünk a katasztrófafilmek alapján?

Ezekben a filmekben mindig ott van a -természetesen- kigyúrt és jóképű hapsi, aki egy pillanat alatt szembeszáll a természeti elemekkel, megmenti a világot, majd cuppanós csókot nyom a partnernőjévé avanzsálódott szőke cicababa szájára és kitüntetést kap. Szinte mindig ezzel zárul a történet és a néző pedig elégedetten dől hátra székében, majd tíz perc múlva már azt sem tudja, mit is nézett meg az előbb.

Ezzel szemben Cormac McCarthy Az út című regényében happy endről szó sincs. Évekkel az ismeretlen katasztrófa bekövetkezte után a legtöbben meghaltak, a túlélők pedig vagy találnak élelmet, aminek nagyon kicsi az esélye, vagy éhen pusztulnak. Esetleg kannibálokká válnak, de egy idő után az emberhús is hiánycikké válik. Ebben a környezetben tart apa és fia dél felé, ahol reményük szerint még van ennivaló, élet, meleg. Ez az egyetlen céljuk, amiért még érdemes élniük.

A férfi a fiút nézte. A valóság pocsék dolog mi?
Szerinted az?
Hát szerintem még mindig életben vagyunk. Sok minden rossz történt velünk de még mindig életben vagyunk.
Na igen.
Nem tartod nagy számnak mi?
Ez van.

McCarthy az ötletet egy 2003-as útja során vette, mikor kisebbik fiával El Paso-ba tartottak és elképzelte, hogy nézne ki a város a jövőben. Készített is pár jegyzetet, de csak később használta fel, miközben Írországban tartózkodott. A történetből készült filmet 2010 tavaszán fogják bemutatni hazánkban.

Furcsa volt látnom, egy sci-fis alapötlet hogy változik át néhány pillanat alatt saját létünk megkérdőjelezésévé úgy, hogy mindvégig csak az apa és fia vándorlásának vagyunk szemtanúi. Bár a főszereplőkről alig tudunk valamit, mégis drukkolunk nekik, hogy találjanak élelmet, ne haljanak meg és jussanak el délig. Ha nem lenne szoros kötelék közöttük, talán meg sem próbálnák végiggyalogolni a távot - halálukkal pedig lehet, hogy az utolsó jószívű emberpár tűnne el és a Föld menthetetlen lenne.

A könyv kiváló és sokkal emlékezetesebb, mint amihez egy katasztrófafilm esetében szokva vagyunk. Az egyetlen gondom az volt, hogy túl nyomasztó a hangulata: a kilátástalanság, elállatiasodás, testi és lelki mocsokság jellemzi a poszt-apokaliptikus világban élő embereket. Épp ezért a mű kiolvasása után javaslom, hogy vidámabb dolgokkal töltsétek az időtöket.

Nagyon remélem, hogy nem fognak beteljesülni a leírtak, vagy ha mégis, akkor mindenkinek lesz esélye eldönteni, mire használja fel a pisztolyában található két golyót.

(részlet a kiadó engedélyével)

A könyv adatai:

- Címe: Cormac McCarthy: Az út

- Kiadó: Magvető Könyvkiadó Kft.
- Oldalszám: 286
- Borító: cérnafűzött, keménytáblás
- ISBN: 9789631426755
- Megjelenés: 2010

Natasha
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
]]>http://biblioteka.freeblog.hu]]>