„Mintha itt volna a tenyeremen,
Az öreg várat úgy méregetem.
Hány művész s vitéz élt itt valaha!
Utánuk gyermekálmaim hada.”

A simontornyai várat mindig csak vonatról láttam. Egy Illyés-könyvhöz kellett illusztrációkat készítenem: ekkor láttam közelről, s én is azt éreztem, amit a költő versének címében megfogalmazott: olyan, mint egy játékszer. Ezt azért is írhatta, mert a Vár téren lévő katolikus iskolába járt annak idején. Tehát sokat és sokszor látta. Ezért is foglal el a vár méltán kitüntetett helyet a visszaemlékező Illyés szemében – írja könyvében Fodor Ilona. (Az iskolát Ferenc-rendi papok vezették, de ők csak hittant tanítottak, más iskolai tevékenységet nem folytattak.)
„A helyreállítók szándéka szerint a simontornyai vár falairól, ablakairól, ajtóiról, belső tereiről és külső tömegéről leolvashatjuk a vár történetének eseményeit – írja az Országos Műemléki Hivatal által 2001-ben kiadott szépséges album. – A várat, Simon alországbíró, majd a Garaiak középkori rezidenciáját Gergellaki Buzlai Mózes, II. Ulászló udvari embere építtette át 1508-ban reneszánsz stílusban. A török korban viszonylag épségben fennmaradt építményt a kuruc háborúk előtt a császáriak megerősítették, tagozatait szétverték. A vár s ezzel együtt Simontornya 1702–1710 között hétszer cserélt gazdát, volt hol kuruc, hol labanc birtok.
A XVIII. században romossá vált épületet később magtárként használták. A helyreállítást, amelyet Lócsy Erzsébet ásatása előzött meg, Horler Miklós irányította. A feltárás nyomán napvilágra került a vár kerítőfala, az északi palota alapfalai, az udvari folyosó pilléralapozása, továbbá nagy mennyiségű kőfaragvány. A feltárt maradványokból sikerült rekonstruálni a lodzsa és az emeleti folyosó néhány szakaszát, illetve számos reneszánsz nyíláskeretet és kandallót. Ahol az eredeti kőkeret nem maradt meg, ott azt leegyszerűsített formában, téglából jelezték.”
Ennyit a várról és helyreállításáról. De nekem ez a vár mindig Illyésről szól, a kisiskolásról, az ifjúról, valami titokról:

„Mint Ádám az ellobbant égre,
mint hitves hitvese sírjára,
úgy bámultam a sűrű éjbe,
csillagtalan éjszakába.
Ifjúság, szép merészség, élet,
Ki megnyíltál és becsukódtál –
Érzem még a keserűséget,
mit ott ízleltem zárt kapudnál.”