Új könyve arról szól, hogy a mai világ két hatalmi központja, az Egyesült Államok és az Európai Unió a kapitalizmus és a demokrácia két eltérő útját járja. Sok hasonlóságuk ellenére erősen különböznek abban, hogyan képzelik el a globális közjavak, tehát a béke, a kereskedelem, a nemzetközi segélyek, az egészség, a környezet és a biztonság megteremtését és elosztását a világban. Az utóbbi húsz évben az amerikai vezető elit gondolkodása erősen konzervatívvá vált, a korábbi liberális Amerika visszaszorult. A New Dealtől az Európát megsegítő Marshall-terven át az 1960-as évek "nagy társadalmáig" húzódó liberális eszme Nixon elnökségétől fokozatosan adta át a helyét "az első: Amerika" felfogásnak, amiből kifejlődött a mai egyoldalú amerikai politika. Ma az USA nem egyeztetni kíván a globális kérdésekről a világ többi részével, hanem egyoldalúan érvényesíti érdekeit.

Mielőtt örülnénk ennek a konzervatív amerikai szellemi hullámnak, mondjuk el, hogy éppen ez szabadította rá a világra azt a szélsőséges gazdasági liberalizmust, amely kizárólag az amerikai befektetők érdekét tartja szem előtt, és az amerikai pénzügyminisztériumot, a Nemzetközi Valutaalapot, a Világbankot, valamint a GATT szervezetét használja fel érdekei egyoldalú érvényesítésére. Az amerikai konzervativizmus a gazdaság területén tehát szélsőségesen liberális, mert kizárólag a magántulajdont, a profitot, a részvényesek minél nagyobb osztalékát és a lehető legkisebb költséget tartja szem előtt. Nem törődik a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeknek a történelemben eddig ismeretlen szétnyílásával, az állam kiegyensúlyozó szerepének gyengülésével, az oktatás és az egészségügy leromlásával és általában a társadalmi együttműködés hálóinak ritkulásaival.

Hutton azt mondja, hogy Európa más, mint Amerika. Itt a keresztény és feudális hagyományok a magántulajdonhoz felelősséget társítanak, az egyenlőtlenségek mérséklése fontos cél, a közjavak termelésében és elosztásában az államnak jelentős szerepe van, a magánvállalkozást az állam szabályozza, és a kisebbségek tisztelete beépült a társadalmak együttélésébe. De versenyképes-e Európa azzal az Amerikával szemben, amelyik elveti a felvilágosodás eszméit, és visszatérőben van ahhoz a felvilágosodás előtti korszakhoz, amelyben a pénz és az egyéni hatalom döntött el mindent? Versenyképes-e a keresztény, feudális európai hagyomány - kiegészülve a felvilágosodás értékeivel - azzal az Amerikával szemben, amely ma a keresztény fundamentalizmus talaján áll?

Első pillantásra nem. Ma az USA a világ legerősebb gazdasága, ahol Európánál nagyobb az egy főre eső jövedelem, és az egyedüli világhatalom, amely szabadon és egyoldalúan érvényesíti érdekeit. Az elmúlt évtizedben az USA a gazdasági mutatók többségében lekörözte az Európai Uniót, jobbnak tűnik hát az amerikai recept. A kép azonban csalóka, állítja Hutton, és ha jobban megnézzük, egészen más a helyzet. Az USA gazdasági sikerét a bőséges, tehát olcsó földre, tőkére és munkaerőre alapozta - e három ötvözése a termelési méretekben ad versenyelőnyt az amerikai gazdaságnak. Erre a hagyományos előnyre épült rá az 1990-es évtized receptje, amely olcsó kőolajat és nyersanyagot, az amerikai nők munkába állását, nagy tömegű bevándorlást és a hitelállomány hatalmas felduzzadását hozta. Önmagában az alacsony kőolajár is megmagyarázza az USA sikerét az elmúlt évtizedben, ehhez járult tízmillió spanyol ajkú bevándorló (nagyon alacsony bérek), valamint az amerikai nők tömeges elhelyezkedése a szintén alacsony bérű szolgáltatóágazatokban (egészségügy, oktatatás, turizmus). Az amerikai háztartások és a vállalkozások óriási mértékben adósodtak el az elmúlt évtizedben, ami az európainál nagyobb fogyasztásnövekedést hozott, s ez táplálta az új munkahelyek teremtését és a gyorsabb gazdasági növekedést. Ennek az egyszeri eladósodásnak azonban nagy ára van: megnőtt az USA kereskedelmi deficitje (500 milliárd dollárra!), amit a világpénzként működő dollárral, illetve az amerikai gazdaságba áramló tőkével egyenlítenek ki. Hutton szerint nem tartható fenn az amerikai gazdaság ilyen szerkezetű működése. Ha Európa nem visszafogó pénzpolitikát követett volna az euróra való átállás és az inflációtól való félelem miatt, szemben az amerikai korlátlan eladósodással, akkor itt is nagyobb növekedés és alacsonyabb munkanélküliség lenne.

De nem is ez az igazi baj az amerikai modellel, hanem a szélsőségesen szétnyíló jövedelmi és vagyoni különbségek. Ma az USA polgárainak fele számára nem ad jólétet, 43 millió amerikai semmilyen betegbiztosítással nem rendelkezik, a lakosság 61 százaléka elhízott, minden két évben 200 ezren halnak meg fegyveres támadás következtében, az oktatási rendszer a ragyogó egyetemeken kívül alulteljesít, és az amerikaiak átlagosan heti 50 órát dolgoznak az átlagos európai 40 órával szemben. A brit társadalomtudós azt mondja, hogy Amerika azért jobb a gazdaságban, mert rosszabb a közjavaknak és közszolgáltatásoknak a társadalom számára való biztosításában. Amerikában alacsonyabb a termelékenység, mint a vezető európai gazdaságokban, ezért az embereknek többet kell dolgozniuk, mint az európaiaknak, miközben az élet minőségi mutatóiban távolodnak Európától. Erős Európa mellett érvel, mert az USA egyoldalú politikáját csak az Európai Unió képes ellensúlyozni.

(Will Hutton: The World We're In, Little, Brown, London, 2002)

Matolcsy György, hetivalasz.hu