Park Kiadó Könyvklubja - A kék óra

A remekül megszerkesztett, rafinált történetek elbeszélője és hősnője az előkelő és intelligens, sok nyelven beszélő Edith, aki a szerelmet, a szexuális gyönyört keresi, aki önszántából szolgáltatja ki magát a férfiaknak, és meglepő nyíltsággal számol be abszurd vonzalmairól és kitárulkozásairól.

Szerelmi kalandjainak ecsetelése közben hét színes, hiteles, élvezetes korrajzot fest a 20. századról, a harmincas évektől a nyolcvanas évekig, Prágától Bordigheráig, és – életének különböző korszakiban – eleveníti meg egy nem mindennapi nő érzés- és gondolatvilágát.

A történetek elbeszélője és hősnője az előkelő és intelligens, sok nyelven beszélő Edith, aki a szerelmet, a szexuális gyönyört keresi, önszántából szolgáltatja ki magát a férfiaknak és meglepő nyíltsággal számol be abszurd vonzalmairól és kitárulkozásairól. „Amit leírtam, szóról szóra megtörtént. Nem választottam szét a valóságot és a fikciót.” A hatvanas években a The New Yokerben megjelenő novelláinak különös, mazochista világával a romantikától és prüdériától mentes, nagyvilági, olykor kissé életunt és cinikus nőfiguráival Edith Templeton valósággal sokkolta olvasóit. Szerelmi kalandjainak ecsetelése közben hét színes, hiteles, élvezetes korrajzot fest a 20. századról, a harmincas évektől a nyolcvanas évekig, Prágától Bordigheráig, és – életének különböző korszakiban – eleveníti meg egy nem mindennapi nő érzés- és gondolatvilágát.

Edith Templeton 1916-ban született Prágában, egy nagyon jómódú, német ajkú család egyetlen gyermekeként. Gyerekkorát nagyanyja vidéki kastélyában töltötte, középiskolai tanulmányait a prágai francia líceumban (lycée) folytatta. 1938-ban feleségül ment egy angolhoz, és elhagyta szülővárosát.
A második világháború alatt Nagy-Britanniában dolgozott az amerikai hadsereg cheltenhami bázisán. 1956-ban követte második férjét, a világhírű kardiológust Indiába. Férje nyugdíjazása után előbb Portugáliába, majd az olasz Riviérára költöztek. Edith Templeton 2006-ban bekövetkezett haláláig Bordigherában élt.
Az ötvenes években, angol nyelven kezdte közölni írásait. Néhány regénye, egy novelláskötete és egy útikönyve jelent meg, melyet „sztriptízbédekkerként” tartanak számon. Gordon című „önéletrajzi szenvedélyregényét”, mely magyarul Báti Júlia fordításában jelent meg az Ulpius-ház kiadó gondozásában 2004-ben a szerző saját nevén, eredetileg Louise Walbrook álnéven publikálta.

A könyvből ízelítőül egy nagyon rövid részlet:

„Tudtam, hogy meg fog csókolni, de cserbenhagyott a viaskodó, rúgkapáló, karmoló macska, az állat, aki képes lett volna kitépni magát, hogy elfusson. Odabent a macska helyén egy növény volt, és a növények nem tudnak elszaladni. Bontogatni akarják a bimbót, amelyet növeltek, hogy virág nyíljék belőle, és ki vannak szolgáltatva az időjárás kénye-kedvének, és engedelmeskedniük kell a fölöttük feszülő égbolt minden szeszélyének. Biztosra vettem, hogy meg fog csókolni, megcsókolja az ajkamat és az ajkam belsejét, mert hallottam, hogy a szeretők ezt csinálják. És erre vártam.”