Ma 2020 szeptember 25. Eufrozina, Kende napja van. Holnap Jusztina napja lesz.
6aeffd0e18a4e85694a7686c637e8c64.jpg

Magvető Kiadó Könyvklubja: Az utolsó szénégetők

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Gyűjteményes kötetet tart a kezében az olvasó a kortárs magyar szépirodalom talán legbaljóslatúbb rövid szövegeivel. Az 1978 és 1981 között keletkezett tárcákat Bodor Ádám eredetileg a kolozsvári Utunk folyóirat számára írta.

Jó darabig nem kerültek aztán újraközlésre, mígnem 2010-ben a Magvető Kiadó kötetbe szerkesztette őket, s Az utolsó szénégetők címen kiadta.

Habár különálló történetekről van szó, a könyv olvasható egybefüggő történetfolyamként. A Sinistra körzetből vagy Az érsek látogatásából ismert Bodor-stílus mellett a történetek egyformán szürreális, ugyanakkor mégis életszerű, a térképen szinte bárhová tehető helyszínei mind-mind összekötik a kötetben szereplő írásokat.


Mintha egy szénporos fotóalbumot lapoznánk fel, ahogy egy elfakult, régi képsorozat, a karcolatszerű írások is úgy villantanak elénk egy-egy képet, úgy vezetnek minket a bodori világba.

Ezt a benyomást csak erősíti az olvasóban, hogy a kötet legelső tárcája (A szeszgyár tűzfala) gyakorlatilag egy rosszul exponált, elrontott képeslapot elevenít meg. „Egy kevéssé sikerült képeslap, amely a várost madártávlatból mutatja (...)”

Persze mi az, hogy megeleveníti? Aki olvasott már Bodor Ádám szöveget, tudja, hogy nála az elevenségen egy kicsit mást kell értenünk, mint általában. E novella szereplői is hasonlítanak az élettelen, rozsdás villamoskocsira, a sehova sem tartó sínpárra, amelyet a szeszgyár mellett éppen benőtt már a gaz. Életük egy napjának kicsiny töredékén keresztül is érezzük mozdulatlanságukat, bezártságukat, világuk határait, ebben a pusztulásnak indult, névtelen városban.

Az utolsó szénégetők minden írása fölött hosszan időzhetünk – éppen, mint a régi fényképek fölött, ahol egész életeket látunk összesűrűsödni egy pillanatban. A helyszínek gondolatainkban élő egységgé nőnek össze, a különös városok lakói pedig olyan szervesen illeszkednek az őket körülvevő díszletbe, mintha annak részei, sőt testrészei volnának.

A képszerűséget tovább erősíti, hogy alig történik valami a szó hétköznapi értelmében. A rövid írások cselekménye rendszerint nem bonyolult, néhol mintha csak azért volna a történés, hogy újabb távlatot nyisson meg előttünk, rést üssön a zárt képen. Hogy elindítson valamit, amit azonnal ránk is bíz, a fantáziánkra hagyja, miként fejezzük be a történetet, vagy akár azt, hogy milyen előzményt képzelünk el hozzá.

Honnan érkezik az elhagyott szeszgyár udvarára Princz Tóni és Zsuzsanna-Annamária? Miért tűnődött Losteiner, hogy megszólítsa-e a trafikost azon a baljóslatú estén? Komor, gyakran lepusztult, romlásnak indult helyszíneken járunk, szűkszavú karakterek közt. Bodor mégis rávesz bennünket, hogy haladjunk csak egyre előbbre ebben a világban. Nekem elég nagy titoknak tűnik, hogy vajon mégis mi az, amivel olvasásra bír.

Néhány kedvelt eszközét persze felfedezi az olvasó. Bodor olyan megszemélyesítő leírásokat ad a környezetről, hogy óhatatlanul valamiféle élőlény, de mindenképpen valamilyen szerves egység érzetét képes kelteni. Ráadásul lebegő helyszíneken járunk, amelyek bárhol lehetnének a világban. Na jó, mondjuk Európában.

Gyakran használ hirtelen váltásokat, a való életben is meglévő, de ritkán előforduló környezeti hatásokat – például: „Az ősz egy szeptemberi reggelen minden átmenet nélkül érkezett (...)” (Egy kertész). Ezzel álomszerűen elbizonytalanítja az olvasót, s nem utolsó sorban a dolgok megszokott rendjének megbontásával baljós atmoszférát teremt. Észrevétlenül elülteti a kellemetlen érzést, amitől hirtelen azt érezzük, hogy a következő sorokban bármi megtörténhet. S általában meg is történik, még ha nem is cselekményként.


Máskor – például A mesterség arcában – a felütés maga a döbbenet (egy késdobáló eltalálja a partnernőjét), majd ebből a tragikus pillanatképből látjuk meg a szereplők életének egészét. Ez a karcolat is egy kérdéssel zárul, ahogy sok másik is a kötetben.

Akár leírja Bodor a kérdést, akár nem, megannyi nyitott mondat ez, amely a szigorú rövidség ellenére még hosszan visszhangzik bennünk.

Szeifert Natália, olvassbele.hu

* * *

Bodor Ádám
1936. február 22-én született Kolozsváron, ott végzett teológiát, de nem vállalt lelkészi szolgálatot. 1960-tól levéltárosként, majd 1964-től egy másoló-fordító irodában dolgozott. 1965-ben publikálta első novelláját a kolozsvári Utunk című folyóiratban. 1968-tól szabadfoglalkozású író.

1982-ben települt át Magyarországra, ahol 1984-től a Magvető Könyvkiadó felelős szerkesztője. Már érett íróként jelent meg első, rövid prózákat tartalmazó kötete, A tanú (1969). Kisepikai műveivel egészen egyedülállót alkotott a magyar irodalomban. Ezt vallotta egy helyütt: „Semmi nincs előre készen, számomra is majdnem minden az írás folyamatában bontakozik ki. Kiindulópontnak olykor elég egy helyszín, egy érzés, egy illat, egy hely, ahol történni kezd valami. Vagy egyszerűen csak egy hangulat. Valami, amit nem lehet előre kicédulázni, rögzíteni. Ez a megfoghatatlan valami, titkos fuvallat a novella lelke. Ha ez nem lebeg valahol ott a közelünkben, jobb a dolgot nem erőltetni…”

Művei megjelentek román, angol, német, francia, norvég, dán, olasz, bolgár, szerb, horvát, szlovák nyelven is. 2007. október 4-én mutatták be Az érsek látogatása című regényéből készült filmet (Dolina) Kamondi Zoltán rendezésében.

A Magvető Kiadónál megjelent művei
Milyen is egy hágó? (1980), Sinistra körzet (1992), Az érsek látogatása (1999), A börtön szaga. Válaszok Balla Zsófia kérdéseire (2001), Vissza a fülesbagolyhoz (2003), A részleg (2006), Az utolsó szénégetők (2010)
 

Díjai
Első kötetesek Díja (1969), a Román Írószövetség Prózai Díja (1970, 1975), Kritikusok Díja (1975), József Attila-díj (1986), Déry Tibor-jutalom (1989, 1992), Artisjus Irodalmi Díj (1990), Krúdy Gyula-díj (1992), A Magyar Napló Díja (1991), Kortárs-nívódíj (1991), a Soros Alapítvány életműdíja (1993), a Művészeti Alap Literatúra Díja (1996), Márai Sándor-díj (1996), a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (1998), Magyar Irodalmi Díj (2002), Irodalmi Alkotói Díj (2002), Kossuth-díj (2003)

 

A könyv megrendelhető a következő címen:

]]>http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/index.php?action=konyv&id=139395956]]>

]]>Bodor Ádám: Az utolsó szénégetők ]]>
Magvető Kiadó, 2010

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Titkok és talányok (12) Történelem (14) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (6) Mozi világ (440) Tv fotel (65) Életmód (1) Politika (1571) Tereb (140) Gazdaság (652) Belföld (5) Flag gondolja (33) Nagyvilág (1452) Mondom a magamét (4810) Jobbegyenes (1852) Vetítő (37) Autómánia (61) Emberi kapcsolatok (36) Rejtőzködő magyarország (171) Egészség (50) Sport (729) Heti lámpás (243) Gasztronómia (539) Mozaik (83) Irodalmi kávéház (490) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>