Ma 2019 június 19. Gyárfás napja van. Holnap Rafael napja lesz.
a50f0c5ef9ad0a27f4e2619e03681e9f.jpg

Buffon és a hazaszeretet ereje

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Azt beszélik, hogy a spanyol válogatottat nem lehet legyőzni... Én nem tudom, egy biztos csupán, hogy holnap rendezik a kijevi Olimpiai Stadionban a 2012-es Ukrán-Lengyel közös rendezésű labdarúgó Európa Bajnokság döntőjét. A finálét a címvédő ibériai válogatott és a "meglepetéscsapat", az olasz nemzeti tizenegy vívja majd.

Hogy miért tartotta az egész futball közvélemény a nagymúltú olasz válogatottat esélytelennek a torna megkezdése előtt, annak jobbára az a vitathatatlan és egyben sajnálatos tény volt a legfőbb indoka, hogy a mai labdarúgást velejéig átjáró fogadási botrányok kereszttüzébe kerültek az azzurik pont a kontinenstorna előtt.
Bár imponáló eredményekkel jutottak ki a tornára mégis egy 2006-óta folyamatosan cserélődő, változó csapattól nem várta senki, még talán maguk az olaszok sem, hogy akár egy újabb aranyos fejezetet írhat ez a gárda az olasz futball igencsak szépen csillogó nagykönyvébe.


A 2006-os világbajnok csapatból mindössze Daniele De Rossi, Andrea Pirlo és a kapus Gianluigi Buffon maradt hírmondónak.
Azt bátran kijelenthetjük, hogy amennyiben csupán az egyéni képességek alapján dőlt volna el, hogy melyik két csapat várhatja majd a vasárnapi döntőt, nem Olaszország válogatottja futott volna ki az Olimpiai Stadion gyepére.
De egyrészt a ladarúgás csapatjáték, ahol az úgynevezett sztárok csak akkor válthatják be a hozzájuk fűzött reményeket, ha az egyéni érdekeiket alá tudják rendelni a csapat érdekének.
Az olaszok ebben nagyon erősek, igazi csapatként küzdötték végig a tornát. S itt meg kell említeni a sármos Prandelli mestert, aki nagyszerű pedagógiai érzékkel kezelte a csapat "fenegyerekeit" (lásd. Mario Balotelli, aki két nagyszerű góljával mattolta az elődöntőben a favoritnak kikiáltott németeket.) és igazi tanárként , olykor dorgált, máskor pedig barátként fordult a játékosai felé.
Magyarországon a liberális értelmiségi körök rendre azt hangoztatják, hogy mennyire avitt, ódivatú és ráadásul kirekesztő és veszélyes nacionalista tüzeket felkorbácsoló dolog a sportrendezvényeken a nemzeti himuszokat eljátszani.


Igen tisztelt liberális barátaim, annyit javaslok csupán, hogy tessenek szívesek megnézni majd holnap a döntő előtt az olasz himusz alatt a 34 esztendős kapuslegenda Gigi Buffon meghatott, elfogodott és végtelenül átszellemült arcát, amint hazája nemzeti himnuszát énekli. Az olasz csapatkapitány arca mindet megmagyaráz, megmagyarázza azt is, hogy miért jutott ez a lesajnált olasz válogatott a fináléba és megmutatja azt is, hogy a hazaszeretet milyen hatalmas erő még ebben a számos gondtól és problémától terhelt, sokak által félresiklottnak tartott világban is.

Csépányi Balázs

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Kultúra (4) Tereb (125) Politika (1571) Alámerült atlantiszom (142) Történelem (4) Tv fotel (65) Egészség (50) Gazdaság (612) Jobbegyenes (1540) Gasztronómia (539) Belföld (5) Heti lámpás (207) Sport (727) Mondom a magamét (3688) Rejtőzködő magyarország (171) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Flag gondolja (32) Szépségápolás (15) Mozi világ (440) Nagyvilág (1385) Irodalmi kávéház (463) Vetítő (37) Mozaik (6) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>