Athenaeum Kiadó Könyvklubja: Ajándék

Jönnek a karácsonyi könyvek. Az embert elfogja némi szkepticizmus, amikor arra gondol, most a szeretet fontosságáról fog olvasni és arról, mennyire elrohanunk az igazán lényeges dolgok mellett. Lehetséges erről még újat mondani?

Nyilván nem.

És amit előttünk mások már annyiszor és annyiféleképpen elmondtak, azt tovább tudjuk adni? Képesek vagyunk úgy megszólítani az embereket a szavainkkal, hogy odafigyeljenek rá? Tudunk úgy bűvészkedni, hogy a leírt gondolatok valóban azt jelentsék, amit mondani akarunk? Cecelia Ahern mindenesetre megpróbálta.

A hölgy a volt ír kormányfő lánya. Mondhatnám némi rosszmájúsággal: hogy ezért lehet, hogy még harminc éves sincs, és már négy könyve megjelent. Azonban azt már nem lehet egy legyintéssel elintézni, hogy a PS. I Love You című könyvéből sikeres filmet is forgattak Hilary Swankkel, Gerard Butlerrel és Lisa Kudrow-val a főszerepben.

Az Ajándék igazi karácsonyi mese, humorral, könnyekkel és csodával. Lou Suffern korunk mindenkori köldökzsinórjára, a hightech mobiltelefonra kötve éli az életét, elrohanva család, feleség és gyerekek mellett, átiszogatva az éjszakát. Miközben elküld néhány fontos e-mailt, különleges ajándékot kap valakitől: egyszerre lehet két helyen. Ez egy csapásra megoldaná minden problémáját: születésnap-szervezést, előléptetést, gyerekpelenkázást. Mint tudjuk, azért semmi sem ilyen egyszerű. Jönnek a bonyodalmak, csalódások és megbocsátások, a végén pedig a tanulság.

A sztoriban van fantázia, eredeti és reményteljes, azonban néhány ponton kissé zavaros és következetlen. Kerettörténet fogja közre hősünk száguldását az oldalakon keresztül; két karácsony napján szolgálatban lévő rendőr személyes drámája, s ez a keret néha bele-bele ütközik a főszál cselekményébe. De hogy miért ott, miért azon a ponton? Mi olyan lényeges benne? Nem derül ki.

A könyv egyik fontos karakterének a rajza sem teljesen következes. Mintha a szerző maga sem tudná pontosan, mit szeretne kihozni Gabe figurájából, akit hajléktalanként ismerünk meg, majd Lou felkarolja, és állást szerez neki. Gabe elég sokat tud a rohanó menedzserről, gesztusai, szavai, tettei alapján valószínűleg mindent: mi a teljes neve, hol lakik, hogy hívják a feleségét. Eleinte egyértelműnek tűnik a kiléte (teljes neve Gabriel!), sínen van a sztori, aztán a szerző olyan érzelmekkel, kifejezésekkel ruházza fel, amelyek elbizonytalanítanak. Megkérdőjelezik a férfi személyazonosságát. Ez viszont újabb kérdéseket vet fel, amelyekre nem kapunk választ.

Hasonló a helyzet néhány olyan eseménnyel, amelyek sorrendiségüket tekintve egymásból kéne következzenek, mégis lényegesnek tűnő momentumok maradnak ki két epizód között. Természetesen nem várhatjuk el, hogy mindent a szánkba rágjon, de nem árt, ha egy könyv nem hagy elvarratlan szálakat. Az utolsó oldalak viszont nagyon is szájbarágósra sikerültek. A szerző felszólítja az olvasót, hogy vonja le a tanulságot: igenis meg kell becsülni minden pillanatot, amikor szerethetünk.

Mindezzel együtt a könyvben van valami magával ragadó, ami folyamatosan fenntartja az érdeklődést. El lehet képzelni, hogy egy kormányfő lánya mennyire átérzi, ha egy apa folyton dolgozik, és alig jut ideje a családjára. Akármilyen is dramaturgiailag, szándékát és érzelmeit tekintve végtelenül őszinte írás ez. Képes meghatni, olykor elgondolkodtatni.

Más hangon beszél, mint a karácsonyi szellemek, de ha odafigyelünk, ezt is meg lehet hallani.