A végeredmény azt mutatta, hogy erősen megosztottak az oldal látogatói ebben a kérdésben. Hiszen a két fő vélemény fej-fej mellett végzett, azaz nagyságrendileg ugyanannyian támogatták meg szavazatukkal azt az opciót, hogy a rendvédelmisek mellé kell állni a kormánnyal szemben, mint a másik ellnetétes lehetőséget, miszerint 2006-ban "ezek" az emberek még lőttek ránk, talán nem kellene átesni a ló túloldalára. A  radikális jobboldalhoz, így a Jobbikhoz közel álló honlap felmérése egy nagyon komoly és létező dilemmára hívta fel a figyelmet.

A Jobbik a parlamenti tagságából adódóan disztingválódott, radikális, olykor kemény hangvétele kissé finomodott, nem olyan mértékben, mint 1998-2002 között a MIÉP, de a magyar politikai életet rendszeresen figyelő emberek számára észrevehetően. Ez a változás csak részben eredeztethető a parlamenti politizálás nyújtotta szűkebb, behatároltabb, konszolidáltabb keretből. Megítélésem szerint a párt önmeghatározása bizonytalanodott el a ciklus első évében. Ez annak volt köszönhető, hogy a Fidesz a 2/3-os felhatalmazás birtokában olyan stratégiailag fontos nemzeti kérdéseket, mint a határon túli magyarok állampolgárságának megadása, Trianon emléknap bevezetése, Nemzeti Alkotmány stb. - egész egyszerűen kisajátított a Jobbik kárára.

A legutóbbi közvéleménykutatási adatokból kiolvasható kismértékű növekedést, úgymond visszaerősödést a 2010-es népszerűségi adatokhoz, a gyöngyöspatai események jónak mondható kommunikálásával érte csupán el a párt. De mi legyen a továbbiakban? Hiszen még van három év a ciklusból. A roma kártya nem lesz elegendő a tavalyi eredmények megismétléséhez, sőt talán még a parlamenti küszöb eléréséhez sem.

Úgy látom, hogy jelenleg nem nagyon tudja a magyar radikális jobboldal, hogy milyen úton induljon el. A következetes nemzeti-jobboldali kommunikáció nem lesz elegendő, hiszen a Fidesz is jelen van a nemzeti kérdésekben és jelentősen nem is tér el egymástól a két párt véleménye. Ezért megtartva a radikális hanvételt, úgy kell meghatároznia magát a Jobbiknak, a Fidesszel szemben, hogy létező ellenpontként tudjon megjelenni a szavazáskor. A cikk elején felvetett probléma ebből az útkeresésből adódik. Egyfelől birálni kell a kormány minden lépését, még az egykori "közös ellenséggel" a rendvédelmisekkel is kiegyezve. Ezt a lépést azonban, a jelek szerint a radikális szavazók nagy része nem tudja és nem is akarja elfogadni.

El kell gondolkodni a Jobbikban, hogy a Fidesszel szembeni módszeres ellenállás miként alakíthatja át a párt szimpatizánsainak, potenciális szavazóinak a számát és akár a struktúráját is.

Olvasva a Facebook radikális tömörüléseinek és különböző nemzeti-radikális levelezőlisták kommentelőinek a Fideszt és Orbánt fröcsögve szidó véleményét, amelyekben rendszeresen példaként citálják a "vérbalos" Amerikai Magyar Népszava és Bolgár György (!) írásait, könnyen lehet, hogy  a magát a radikális -jobboldalon meghatározó párt átcsúszik a baloldali térfélre, akármennyire is ágál jelenleg ellene.

Csépányi Balázs

Szerző a Flag Polgári Magazin főszerkesztője