- 0
Jézust két gonosztevővel együtt feszítették keresztre a Golgotán. Így teljesült be a jövendölés: „a gonoszok közt adtak sírt néki és gazdagok mellé jutott kínos halál után... és a bűnösök közé számláltatott” (Ésa 53:9,12).
A felfeszítés után közvetlenül még mindkét lator szidalmazta Jézust: „Akkor megfeszítettek vele együtt két latrot, egyiket jobb kéz felől, és a másikat bal kéz felől. Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket hajtogatván, és ezt mondván: Te, aki lerontod a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel együtt, ezt mondták: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki. Bízott az Istenben, mentse meg most őt, ha akarja, mert azt mondta: Isten Fia vagyok. Akiket vele együtt feszítettek meg, a latrok is ugyanazt hányták a szemére.” (Mt 27:38–44)
Az egyik Jézus mellett keresztre feszített latornak azonban gondolkodása gyökeresen átalakult Krisztus magatartását szemlélve. Ő volt az első – a római századost és Nikodémust megelőzve –, aki megnyitotta azon kevesek sorát, akik a keresztfa lábánál Jézusról mint Úrról gondolkodtak. „És mondta Jézusnak: Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban!” (42. vers) Hitét látva, Jézus ígéretet tett neki: „És mondta néki Jézus: Bizony mondom néked ma, velem leszel a paradicsomban.” (43. vers – helyes fordítás szerint)
Ez a megtért lator pedig a jobboldali volt. A bal lator továbbra is szidalmazta Jézust, nem fogadta őt el. A jobb és bal két ellentétes oldal, két ellentétes filozófia, így ír a katolikus lexikon erről:
jobb és bal: szoros értelemben a dolgok nézetének két oldala a →szimmetria alapján, ill. irány az →égtájak szimbolikája szerint; átvitt értelemben: ügyes-ügyetlen, szerencsés-szerencsétlen, erős-gyenge stb. Ősi tapasztalat szerint ugyanis az ember egyik keze-lába ügyesebb, jobb, mint a másik.{…} A halott Krisztus feje minden (Egyh. által elfogadott) kereszten jobbra, a jobb lator felé hajlik. A megfeszítés-képeken Mária és az Egyh. mindig a feszület jobb oldalán, Szt János ap. és a Zsinagóga a bal oldalon áll (Uta-evangeliárium, München, Áll. Kvtár, 11. sz.).
Kosztolányi Dezső: A bal lator
Téged dalollak: vasderekú lator,
jéggé fagyott dac, szótalan óriás,
ki meghalál szégyen-keresztfán
s nem hajolál meg a gyáva kínnak.
Két ezredéve zúg le merész szavam,
lantom favázát megszögezem vadul,
s vasszívvel és csontos marokkal
zord zivatart kavarok nagy öblén.
Nyílt homlokú bűn, hősi, kemény, igaz,
erényt pirító, tisztakezű gonosz -
te hallgatál kővé meredten,
míg az erény nyavalyogva koldult.
Előtted állt a pálya szabad tere:
hitért cserélni drága, derűs jövőt,
egy szódra várt csak a kegyúr ott, -
s félrelökéd nyomorult jutalmát.
A jobb lator még aznap a mennybe volt,
s bizony mondom, te itten a földön is,
meg sem halál, már ott valál te,
még mielőtt letörék a térded.
S hogy néma lett az agykoponyák hegye
és az olajfát porzivatar veré,
s indult a föld s hasadt a kárpit:
két nagy, erős merevült a gyász-fán.
Egyik te voltál és a nagyobb, dicsőbb
ő volt, a véres, összeköpött zsidó,
ki néma fejjel dőlt le, büszkén,
és akihez te sosem könyörgél.
Az 1930-as években még élő népszokás szerint az anyák az első szoptatáskor mindig előbb a jobb mellbimbót adják a gyermeknek. Míg a politikai életre levetítve ezt a kultúrtörténeti, vallástörténeti, sőt filozófiai ellentétet, a BAL-JOBB bináris oppozíció nagyszerűen tetten érhető a francia forradalom alatt létrejött és azóta is meglévő parlament ülésrendben, amely alapján a vallásos-konzervatív (jobb) és az ateista-forradalmár (bal) oldali pártok jelzőjévé vált.
Elgondolkodtató…
Csépányi Balázs
