Ma 2024 december 06. Miklós napja van. Holnap Ambrus napja lesz.
e49da77a25729c0e7b9d5ad92a16e392.jpg

Magvető Kiadó könyvklubja - Mesekalauz úton lévőknek

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Képek és történetek kereszttüzében élünk, és belezavarodhatunk – vagy visszatérhetünk az évezrednyi nemzedékek életében letisztult mesékhez.

Egyszer volt egy ember, aki leült a társai elé, és elkezdett egy mesét...

Ki az, aki szereti a meséket? Tegye fel a kezét az is, aki valaha olvasott vagy hallgatott mesét. Nagyon ritkán találkozom olyannal, aki nem szereti a meséket, bár az is természetes, hogy kinek-kinek más (volt) a kedves: népmese, a műmese, a Sebaj Tóbiás vagy a Dragon Ball. Lám, a mesék ma már nagyrészt a gyerekkorhoz és a gyermek-léthez kötődnek, pedig nem is olyan rég még elsősorban a felnőttek életéhez tartozott; volt ugyanis egy tulajdonsága, amely az értékközvetítésben igen fontossá tette: didaktikusság nélkül tudott tanítani és értékeket átadni.

S ezzel együtt minden mese képes valamit megmozgatni a hallgatóban vagy olvasóban, olyan dolgokat, amiket egyébként nehéz lenne kimondani és kezelni. És nemcsak a mese, hanem ha regény, novella, vagy akár film, színdarab, opera, krimi: amikor a történet elkezdődik, akár Egyszer volt, hol nem volttal, akár másként – nehéz nem odafigyelni rá. Mert szükségünk van a mesékre és a mesemondókra.

Boldizsár Ildikó neve a legtöbb könyvében összefonódik a mesékkel: hol tanulmányok, hol mesegyűjtemények kapcsán, e legújabb kötete pedig az eddigiek különleges összefonódása: mesegyűjtemény és tudományos munka keveréke; olvasmányos, de reflektálást is igényel, s képernyőtől eltunyult fantáziánk újra bekapcsolását. Nem akadémiai műveltségre, nem is heroikus bátorságra – csupán nyitottságra van szüksége az olvasónak, hogy felfedezze saját magát a királyfi, a királylány vagy a táltos szerepében: a mesék nagyon is valóságos világában.

Úton lévőknek való, mondja a cím, és amint egynél több pillantást vetünk a könyvre, világossá válik, hogy valamilyen formában mindannyiunkhoz szól, hiszen valamilyen életszakaszban vagyunk: gyermek vagy felnőtt, házas, vagy éppen köztes állapotban. És a Mesekalauz sorra veszi az életszakaszokat: születés, gyermekkor, ifjúkor, barátság, közösség, hivatás, szerelem, érett nő s érett férfi, és az öregkor. Minden szakaszhoz két-három mese tartozik, és egy kis kalauz, mely nem elemzi helyettünk a mesét, csak rámutat a motívumokra, melyeket ha az olvasó saját magának bont ki: katartikus élmény lehet a rácsodálkozás az időtlen történet és az időben véges életünk kapcsolatára.

Az életfordulókat most is megünnepeljük - de sokszor valahogy kevesebb odafigyeléssel, mint régen. A megszületés, a felnőtté válás, a házasság, a halál és bármilyen egyéb változás szertartásokat igényel, amik a hagyományos közösségi társadalmakban még aktívan jelen voltak. Az Arnold van Gennep nevével fémjelzett rites de passage, az átmenet rítusai manapság nem olyan egyértelműen találhatók meg a szokások között. Egy esküvőt nem hirdetnek már ki háromszor a templomban, a felnőtté válás is az érettségihez, a jogosítványhoz vagy az első szál cigarettához köthetők inkább, mint szimbólumokkal teli legényavatáshoz. De nem is a formaságokról van szó, hanem a tudatos átlépésről: egyik életszakaszból a másikba. A Mesekalauzból sok minden újra felfedezhető, ami hiányzik.

Sétát kínál ez a könyv a mesék sűrűjében, de azt a fajtát, amikor a sétáló nem bedugaszolt füllel, hanem tágra nyitott szemmel jár, s alaposan megfigyeli a fákat, embereket, mindazt, amit lát – és önmaga reakcióit is. Nem véletlen, hogy a mai ember képernyők előtt éli az életét. Szükségünk van a képekre, az információk nagy részét a szemünkön át szerezzük. A mesékben pontosan ugyanerre az igényre kap választ a hallgató vagy az olvasó, csakhogy egy picit magasabb szinten: ez a kép az emberi figyelemből és képzeletből jön életre, és mutat irányt a feledésbe merült szimbólumok nyelvén.

Képek és történetek kereszttüzében élünk, és belezavarodhatunk – vagy visszatérhetünk az évezrednyi nemzedékek életében letisztult mesékhez. Boldizsár Ildikó a kötetet Konrad Lorenz Ember voltunk hanyatlása c. könyvének a címben megfogalmazott problematikájával kezdi. Ember mivoltunk bizony hanyatlik. De ha olykor a hétköznapokból felpillantva látjuk, hogy milyen sok minden nem stimmel most a világban (és az életünkben), a mesék puszta elolvasása szemfelnyitó és utat mutató élmény lehet – kinek kinek személyre szabva.

]]>http://www.librarius.hu/]]> - Stenszky Cecília

 A könyv megrendelhető a következő címen:

]]>http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/index.php?action=konyv&id=139418837]]>

Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (30) Életmód (1) Irodalmi kávéház (543) Belföld (11) Nézőpont (1) Autómánia (61) Történelem (18) Titkok és talányok (12) Gasztronómia (539) Egészség (50) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (9) Jobbegyenes (2892) Mozaik (83) Heti lámpás (339) Flag gondolja (38) Tereb (146) Gazdaság (721) Mozi világ (440) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (168) Sport (729) Nagyvilág (1310) Mondom a magamét (8007) Politika (1582) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>