Ma 2024 december 08. Mária napja van. Holnap Natália napja lesz.
b696fba83c98db4083d0c65909407160.jpg

Magvető Kiadó könyvklubja - Semmi negyven

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Gyereknek lenni jó. Élsportolónak lenni jó. Élsportoló gyereknek lenni a nyolcvanas évek Magyarországán: érdekes. Elolvastuk és szerettük Maros András teniszmemoárját.

A gimnázium első pár évéig az álmodozás és a valóság, a kémia és a fizika határát nehéz megtalálni, mert nem nagyon van. Az álmodozás pedig nem árt, ha az ember fiatal sportoló. Pláne, ha a rendszerváltás előtt Ellesse-ről, Völklről, Pumáról, Mekiről, NSZK-ról, McEnroe-ról álmodik, miközben próbálja elpusztítani lengyel fém tenisztütőjét a Körszálló tövében, sikertelenül, és még kólát sem kap pult alól a csata végén (ahhoz a Tanácsnál kell dolgozni).

A Semmi negyven az aktuális példaképeken, McEnroe-n, Lendlön, Wilanderen, Noah-n és másokon keresztül meséli el, hogyan lesz valakiből az amerikai elnökkel kocogó, Ivaniseviccsel focizó, külföldön versenyző (majd ott élő) teniszező, aztán hogyan nem.

Rémes közhely, de muszáj, essünk túl rajta: Maros könyve utazás (a helyi telefonkönyveken kívül valószínűleg minden kiadvány az, leginkább persze a menetrendek). Utazás a nyolcvanas évekbe, amikor már lehetett sejteni, nem lesz ez mindig úgy, de még nagyon is úgy volt. Az Egyesült Államokba, a szabad piactól, meg minden más szabadságtól megszédült, sportösztöndíjas egyetemistaként. A teniszikonok közé, akik azoknak is érdekesek, akiknek a tenyeresről a talpas jut az eszükbe. És egy egyre nagyobb kamasz fejébe, ami talán a legizgalmasabb a célállomások közül.

A pályák és öltözők környékén mindenkinek születnek évtizedekkel később is könnyen felidézhető emlékei. Én például még mindig emlékszem arra, amikor megkaptam életem első szöges cipőjét, kinyitottam a dobozt, mélyen belélegeztem a valószínűleg mérgező kínai műanyagfelhőt, éreztem, ahogy teljesítményem elől eltűnnek a korlátok, az (általam alig ismert) fizikai törvények érvényüket vesztik. Joma márkájú csodámban a Budapest bajnokságon debütáltam, ahol 800 méteren 480-at (métert) futottam. A világ nem omlott össze, csak én, fizikailag, az álmodozás folytatódott, és örültem az első négyszázon született (teljesen irreleváns) egyéni csúcsomnak. A Semmi negyven-nel újra át lehet élni a fejben világelsőséget, a még egyszer sem mosott melegítőnadrág okozta irigy pillantásokat, az ellógott edzéseket és levágott köröket, a szomszéd pályán játszó lányokra először ránézéseket. Szinte mindent, amit a sport és a fiatalság metszetében érdemes.

]]>http://player.hu]]> - Pőcze Balázs

 A könyv megrendelhető a következő címen:

]]> http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/index.php?action=konyv&id=139418457]]>

Maros András: Semmi negyven

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Sport (729) Heti lámpás (339) Irodalmi kávéház (543) Belföld (11) Flag gondolja (38) Politika (1582) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1310) Egészség (50) Mondom a magamét (8007) Történelem (18) Mozi világ (440) Mozaik (83) Tv fotel (65) Nézőpont (1) Titkok és talányok (12) Vetítő (30) Szépségápolás (15) Életmód (1) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (721) Rejtőzködő magyarország (168) Jobbegyenes (2892) Kultúra (9) Tereb (146)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>