Erős képzelet szüli az okokat
(Montaigne)

Szívünkben a csillag megfagyott.
József Attila

Az ötvenes évek elején, egy dunántúli faluban végeztem az általános iskolát, ahol az igazgató és a tanárok fele csíki székely volt. A felső tagozatos osztályokban mindenütt jelmondat ékeskedett, téglalap alakú üvegre, piros nagybetűkkel fölfestve, s rajtuk kívül néhány jó minőségű reprodukció. Én Csontváry két ciprusára emlékszem és egy József Attila-idézetre, amely később sokszor eszembe jutott. Egy ötsoros kis vers ismert három soráról van szó:

„Ne légy szeles. / Bár munkádon más keres – / dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes.”

Az idézetet fölülről egy, alul két ötágú, kis vörös csillag foglalta keretbe. Az a csillag a versben bizony nem ötágú volt, de Rákosi regnált, a székely igazgató pedig túl akart járni a járásiak eszén – ma így gondolom.

De maradjunk József Attilánál. A Munkások című verssel kapcsolatban érdekes fejtegetést hallottam Péter Lászlótól, a szegedi irodalomtörténésztől: az utolsó kéz, az ultima manus tiszteletben tartásáról. Álljon itt az idézett részlet, majd Szabolcsi Miklós és Péter László fejtegetése.

„De – elvtársaim! – ez az a munkásság,

mely osztályharcban vasba öltözött.

Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!

És búvunk érte, mint az üldözött.

A történelem futószallagára

szerelve ígyen készül a világ,

hol a munkásság majd a sötét gyárra

szegzi az Ember öntött csillagát!”

„Nem térek itt ki részletesen az utolsó sor körüli vitára – írta monográfiájában Szabolcsi. – Véleményem szerint világosan a – jelző nélküli – vörös zászlót látta volna lobogni a gyáron. A korábbi változatok: … világítón kitűzi zászlaját, kitűzi a szabadság zászlaját a kor rejtjeles nyelve szerint csakis így érthetők. A szegzi az Ember öntött csillagát! logikája a »szerelésből« érthető lenne, a gyári világ hasonlata így folytatódhat. Az emlékezet megőrizte »vörös csillagát« változat véleményem szerint ugyanúgy érvényes.” (Az én 1961-es kötetemben még így szerepel a vers utolsó sora.)

Péter László másik változatra hívja fel figyelmünket. Ennek érdekessége, hogy a folyóiratban megjelent verset javította, stilizálta József Attila. Péter kérdése az volt, hogy melyiket vegyük mi, utódok „eredetinek”?

„De már nem nép ez, hanem a munkásság, / a gondolkodó, vasba öltözött. / Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! / És búvunk érte, mint az üldözött. // A történelem futószallagára / szerelve ígyen készül a világ, / hol fölszegezzük majd a sötét gyárra / az embersors kovácsolt csillagát!”

„Ha ma, a vörös csillag nevében negyven éven át elkövetett bűnök után jogos is az ellenszenvünk e jelképpel szemben, ezt semmiképpen sem vetíthetjük vissza századunk elejére, amikor a magyarság legjobbjai a szocializmus hitében az emberség és a szabadság jelképét látták a betlehemi csillag utódában, az ötágú csillagban. Ezt letagadni, kivált megtagadni – történelmietlen. Az volt már akkor, amikor József Attila akarta megszabadítani tőle versét azzal, hogy elvonatkoztatta a munkásmozgalomtól, és az általános emberség jelképévé próbálta tenni.”

Úgy emlékszem, a vita azzal zárult, hogy mindegyik változat szerepel majd a kritikai kiadásban, s akkor a versmondó – ha még lesz, aki József Attila-verseket mond – ízlése (esetleg pártállása) szerint választ. S íme, a választás kényszere vagy inkább lehetősége kapcsán máris benyomult az esztétikum mellé a pártállás. (Tény, hogy ez József Attilára is jellemző volt élete meghatározó szakaszában.)

Négysoros népdalunk jelképeit elemezve a következőket szűrtem le: a színekből, számokból, formákból álló jelképek jelentésrétegeinek olvasása (dekódolása) mindig meghatározott sorrendben történik. A vörös, fehér, zöld vagy aranycsillag mást és mást jelent; akár az öt-, hat- vagy nyolcágú. (A Napba öltözött asszony, vagyis Szűz Mária tizenkét aranycsillagból álló koronát visel: itt a számszimbolika áll első helyen, azután a szín.) A fehéret, feketét és a vöröset az emberiség legősibb színeiként tartjuk számon. A vörös a tűz és a vér színe. Így a szerelemé (rózsa, szegfű). A keresztény ünnepek közül a húsvét és pünkösd képéhez kötődik a piros szín. A vér, a veres (vörös) szín később a forradalom jelképes színévé vált. Ez a jelentése az ötágú csillag vörösének.

Számos nemzet címerében, zászlaján ott található a különböző színű és nagyságú, számú ötágú csillag. Ám amikor egy Kr. e. IV. évezredből származó kiöntőcsöves festett korsón megláttam a nagyméretű ötágú csillagot, bizony elcsodálkoztam. Mert addig csupán a görögökig követtem e jelképet, mely kristálytiszta geometriai alakzat. „A pentagramma szerkesztése az aranymetszés szabályait követi, ezáltal a tökéletes harmóniát jelképezi. Az aranymetszés szabálya, az aurea sectio, amely az ókorban felismert és általánosan elterjedt geometriai alapú szerkesztési szabály valamely méret kettéosztására, a tökéletes esztétikai harmónia jelképe a képzőművészetben. (A kisebb rész úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagyobb az egészhez.)” (Lendvai Ernő) Az aranymetszésről Platón is szól a Timaiosban: „… két elem magában, egy harmadik nélkül nem illeszthető jól össze, mert csak közvetítő pánt egyesíti a kettőt; de valamennyi pánt között az a legszebb, amely önmagát és az általa összekötött elemeket eggyé teszi.”

Aranymetszésre bárki képes, aki papírszalagra „csomót köt”. Ha ezt a csomót a világosság felé fordítjuk, az itt mellékelt „röntgenképet” látjuk.

A bejelölt ötszögön áttetszik a pentagramma képe, amelynek arányai aranymetszést valósítanak meg. E pentagramma közepén lévő kis ötszögbe újabb pentagramma írható, amely a nagyra aranymetszéssel rímel. (Ez az osztás a végtelenségig folytatható.) Érthető, miért mondható öröknek az ötszögű, ötágú csillag. Einstein írta Corbusier modulja kapcsán, hogy „az aranymetszés olyan arány, amely a rossz létrejöttét megnehezíti, a jóét pedig megkönnyíti”.

A folytonos vonalvezetéssel meghúzott pentagrammát boszorkányszögnek is nevezik. Misztikus jel, titokzatos szimbólum volt, a babona szerint rossz szellemeket elhárító jelkép. Az idézett hatezer éves mezopotámiai lelet olvasata is ez lehet. Ám az ötágú csillag jelentése koronként és kultúránként változhat. A Szimbólumtár mindezt jól összefoglalja:

„Mivel végtelen (önmagába forduló), felveszi a kör jelentését is. Szimbolikája összetett, de mindig az ötös számon alapul. Mikrokozmosz jelkép. Öt ága termékeny egységbe zárja a hármat, a férfi princípiumot és a kettőt, a női princípiumot, tehát a kétneműséget is szimbolizálja. Az integrációt, a házasságot, a boldogságot, a beteljesedést, egyben a tökéletes eszményt jelenti. A magas tudományok egyik kulcsa: a titok útját nyitja meg.

A püthagoreusoknál a megismerés, egyben a hatalom megszerzésének és összefogásának jele. (…)

A kereszténységben Krisztus öt stigmáját jelenti, illetve magát Krisztust, akinek öt szent sebéből áramlik ki a világ üdvössége. Démonűző, és megvéd a lidércek ellen. A manicheizmus hatására a pentagramma is duálissá vált: felfelé álló csúccsal pozitív, megfordítva negatív jelentést hordoz. Öt csúcsában a manicheizmus az öt elemet látta: a fényt, a levegőt, a szelet, a tüzet, a vizet, illetve a sötétséget, a füstöt, a gonosz szelet, a gonosz tüzet és a gonosz vizet. Mágikus alkalmazásában megőrizte a manicheizmus hatását, a boszorkányságban a fordított pentagramma az ördög kecskéje, a fekete mágia egyik jelképe. (…)

A gnosztikusok és a szabadkőművesek lángoló csillagnak nevezték, amely a mindenhatóság jele, a zseni emblémája. (…)

Az öt lakott földrész egységére utalva az eszperantó mozgalom jele a zöld pentagramma, a kommunista mozgalom pedig a vörös ötágú csillagot választotta jelképül.”

A jelképek olyan színek, számok, növények, állatok (formák, alakzatok), amelyeknek lelkük is van. Hisz ha kiesik belőlük a lélek (az ír paraszt így fejezi ki magát, ha a tehén elpusztul), megszűnnek jelképek lenni.

Móser Zoltán - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>