Jeremy Rifkin - aki a tudomány és a technológia fejlődésével foglalkozik, és több nagy sikerű könyv szerzője - legújabb munkájában azt állítja, hogy vége a magántulajdonnak, helyére a tulajdon új formája áll. A nyugati világban a magántulajdon akkor indult hódító útjára, amikor az 1500-as évek közepétől Angliában a korábban közösségi tulajdonban levő legelőket a földesurak bekerítették, és azt mondták: eddig közös volt, mostantól az enyém. A középkorban minden parasztnak joga volt azon a földön élni, ahol született, majd a földek bekerítésével ez megszűnt, és megkezdődött a parasztok kiszorítása lakóhelyükről, ami nagy tömegű olcsó munkaerő megjelenésével járt a városokban. Erre épült az ipari forradalom új technikájával működő angol gyáripar, majd ez ismétlődött meg a világ többi országában is. Míg a középkorban a magántulajdon korlátozott, a közösségi tulajdon pedig jelentős volt a falvakban és a városokban, addig a modern korban a magántulajdon vált korlátlanná, és felhabzsolta a korábbi köztulajdont.

Most megint fordul a kocka, mondja Rifkin - a gazdaságban gyengül a magántulajdon, és megerősödik a tulajdon új formája. Talán a franchise erre a legjobb példa, amikor egy márkanevet, technológiát és szervezési módot adnak át olyan vállalkozóknak, akik elfogadják, hogy szigorúan betartják az előírásokat - a McDonald's franchise-szerződése hatszáz oldalt tesz ki! -, és a vállalkozó használati díjat fizet a névért és a többiért. Nem kerül a vállalkozó tulajdonába sem a név, sem a technológia, sokszor még az üzlet sem, miközben az üzlet működéséhez szükséges eszközök a tulajdonában vannak. A franchise, a bérlet és a lízing azok az üzleti formák, amelyek a tulajdonnak a magán és a közösségi között lévő új formáját jellemzik. Hasonlít ez a középkori tulajdonhoz, ahol ugyan a parasztnak nincs semmije, mégis joga van a földön élni és a földből megélni, s minden a földesúré, de nem élhet korlátlanul tulajdonosi jogaival. Minden a legfőbb hűbérúré, a királyé, aki ugyan kiadta a birtoklevelet, mégsem adta át korlátlanul a tulajdont a hűbérúrnak. A franchise- vagy a bérleti és lízingszerződést megkötő két fél egyre jobban hasonlít a hűbérúrhoz és a jobbágyhoz, paraszthoz, és mögöttük ott a király, a részvénytársasági formában működő bérbe adó sok tulajdonosa, közöttük a köztulajdonban álló nyugdíjpénztárak. Érdekes tulajdonosi szerkezet ez - már nem magán, de nem is közösségi, hanem valahol a kettő között. Rifkin azt mondja, hogy a fejlett országok gazdaságában egyre több üzletágban terjed el ez a tulajdonforma, amit "hozzáférési" tulajdonnak nevez, mert senkié, de a szabályok betartásával mindenki képes használni, tehát "hozzáférni". Ahogy a középkorban, ma is hálózatok alakulnak ki: akkor a hűbéresek vertikális hálózata a királytól lefelé, most a használók, átengedők és beszállítók horizontális hálózatai. Ahogy a középkorban hatalmas hűbérbirtokok jellemezték a feudális királyságokat, kiterjedt hűbéri láncokkal, úgy most is hatalmas szövetségesi hálózatok alakulnak ki a vállalatok között.

A polgári magántulajdon helyére lépő középkorias köztes tulajdon alaposan átformálja a társadalmat és az emberi tudatot. A felvilágosodás egyenlőségeszménye nagyon egyenlőtlen társadalomnak adja át a helyét, ami az angolszász országokban, elsősorban Amerikában már látható. A világ fejlett ötöde nyeli el a világ által elfogyasztott összes termék 86 százalékát, a legszegényebb ötödnek csak a teljes fogyasztás 1,3 százaléka jut. Az USA-ban a társadalom leggazdagabb ötödének jut a teljes jövedelem fele, míg az amerikaiak felének megtakarítása nem éri el az 1000 dollárt, ami a világ leggazdagabb országában valójában szegénységet jelent. A leggazdagabb amerikai, Bill Gates ma nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint 140 millió amerikai összesen. A világ 358 milliárdosa gazdagabb, mint a világ fele, miközben 3 milliárd embernek nincs munkája. A világ népességének negyede, 1,6 milliárd ember él abban a száz országban, ahol évről évre romlik az életszínvonal. Afrikában ma az átlagos család 20 százalékkal fogyaszt kevesebbet, mint 25 éve. Az USA-ban 1,5 millió ember van rács mögött, ami a legmagasabb arány a világon. Kaliforniában ma az állami költségvetés 18 százalékát fordítják a börtönök fenntartására - többet, mint a felsőoktatásra.

A globális középkor felé mutat sok más is, mint a magánélet új nyilvánossága, az emberi lélek meghódításának médiatörekvései, az értelem helyére lépő érzelmek, az anyagi világgal szemben a szellemi világ térnyerése, a családi és nemzeti kötelékek lazulása. A határok, korlátok és kötöttségek lebomlásának korát éljük, de ez nem mindig jó hír. A nemzet, a család, az értelem, az egyenlőség, a szolidaritás, valamint a magánélet és a nyilvánosság megkülönböztetése a felvilágosodás és a modern kor vívmánya. Ezek megőrzése elemi emberi és nemzeti érdekünk. A korlátok nem maguktól omlanak le, hanem azok segítségével, akik ebben érdekeltek.

Mi nem vagyunk érdekeltek annak a polgári világnak a lerombolásában, ami éppen most születhetne újjá Magyarországon.

(Jeremy Rifkin: The Age of Access, The New Culture of Hypercapitalism Where All of Life is a Paid-For Experience, Jeremy P. Tarcher/Putnam, New York, 2001)

Matolcsy György, hetivalasz.hu