Ma 2024 december 12. Gabriella napja van. Holnap Luca, Otília napja lesz.
2f61689363ce153ea8db86516475f9bf.jpg

A magyar értelmiségi esete a levizelt perzsaszőnyeggel

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Vajon lehetséges-e egy rosszul megkötött nyakkendővel értelmiségi divatforradalmat kirobbantani? Hogyan lesz egy szégyenlősen dadogó fiúból az ország egyik legnagyobb színésze, és hogyan nem lesz világhírű? Mit tesz a magyar értelmiségi, ha levizeli angol házigazdája perzsaszőnyegét?

Az irodalmárokat makacsul foglalkoztató kérdésre, miszerint elég-e vajon csak a műveket ismerni, vagy mégsem árt az alkotók életrajzában is alaposan alámerülni, a közönség ad csattanós választ, mikor egymást letaposva vásárolja a híres írók és költők viselt ügyeit taglaló ilyen-olyan színvonalú munkákat. A tavalyi év vége egyik magyar ]]>sikerkönyve]]> is ebbe a kategóriába sorolható.

A fordítóként dolgozó, és a magyar irodalom külföldi népszerűsítésén fáradozó, majd Anyakép, amerikai kerettel című regényével közel nyolcvanévesen berobbanó Vajda Miklós portrékötete – amelyet tavaly év végi ]]>összeállításunkban]]> mi is a legfontosabb 2012-es megjelenések közé soroltunk –, azonban nem a kulcslyukon át betekintős intimpistáskodás izgalmát kínálja. Annál jóval többet és érdekesebbet.

Ez a kötet többet kínál, mint a szokásos, kulcslyukon
át leselkedő intimpistáskodás

Vegyük csak az elsőre kissé talányos címet: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon. A meglehetősen lírai csengésű sor valójában a legpontosabb helyzetjelentés: Vajda egy különös éjjelen, Angliában, egy elég egzaltáltra sikeredett felolvasóút során a huszadik század egyik legnagyobb magyar költőjét, az ágyban összekuporodva zokogó Pilinszky Jánost vigasztalta, mégpedig annak kérésére úgy, hogy a poéta fejét simogatta. Mielőtt felszisszenne az olvasó, hogy akkor ez mi, ha nem intimpistáskodás, érdemes végiggondolni, milyen mélységeket kell megélnie annak a felnőtt férfiembernek, aki annyira védtelenné és kiszolgáltatottá tud válni, hogy ilyet kérjen egy nem is annyira közeli ismerősétől. És milyen beleérző képességgel kell rendelkeznie annak, aki ennek a kérésnek – még ha nem is tartja magától értetődőnek a helyzetet – képes eleget tenni. Egy ilyen epizód Vajdánál sohasem áll önmagában, az emberi vonásokból és cselekedetekből az adott alkotó életművére vonatkozó tanulságot von le:

„Ez a felejthetetlenül bizarr és megrendítő pillanat hirtelen új fényt vetett a Pilinszky-versekre is. Hasonlíthatatlan erejük ugyanebből a sérülékenységből, a teljes, kitárt gyöngeségből származik.

Vajda majd mindegyik írása egy-egy tényből, egy érdekes vagy fájdalmas apropóból kiindulva képes nemcsak az adott alkotó barát mély és érzékeny portréjává lényegülni, de nagyon sokat elmond a huszadik századi magyar történelem rettenetes évtizedeiről is, anélkül, hogy a szerző szájbarágósan próbálna rámutatni összefüggésekre, vagy hosszasan időzne az adott rendszer(ek) tételes kritikájával.

Ott van például a költő Vas István portréja (Vasnyakkendő). Ez egy sokat sejtető, már-már Örkényt idéző, ugyanakkor szinte minden lényeges életrajzi adatot leszámlázó felütéssel indul („Valamikor a hatvanas évek közepe táján, egy verőfényes júniusi napon V. I. budapesti lakos, költő, műfordító, polgári foglalkozása szerint kiadói szerkesztő, nős, gyermektelen, ötvenvalahány esztendős, pártonkívüli egyén, egyetlen mozdulattal csaknem forradalmasította a férfidivatot”), és kiderül, ez az egyetlen mozdulat, vagyis  a rosszul megkötött, majd dühből félig megkötve hagyott nyakkendőhöz vezető dacos lemondás milyen többletjelentéssel bírhat. Vajda szellemesen elemzi végig a magyar irodalom és a nyakkendőviselés módjainak szövevényes viszonyát, miközben Vas István jelleme és világképe is szépen feltárul előttünk.

Pilinszky, a vigaszra vágyó költő

Vannak a könyvben ennél jóval kevésbé „vidám” írások is. Ferenczy Béni alakját, a korszakos szobrászt Vajda a bénulás után következő küzdelmein keresztül mutatja be. Latinovits Zoltánt, az egykori osztálytársat, akit Vajda idősebb „barátnéja”, Bajor Gizi fedez fel (róla is található portré a könyvben), a be nem váltott remények és az el nem ért nemzetközi sikerek távlatában idézi meg. A költő Orbán Ottóról a közös emlékek felidézésén túl a betegség és a halál nézőpontját választva formál plasztikus portrét. Vajda minden írása egyszerre szenvedélyes és pontos, helyenként költőien emelkedett, mégis végig nagyon tárgyilagos és közérthető.

Szerencsére finom humorát is viszonylag gyakran csillogtatja meg, a kötetet záró írás például (Londoni horror) kegyetlenül vicces írás egy megalázó helyzetről. Hősünk Angliában vendégségbe hivatalos, de egy kiadós ebéd meg némi sörök hatására az odavezető út a vizelési kényszerrel folytatott epikus méretű küzdelemmé válik, aminek drámai és egyben komikus végkifejlete a diplomata vendéglátó perzsaszőnyegének alapos eláztatása a megrökönyödött illusztris vendégsereg szeme láttára. Vajda lefegyverző öniróniával meséli el a kínos sztorit, melyben ott bujkál a keletről jött értelmiségi örökös kisebbrendűségi komplexusa és bizonyítási vágya éppúgy („Azért egy kelet-közép-európainak is van önérzete, és volt gyerekszobája, még ha lebombázták is”), mint a vendéglátó ország szokásainak derűs leírása és elemzése.

Latinovits Zoltánt Vajda idősebb „barátnéja”, Bajor Gizi fedezte fel

A már említetteken kívül Vajda emléket állít Domokos Mátyásnak (akivel együtt szerepelnek Csernus Tibor ]]>A három lektor]]> című korszakos festményén), Fekete Tamás szobrásznak, megismerteti velünk a magyar irodalom skót nagykövetét, a fordító Edwin Morgant. A kötet egyik kiemelkedő írása az a mélyen empatikus, mégis kegyetlenül kritikus portré, amit Vajda a zseninek induló, majd a Kádár-korszak „celebírójává” és ügyeletes bohémjává lezüllő, szenvedélybeteg Abody Béláról fest. Hálószobatitkokat nem, de a huszadik századi művészlét és értelmiségi sors kínokkal kikövezett útjairól remekbe szabott leírásokat kap az, aki Vajda Miklós kötetébe belelapoz.

(Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon. Magvető, 2012. 288 oldal)

mno.hu - Szathmáry István Pál

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Nagyvilág (1310) Szépségápolás (15) Tereb (146) Nézőpont (1) Belföld (11) Heti lámpás (340) Mondom a magamét (8016) Titkok és talányok (12) Életmód (1) Vetítő (30) Egészség (50) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Irodalmi kávéház (543) Sport (729) Kultúra (9) Gazdaság (722) Történelem (18) Rejtőzködő magyarország (168) Jobbegyenes (2896) Emberi kapcsolatok (36) Flag gondolja (38) Politika (1582) Gasztronómia (539) Tv fotel (65) Mozi világ (440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>