Európa az elmúlt ötszáz évben a gondolatok, a felfedezések és a demokrácia terén a világ vezető hatalmává fejlődött. A XX. század ideológiai összecsapásait követően az utóbbi hat évtizedben megbékélt önmagával, mert sikeresen épített közös értékekre jólétet. Az európai értékrend négy oszlopon nyugszik: a közvetlen demokrácia görög ideáján, a jogbiztonság római rendszerén, az emberi méltóság, tolerancia, szabadság és szolidaritás keresztény felfogásán, és a szabad vallásgyakorlás, a békés egymás mellett élés elfogadott értékein. Fenntartható-e századunkban az európai értékrend és az erre épülő európai jólét?

Az európai gondolatháló (EIN) az Európai Unió néppárti csoportjának szellemi műhelye, mely több száz európai kutatóintézetet és alapítványt kapcsol össze. A közelmúltban megjelent vitairata szerint veszélybe került az európai jólét. Világunk olyan ütemben alakul át, hogy Európa alapvető változások nélkül meggyengül, lemarad Ázsiával és Észak-Amerikával szemben, és fenntarthatatlanná válik a jólét európai modellje. Az EIN szerint négy veszély fenyegeti Európát: a lemaradás a globális versenyben, a demográfiai és bevándorlási problémák, a terrorizmus és biztonsági kockázatok, valamint az energiafüggőség és a környezet romlása.

2000 óta 13 millió új munkahely jött létre az eurózónában, a világkereskedelemben többletet érünk el, szemben az Amerikai Egyesült Államok 800 milliárd dolláros deficitjével - mégis bajban vagyunk. 2060-ra Kína és India együtt a világ GDP-jének felét adhatja majd. Az első globalizációs hullámot - a XVII. századtól az első világháborúig - az európai államok és nemzetek mozgatták, mert a spanyol, portugál, holland, angol és többi európai állam állt a kereskedelem világméretű kiterjesztése mögött. A második globalizációs hullámot - amely a második világháborút követően bontakozott ki és mostanában zárul le - már nem államok, hanem a nagy nemzetközi vállalatok mozgatták. Itt már az amerikai cégek nyertek az európaikkal szemben. A harmadik hullámot már személyek mozgatják, mert az információs forradalom az egyes embert vértezi fel tudással, és itt Ázsia jár az élen: sikerei mögött a kínai és indiai diaszpórák pénze és hálózata húzódik meg.

A globalizáció gyorsul, a termelésről átlép a szolgáltatásokra, és ebből Ázsia egyre nagyobb részt hasít ki magának. Európa lemarad termelékenységben és versenyképességben, ezért az oktatás, innováció, tudásgazdaság, informatika terén fordulatra van szükség, hogy a középpontban a világméretekben is versenyképes oktatás álljon. Radikális változásokra van szükség, nem sok kis reformra!

És még ez sem elég, mert végül minden a demográfián, tehát az emberen múlik. Európa haja őszül. A várható európai életkor 1900-ban még csak 47 év volt, száz év múlva már 77 év, 2050-re pedig 85 év körül lehet - Japánban azonban 90 év felett. Az emberiség egészének várható életkora ma 63 év, Kínában 72 év, 2050-re minden tizedik európai 80 év feletti lesz, és - a mai 4:1 arány helyett - két dolgozóra egy nyugdíjas jut majd. 2050-re Európa 15 és 64 év közötti népessége 50 millió fővel csökken, miközben az Egyesült Államokban 40 százalékkal él majd több ember. 1900-ban az átlagos európai nyugdíjas idő egy év volt, 1990-ban 19 év, 2050-re 30 év lehet.

Segít, ha többen dolgozunk: a mai 64-ről 70 százalék fölé kell emelni a foglalkoztatást, és különösen a női részmunkaidős foglalkoztatást kell növelni, mert ez 18 százalékkal kisebb, mint a férfiaké. Az igazi megoldás a több gyermek volna: ha a születésszámot az Egyesült Államok szintjére lehetne emelni, akkor megszűnne Európában a népesedési gond.

Európa válasza tehát a XXI. század kihívásaira: több gyermek, több tudás, több munka.