Ma 2024 május 24. Eszter, Eliza napja van. Holnap Orbán napja lesz.
A Szent Korona hat év után tette igazi királlyá Mátyást

A Szent Korona hat év után tette igazi királlyá Mátyást

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A Habsburg-császár elképesztően magas, nyolcvanezer aranyforint váltságdíj fejében adta vissza a koronaékszert.

mostani nemzeti ünnepünkön szervezett parlamenti nyílt napon is sok ezren éltek a Szent Korona díjmentes megtekintésének lehetőségével, ami a legbecsesebb nemzeti ereklyénk iránti töretlen közérdeklődést mutatja. Ez az élénk érdeklődés 1978 eleje, a korona és a koronázási ékszerek (remélhetőleg) utolsó hazatérése óta tart, amin egy közepesen tájékozott külföldi látogató nyilván elcsodálkozik, hiszen Magyarország államformája köztudomásúan köztársaság, és a legutolsó magyar király százkét éve elhunyt. Az átlagos külföldi látogató persze nyilván nem tudja, hogy a Szent Korona nem egy a sok hasonló közül, nem egyszerűen királyi ékszer vagy rekvizítum, hanem egyedülálló szakrális tárgy, amely – mint alaptörvényünk is megerősíti – megtestesíti Magyarország (ezeréves) alkotmányos állami folytonosságát és a magyar nemzet egységét.

Majdnem egy évezereden át a Szent Korona volt a népfelség, az állam megtestesítője, minden jog és hatalom forrása, nem a király. Kicsit sarkítva azt is mondhatjuk, hogy nálunk nem a király(ok)nak volt koronája, hanem a Szent Koronának volt(ak) királya(i). Legitim, szuverén uralkodónak az számított a Magyar Királyságban, akit Szent István koronájával a székesfehérvári bazilikában az esztergomi érsek koronázott meg. 

E hármas szabály miatt kellett például az Anjou-házból származó Károly Róbertet 1310-ben harmadszor is megkoronázni, miután – az Árpád-ház férfiági kihalását követő trónviszályt lezárva – sikerült megszereznie a külföldre vitt koronázási ékszereket. 

A Werbőczy István által 1514-ben elkészített, a magyar nemesi szokásjogot összefoglaló Hármaskönyv (mely 1848-ig a köznemesség „bibliája” volt) rögzítette: 

Továbbá megtartjuk a dicső emlékezetű és legyőzhetetlen fejedelemnek, néhai Mátyás király úrnak, az ő szerencsés megkoronázása idejétől kezdve, tudniillik az ezernégyszázhatvannegyedik évi Nagy-Csütörtöktől fogva halála nap­jáig, tudniillik az ezernégyszázkilencvenedik év Virágvasárnapját követő keddig kiadott kiváltságleveleit. De a koronázása előtt kelteket meg nem tartjuk, ha csak azután ő maga meg nem erősítette.

A Szent Korona szakrális, egyben közjogi jelentését és jelentőségét az ifjú Mátyás király jól ismerte, már csak azért is, mert nevelője Vitéz János váradi püspök volt – az ország talán legműveltebb főembere, a magyar koronaeszme egyik megfogalmazója –, akinek kulcsszerepe volt a korona visszaszerzésében. A Visegrádról ellopott és külföldre vitt korona ugyanis 1440 novemberében Habsburg III. Frigyes német–római császár birtokába került, aki Bécsújhelyen őriztette.

 Az 1458. január 24-én Magyarország királyának megválasztott Mátyás kezdettől fogva mindent megtett a visszaszerzéséért, hogy legitim és szuverén uralkodó lehessen, ezért elvetette azt az ötletet, hogy őt is azzal a Szent István fejereklye-tartójáról levett „pótkoronával” avassák királlyá, amellyel tizennyolc évvel korábban Jagelló Ulászlót. 

A helyzetét azonban megnehezítette, hogy az ellene összefogó nagyurak 1459 februárjában Németújváron magyar királlyá választották III. Frigyest, akivel az évekig folytatott nehéz tárgyalások csak 1463-ban hoztak sikert. A Vitéz János bábáskodásával tető alá hozott bécsújhelyi békében rögzítették a korona visszaadásának feltételeit: a váltságdíj összege elképesztően magas, nyolcvanezer aranyforint volt, ami a magyar királyi éves összbevétel harmadát-negyedét tette ki.

A Szent Koronát 1463. július 24-én vették át Mátyás követei, de csak nyolc hónap múlva, 1464. március 29-én, nagycsütörtökön koronázta királlyá Székesfehérváron – a szokott módon, nagy ünnepélyességgel – Szécsi Dénes esztergomi érsek, Magyarország prímása.

 Mátyás ekkor, a pontosan 560 évvel ezelőtti koronázással vált Isten kegyelméből való, szuverén, legitim uralkodóvá, és ezután tudta lezárni a királyi hatalom megszilárdításáért hat éve óta folytatott harcát, és megkezdeni kormányzati, közjogi, pénzügyi és katonai reformjait.

Ma sem tudjuk bizonyosan, hogy ha ennyire fontos volt neki a koronázás, miért várt vele nyolc hónapig. Van egy olyan hipotézis is, hogy a visszaszerzett királyi koronát – a Szent Korona alsó, bizánci eredetű abroncsát – egybedolgoztatta az I. Ulászló koronázásakor használt alkalmi, latin feliratos koronával, hogy zárt koronát kapjon, amire azért lehetett szüksége, hogy majdan a német–római császári címet is elnyerhesse. Mivel ez a bonyolult ötvösmunka hosszabb időt vehetett igénybe, akár ez is indokolhatta a késedelmet. De akár így volt, akár nem, mindez nem változtat a Szent Korona egyedülálló voltán és szimbolikáján, ami magyarázatot ad az iránta máig megnyilvánuló töretlen érdeklődésre és tiszteletre.

Borítókép: Mátyás király Thuróczy János Magyar krónikájában (1488)  (Forrás: Wikimedia)

Faggyas Sándor - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Titkok és talányok (12) Emberi kapcsolatok (36) Nagyvilág (1310) Mozi világ (440) Autómánia (61) Mondom a magamét (7616) Szépségápolás (15) Politika (1582) Vetítő (30) Történelem (18) Irodalmi kávéház (537) Flag gondolja (36) Mozaik (83) Nézőpont (1) Rejtőzködő magyarország (168) Gasztronómia (539) Életmód (1) Tereb (146) Heti lámpás (314) Sport (729) Alámerült atlantiszom (142) Tv fotel (65) Jobbegyenes (2805) Belföld (11) Gazdaság (710) Egészség (50) Kultúra (9)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>