Babydoll (Emily Browning) tiltakozott, mégis bezárták. De a túlélés ösztönét nem tudták kiölni belőle. Úgy dönt, szabadságharcot indít, és csatasorba állít négy másik lányt – a vonakodó Sweet Pea-t (Abbie Cornish), a szókimondó Rocketet (Jena Malone), a dörzsölt Blondie-t (Vanessa Hudgens) és a végsőkig hűséges Ambert (Jamie Chung) –, hogy erőiket egyesítve szökjenek meg szörnyűséges fogvatartóik, Blue (Oscar Isaac) és Madam Gorski (Carla Gugino) karmaiból, még mielőtt a rejtélyes High Roller (Jon Hamm) eljön Babydollért.

A lányok Babydoll vezetésével – és a rendelkezésre álló virtuális fegyverarzenállal – fantasztikus álomháborúba kezdenek szamurájokkal és sárkányokkal. Együtt kell eldönteniük, milyen áldozatokat hoznak a túlélésért. Merthogy az Öreg (Scott Glenn) segítségével ez a hihetetlen küldetés – ha sikerrel teljesítik – kiszabadítja őket a fogságból.

Az Álomháború Zack Snyder (Watchmen – Az őrzők, 300) ötletéből készült. Főszereplő Emily Browning (Hívatlan vendég), Abbie Cornish („Bright Star”), Jena Malone (Út a vadonba), Vanessa Hudgens (High School Musical) és Jamie Chung (Kegyetlen titok). További szereplők: Carla Gugino (Watchmen) és Oscar Isaac (Robin Hood), illetve Jon Hamm (Reklámőrültek) és Scott Glenn (A Bourne-ultimátum).

 

 

 

 

Zack Snyder rendező a valóság és az álom határait feszegeti az Álomháború című új filmjében, mely egészében saját ötletén alapul.

Snyder társírója, producere és rendezője is a filmnek. Szerinte „az Álomháború a szökésről szól, szó szerint és képletesen is. Arról, hogy az agyunk, ha kell, áthatolhatatlan barikádot állít a valóság ellen, arról, hogy meddig megyünk el, milyen áldozatokat hozunk, hogy egy ilyen nehéz helyzetből kikerüljünk.”

A 300és a Watchmen – Az őrzők rendezője élete legnagyobb feladatának tartja új filmjét. „Mindig tetszett a fantasy-festészet, az olyan magazinok, mint a Heavy Metal. Az Álomháború forgatása közben ezek inspiráltak, illetve az Alkonyzóna epizódjai, valamint Richard Bach írásai.”

Évekig tartott a forgatókönyv írása. „Sok-sok éve írtam egy novellát, abban szerepelt Babydoll – mondja Snyder. – Ahogy tovább dolgoztam rajta, az ötletből történet lett, és az egész valahogy önálló életre kelt.”

Deborah Snyder producer – a rendező felesége – szerint „annyira felszabadító érzés volt Zacknek, hogy nem kellett az elvárások súlya alatt dolgoznia. Olyanra formálhatta a filmet, amilyenre csak akarta, s bár a sztori változott közben, mindvégig Babydollról szólt, egy fiatal lányról, aki a fejében lévő fantasztikus világokba menekül, hogy megbirkózhasson a valósággal. Közben megerősödik, és túlél mindent.”

Zack Snyder a történet nagyját és a legtöbb karaktert kitalálta, aztán bevonta társírónak régi barátját, Steve Shibuyát. „Steve-vel dolgoztuk ki az összes részletet.”

Ironikus módon ez a tértől és időtől elrugaszkodott történet egy igen szűk helyen játszódik – egy isten háta mögötti vermonti elmegyógyintézetben, a hatvanas években. Babydoll azonban a közönséget is magával viszi álombéli, másvilági utazásaira – hol az ókorba, hol a jövőbe. Babydoll és harcostársai – Sweet Pea, Rocket, Blondie és Amber – óriási szamuráj fenevadakkal, zombi katonákkal és tűzokádó sárkányokkal küzdenek meg a szabadságukért vívott álomháborúban.

 

 

 

Az Álomháborúban Babydoll az összes főszereplőt bevonja fantáziájába, ami azt is jelenti, hogy minden színész több szerepet játszik. Először is a diliházban önmagukat, aztán meg önmaguk eltúlzott mását – jót vagy gonoszt – az álomvilágokban.

Emily Browning kapta a minden áron szabadulni vágyó Babydoll szerepét. „Már a nevéről is valami nagyon törékeny dolog jut az ember eszébe – mondja Browning. – Pedig nem az. Ez tetszett benne a legjobban – kemény csaj, és meglepően sztoikus.”

Babydoll első új barátja az elmegyógyintézetben Rocket lesz, az akaratos, ám kissé naiv lány, akit nővérével, Sweet Pea-vel együtt évek óta a diliházban tartanak fogva. Ez idő alatt alaposan kiismerték a helyet.

 

 

Jena Malone játssza Rocketet, aki szerinte „amolyan húg-archetípus, akire mindig vigyázni kell, még akkor is, ha ez neki nincs ínyére. Rocket saját magát szabadnak látja, de az ő szabadsága nem feltétlenül pozitív dolog. Kockázatos, ha az ember ilyen magabiztos, főleg, ha Rocket-hez hasonlóan félreismeri magát.”

Abbie Cornish – aki Sweet Pea-t kelti életre – rögtön magára ismert a karakterben. „Mikor először elolvastam a forgatókönyvet, Sweet Pea állt hozzám a legközelebb. Anyatípus, ő vigyáz Rocket-re, vad és kiszámíthatatlan húgára. Sweet Pea-nek kitűnő ösztönei vannak, hallgat is rájuk. Megérti, milyen fontos ebben a világban a fegyelem, és pontosan tudja, hogyan boldogulhat a mindennapokban. Szerintem tényleg elhiszi, hogy ha szép csendben, keményen dolgozik, egy nap kiengedik innen őket. A szökés gondolata – a következmények – még jobban megrémítik Sweet Pea-t, mint Rocketet.

Van egy lány, aki mindig Sweet Pea-re hallgat: Blondie, akit – nevével ellentétben – a fekete hajú Vanessa Hudgens alakít. Szerinte „Blondie tüneményes, kicsit félénk lány. A félelem néha maga alá gyűri. Időnként buta szőkeként viselkedik, de ha akcióról van szó, igazi akcióhőssé válik.”

Egy másik lány, aki szintén a csatatéren talál önmagára: Amber. Azzal érdemli ki a többiek tiszteletét, hogy többször is biztos kikötőbe kormányozza őket.

A szerepet játszó Jamie Chung szerint „Amber olyan lány, aki be akar illeszkedni, azt akarja, hogy befogadják, és ezért sok mindenre képes. A szökés gondolata felbátorítja, megváltoztatja. Így lesz belőle Babydoll álmaiban a hajójuk kapitánya. Akár helikopteren, akár egy B-52-n, Amber feladata, hogy a lányokért jöjjön, és felvegye őket, ha küldetésüket befejezték. Mindig időben kell érkeznie, különben a dolgok rosszra fordulnak – márpedig Amber túlságosan fél a többiektől, hogy cserben merje hagyni őket.”

„El sem tudok képzelni más színészeket a lányok szerepeire – mondja Zack Snyder. – Pontosan olyanok, amilyennek eredetileg elképzeltem őket, és olyan kiválóan játszanak, amire álmomban sem mertem volna gondolni.”

Carla Gugino játssza Dr. Vera Gorskit, aki pszichiáterből Madam lesz Babydoll álomvilágában. A doktornő segíteni akar a lányoknak – abban nem, hogy megszökjenek, de legalább abban, hogy elviseljék környezetüket. Azonban őt is felettesei irányítják. Elhitetik vele, hogy ura önmagának.

„Ez a nő ugyanolyan érzékeny, mint a lányok, de érzéseit elnyomja – mondja Gugino a figuráról, akinek akcentusa kelet-európai származásra utal. – Nagyon kemény nő, és szerintem olyan dolgokon ment át gyerekkorában, életében, amelyekre hőseink gondolni sem mernek. Az intézmény alkalmazottja, de segíteni akar a lányokon. Csak máshogy.”

A filmbéli nők energiáit Blue szippantja fel, akit először betegtologatóként ismerünk meg, később pedig már vasököllel irányítja az intézetet. Oscar Isaac játssza a szerepet.

„Szerintem Blue egész életében erőtlennek érezte magát, most pedig végre uralkodhat a lányokon – magyarázza Isaac. – Tiszteletet akar kiharcolni, irányítani akarja őket. Ezzel persze magára vonja a lányok haragját, és tetteinek következményei lesznek.”

Egy másik fontos férfi a filmben High Roller, akit Jon Hamm alakít, és akit titokzatos szálak fűznek Babydollhoz. A lányok szövetségesét, az Öreget a rendező jó barátja, Scott Glenn játssza.

„Az Öreg nem más, mint egy hang a fejben – mondja Snyder. – A lelkiismeret hangja. A mentoré, a pozitív férfienergiáé. Pont olyan szemlélet, humor kellett nekünk, mint amit Scott hozott a szerepbe.

Álmomban sem kívánhattam volna ennél jobb, lelkesebb színészgárdát – folytatja Snyder. – Nem csak a lírai jelenetekben álltak helyt, de az akciójelenetekben is életük legjobb formáját hozták.”

 

 

 

 

A forgatás előtt az Álomháború öt női főszereplőjének fizikailag is fel kellett készülnie a forgatókönyvben rögzített embert próbáló, bonyolult akciójelenetekre. Damon Caro kaszkadőr-koordinátor / akció-koreográfus és Logan Hood edző vették kezelésbe a lányokat. Ők már a 300-on is együtt dolgoztak Zack Snyder rendezővel. Ezúttal Caro felelt a lányok harcművészeti, fegyverforgatási kiképzéséért, míg Hood gondoskodott az általános erőnléti edzésekről.

Noha a kiképzés egészen a forgatás utolsó napjáig tartott, még Los Angelesben vette kezdetét nagyjából öt héttel azelőtt, hogy a színészek Vancouverbe költöztek volna a forgatásra. Caro és Hood szerint első lépésben az alapokat vették át, a lányok erejét és állóképességét fejlesztették. Minden reggel Caro kezdett foglalkozni velük, harcművészetet tanultak, „fegyvertelen” fegyver-koreográfiát – mindenki a saját karakterének megfelelőt. Hood és társai – köztük hajdani kommandós bajtársa, David Young – folytatták a délutáni kiképzést súlyzózással, felülésekkel, kötélhúzással. A feladatokat naponta váltogatták. Az volt a cél, hogy a lányok atletikusnak tűnjenek az akciójelenetekben.

Abbie Cornish szerint „mindannyian megtaláltuk magunkban a ‘vadállatot.’ Mikor már azt hittük, kihoztuk magunkból a maximumot, rátaláltunk a vadállatra, és vele egy csomó rejtett tartalékra. Elképesztő érzés volt!”

 

 

 

Ahogy a történet halad a maga útján előre, Babydoll különféle álomvilágokba repíti barátnőit. Minden világban harcolniuk kell – hol élőholt seregekkel, hol sárkányokkal, hol pedig kiborgokkal. Az Öreg tanácsait követve minden világban egy talizmánt keresnek – térképet, tüzet, kést, kulcsot és egy rejtélyes ötödik tárgyat. Az Öreg szerint ezek majd megszabadítják őket. Hogy ellenségeiket legyőzhessék, a lányoknak állig fel kell fegyverkezniük: géppuskákkal, puskákkal, pisztolyokkal, bajonettekkel, kardokkal, tomahawkokkal.

Az Álomháború legérdekesebb fegyvere Babydoll első szerzeménye: egy szamurájkard. A tervezőcsapat – melyet Jimmy Chow kellékes vezetett – hosszas tesztelés után egy wakizashi penge mellett döntött katana markolattal. Csökkentettek a méretén, hogy passzoljon Emily Browning aprócska kezéhez és alakjához. Zack Snyder rendezőnek amúgy is fontosabb volt a kard dizájnja, mint gyakorlati funkciója. Arra kérte a tervezőcsapatot, hogy a kard mindkét oldalába véssenek jelképeket, amelyek időrendi sorrendben elmesélik az Álomháború történetét.

Browningnak ez a részletes megmunkálás különösen megtetszett. „Szerintem annyira érdekes, hogy az egész sztorit elmeséljük Babydoll kardján. Ez a kard szinte az első perctől kezdve kijelöli a sorsát – mondja. – Ott van a kezében az egész történet… csak éppen nem tud róla.”

 

 

 

 

 

Mielőtt még Babydoll csatába vinné barátnőit, először is megérkezik az Elmebetegek Lennox Házába, a vermonti Brattleboróba. A diliházat és a többi helyszínt Kanadában, egy vancouveri stúdióban építették fel. Rick Carter látványtervező úgy tervezte meg a díszleteket, hogy tükrözzék Babydoll valós és képzelt világait, és könnyen átrendezhetőek legyenek.

„Ha nagyon figyelünk – mondja Deborah Snyder producer –, láthatjuk, hogy az egyik boltíves folyosó a Lennox Házból később feltűnik a sárkányharcos jelenetben, majd pedig a bordélyban. Az első világháborús álomjelenetet egy felperzselt katedrálisban kezdjük, ami pedig a diliházra hasonlít.”

„Az érdekelt a legjobban, hogy akárhova is utazik Babydoll, katedrálisba, kastélyba, templomba, az mindig valahogy a diliházra emlékeztet kívül-belül – mondja Carter. – A lehangoló színárnyalatok, a fénycsóvák az ablakon, mind-mind ezt tükrözik, összekötik a különböző helyszíneket, és tudat alatt ugyanabba a lelkiállapotba hozzák a közönséget.”

Carter és Larry Fong operatőr azon is sokat dolgozott, hogy a nézők ugyanolyan homályosan érzékeljék az időt és a teret a „valós” világban, mint az álomjelenetekben. A történet a hatvanas években játszódik, de Fong szerint „erre csak a hajakban, sminkben, ruhában és a díszletben utalunk, egyébként nem úgy néz ki, mint a hatvanas évek. Nem is annyira az időt akartuk itt megjeleníteni, mint az időtlenséget, egyfajta tudatállapotot. Ez fontosabb volt a valósághűségnél.”

Zack Snyder rendező számára is többet nyomott a latban a film esztétikuma, mint realitása. „Szerettem volna megtalálni a szépséget a diliház falai között. Ez az ellentmondás tetszett talán legjobban a filmben: egy nyomasztó történet, amit vizuálisan izgalmasan adunk elő.”

Snyder szerint az Álomháború lényege éppen ez a kontrasztosság: a képek és történések ellentmondása, a realizmustól és a bevett formáktól való teljes elszakadás. Michael Wilkinson jelmeztervezőt is a paradoxonok fogták meg a forgatókönyvben; ahogy ő fogalmaz: „a hagyományosan mártírnak ábrázolt női archetípusok és a domináns, erős akcióhősnök kontrapunktja. Rögtön rajzolgatni kezdtem, megpróbáltam ötvözni az archetípusokat: a szobalányt, az iskoláslányt a harcedzett katona alakjával.”

Akár a diliház padlóját mossák, akár bombát hatástalanítanak egy futurisztikus vonaton, a lányok folyamatosan tárgyakra vadásznak, mert ezek a tárgyak – térkép, tűz, kés, kulcs – jelentik számukra a szabadságot. Ez a cél, az ok, ezért áldozzák fel magukat. Snyder és csapata a nézőket is hasonló vadászatra invitálja: filmjükben lépten-nyomon olyan szimbólumokat, képi referenciákat rejtettek el, melyek Babydoll fantáziavilágát tükrözik.

 

 

 

 

Babydoll bordélybeli életét és szárnyaló fantáziáját a zene köti össze. Ha Madam Gorski bekapcsolja a zenét, Babydoll lehunyja a szemét, útra kél, és magával viszi társait is. Így hát az Álomháború filmzenéjének minden percben tökéletesen kell illeszkednie a történet hangulatához. Zack Snyder rendező Marius de Vries és Tyler Bates zeneszerzőkkel együtt válogatta össze a film eklektikus betétdalait.

„Szerintem a mozi egyik legfontosabb alkotóeleme a zene – mondja Snyder. – És mivel Babydoll tánc közben lép át fantáziavilágaiba, a zene külön hangsúlyt kap a filmünkben.”

„Az Álomháború maga is olyan, mint egy nagy álom. Szökésről szól, reményről, megváltásról, a képzelet hatalmáról – mondja de Vries, aki most először dolgozott Snyderrel. – A zenének kötődnie kell ezekhez a témákhoz. Zack sok esetben dalokat használt kísérőzene helyett, hogy a dalszövegek segítsenek eligazodni a bonyolult jelenetekben, illetve segítsenek megvilágítani Babydoll mindenkori lelkiállapotát. Roppant izgalmas munka volt.”

A dalok között hallható a „Love is The Drug”, Carla Gugino és Oscar Isaac duettje. Ez szól a végefőcím alatt. Fontos szerep jut a hatvanas évekbeli pszichedelikus slágernek, a „White Rabbit”-nek is. Snyder és írótársa, Steve Shibuya már a forgatókönyvbe beírta mindkettőt.

A befelé forduló, súlyos számok mellett felcsendül néhány zúzós, ritmusos dallam is, köztük a „Search and Destroy”, illetve a Queen zenekar „I Want It All” és „We Will Rock You” című slágereinek sajátos megamixe.

Tyler Bates zeneszerző immár negyedszer dolgozik együtt a rendezővel. „A zenéket úgy választottuk ki – jegyzi meg –, hogy minden esetben alátámasszák és kommentálják a vásznon zajló eseményeket.”