Ma 2019 október 14. Helén napja van. Holnap Teréz napja lesz.
1ac86b6119ac2ebbf6017044bc5bf383.jpg

Új történelem

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A bécsi palotában nagy az ijedelem. Beteg a király, a népek, magyarok és németek egyaránt megrettenve gondolnak arra, amire nem is volna szabad, most mégis muszály. Mivé leszünk, ha a nagy Mátyás elhágy bennünket? Pedig a beteg körül igencsak aggódnak az orvosok, tehetetlenül tárják szét kezeiket, mondván mindenfélét tudományuk végességérôl, s a Teremtô végtelenségérôl.

A királyné asszony vigasztalhatatlanul zokog a betegágy mellett, s ott nyüzsög, már amennyire az orvosok és a szigorú, ámde kivételesen nem a helyzet magaslatán álló háznagy, az öreg Bánffy megengedi, az udvar apraja-nagyja. Tegnap délután tört ki a nyavalya ôfelségén, éjszaka nem aludt, csak nyögött és ordítozott, most reggelre azonban szerencsé-sen elaludt. Ezt a pillanatot kihasználva, sikerült a kíváncsiskodókat kitessékelni, és most csak ketten: Beatrix asszony és egy apród nézik a szeretve rettegett arcot. Halk koppantás hallat-szik az ajtón, s Beatrix bosszúsan int a fiúnak. Ã kinéz, és félreáll: ôsz hadfi siet egyenesen a betegágyhoz. Köpenyén hosszú út pora, arcán fájdalom: Lupuj vajda, a rendíthetetlen hûségû kapitány elôször urát vizsgálja hosszan, majd mint ki álomból ébred, köszönti kurtán a királynét. Aztán már illedelmesebb hangon néhány kérdést intéz az asszonyhoz, és távozik.
   Nem megy messzire, a folyosón járóktól Kinizsi felôl érdeklôdik, megérkezett-e már? Aztán beül egy ablaknyílásba, s a rohanva érkezô Pálnak csak a fejével int: nézd meg magad! S mi-kor Kinizsi is bús képpel kijön, szótlanul karon fogja, s kisétálnak az udvar közepére.
   -Ãfelségét megétették.
   -Mit beszélsz, Lupuj, elment az eszed? Ki vetemedne ilyesmire? Kinizsi ôszintén felháboro-dik a gyanúsításon.
   -Pál, gondolkodjál! Ne azt a kérdd, ki tette, hanem hogy mi mit tehetünk? Valami lassan ölô szer lehet, láttam már ilyet odahaza. Nem tudom, van-e ellenszere, de amíg a király lélegzik, mindent meg kell tennünk, mi tôlünk telik. Amit magunk nem tehetünk, tegye, aki teheti. Gyerünk fel a szálába!
   A nagy tanácsteremben együtt van a vezérkar, az összes nagyúr és a városbíró. Mikor ketten berontanak, mindenki feléjük fordul, hiszen mindenki csodára vár, s nem tudni, nem épp most lép-e be Úr Szent Mihály, hogy szétcsapjon a bûnösök között? De olyan szerencséjük nincs, ellenben Lupuj egy arkangyal erejével szól.
   -Urak! Őfelségét megétették- erre jó helyi szokás szerint mindenki a kardjához kap- de csil-lapodjatok, és ahelyett, hogy a bûnöst keresnétek, most arra legyen gondunk, hogy meggyó-gyíthatjuk-e. E célból azonnal futárt küldök a pilisi barátokhoz, ti talán nem tudjátok, de van ott emberünk, aki Isten segedelmével többre is képes.
   -Ugyan ki lenne az? Szól közbe Újlaky.
   -Hát akinek senki sem tudja az igazi nevét, ezért csak Ferenc páternak szólítjuk. Erre a név-re döbbent csend lesz úrrá a gyülekezeten, majd rögtön kitör a hangzavar. Az ôsz veteránok szemlátomást rettegik e nevet, ôk tudják, miért.
   -Nem kell futár, van galambunk onnan. Szól közbe Dóczy, s kimegy intézkedni. Közben a többiek a teendôket tárgyalják. Elbocsátják az ôrséget, Kinizsi tucatnyi öreg legénye vigyázza ôfelségét, ha táplálkozni kívánna, a sajátjukéból adnak neki.
   -És Beatrix asszony? Mit fog szólni? Veti közbe Bornemissza, s nem alaptalanul. A nápolyi királylány szeszélyes viselkedése mindenkit régóta zavart, de eddig nem merték szóvá tenni.
   -Nagyon illedelmesen, de félreállítjuk. Bízzátok rám. Szól Kinizsi, mintegy zárva a taná-csot. De senkinek sincs fontosabb dolga, így maradnak. Némi idô, talán fertályóra múltán hal-kan nyílik az ajtó, de mindenki úgy fordul arra, mintha ágyút sütöttek volna el. Aki belép, fe-hér csuhás, halkszavú fiatalember, egyenesen Lupujhoz siet. Az döbbenten bámul rá.
   -Dícsérjük az Urat… Nyögi Lupuj.
   -Mindörökké ámen! Mi bánt benneteket, urak? Szól a páter, és anélkül, hogy szemét fele-melné, mindenki magán érzi vesékbe látó tekintetét.
   -De hiszen a galambot most eresztik fel, honnan tudtad, Ferenc, hogy téged várunk?
   -Nem tudok én semmit, fiam, én hiszek. Azt hiszem, valami nagy baj árnyékolja lelketeket.
   -Mátyás nagybeteg, halálán van, ezért búsong Bécs. Adja meg a kulcsszót Újlaki. Ferenc megdöbben, vagy legalábbis úgy tesz, és sürgôsen megindulnak a királyi hálószoba felé. Ott továbbra is csak Beatrix ôrzi a lassan ébredezô királyt. Ferenc illô üdvözlés után az ágyhoz lép, és két kezét Mátyás homloka fölé tartva, halkan imádkozik. A beteg lassan ismét álomba merül, de álma már sokkal nyugodtabb, mint az éjszakai.
   -Mit gondolsz, atyám, valóban megétették? Kottyan közbe Kinizsi. (Beatrix arca elborul.)
   -Honnan tudnám én azt? De jó, hogy mondod, hátha úgy van. S Ferenc kis üvegcsébôl pár Béres-cseppet ejt a király ajkára. S utána:
   -Felséges Asszonyom! Méltóztatnál egy szóra? S az urak ámulatára az asszony olyan enge-delmesen követi a szomszéd helyiségbe, ahogyan az urát sem, soha. Hogy ott mi történt, örök rejtély marad. Az ajtón csak sóhajok és elfojtott zokogás hallik, s hamarosan kilép onnan, a királyné öltözékében, egy nyolcvan éves szipirtyó, s nyomában a pap. Az urak kérdôn néznek egymásra és a kettôre, hiszen a szoba üres volt, s most is az. A hangos botrányt nem is annyira a nagybeteg jelenléte, mint inkább Ferenc csodálkozó mosolya akadályozza meg.
   -De hiszen évek óta, nap mint nap hódoltok királynénk elôtt, hát lehetséges volna, hogy most nem ismeritek meg? S a hebegô nagyurak, a reszketô banya és az alvó beteg közül úgy tûnik el, hogy ki sem lép az ajtón. A fôurak hangja csak a nagy szálában, a boroskupák felett jön meg.
   -Én találkoztam ezzel a pappal úgy harminc éve, és bizony mondom, semmit nem változott! Állítja Dóczy.
   -Maga Lucifer volt ez! Dörgi Almássy, mire egy másik:
   -Már hogy lenne az, hiszen jót cselekedett! S tovább: -Salamon ô, aki bûneiért imígyen ve-zekel! Dehogy Salamon, néki ismerjük ereklyéit. –Igaz, akkor Szent Imre herceg lehet! Ebben jobb híján megegyeznek, és senki sem mondja, de akkor valahogy mindenki gyónni kíván.
   Másnap a vénasszony, vagyis Beatrix végelgyengülésben kimúlt. Harmadnap Mátyás felült ágyában, és ruszti aszúbort kért, amibôl megivott egy pintet. Negyednap jött a hír, hogy a guta megütötte a vén róka Frigyest, egy hónap múltán Ãfelsége lóra ült, és újudvarban hanyatt lök-te az éppen ügyeletes cseh óriást. Két hónap múltán a pápa Ãszentsége keresztes hadat hirde-tett, s nyomatékul elküldte a szokásos évi ötvenezer aranyat kétszer. Mátyás a segítô hadakat meg sem várva, egy lendülettel a Rodope mögé szorította a törököt, majd elrendelte egy új várrendszer felépítését az akkor kialakult frontvonalon, s a sereg felével hazatért.
   Alighogy a hadak megpihentek, furcsa incidens zavarta meg Buda polgárainak életét. Egy szép nap reggelén fiatal lány kocogott be a Fehérvári-kapun, de hogyan! Anyaszülte állapotát egyetlen nagylukú halászháló takarta, menetiránynak háttal ült szamarán, poggyásza valami rosta volt, mit ölében tartva, némiképp takarta, amit már végképp takarni illik. A karhatalom felszólítására sem hagyott fel cselekedetével, hanem mindenképpen Ãfelsége elé kívánt járul-ni. Hogy azután mi lett ebbôl?
   A rákövetkezô év húsvétján valamennyi európai uralkodó jelenlétében ugyanaznap koronázták Mátyást Ausztria császárává, amikor menyegzôjét ülte a tizenhat éves tamási Dávid Ibo-lyával. A pompás ünnepségsorozatot a török szultánon vett óriási hadisarcból fizették, mely e-redetileg kétszázezer arany volt, de míg Budára ért, a nagylucsei Dóczy Orbán által kiküldött számvevô, Lajbi Mózes kezén negyven percentet fialt.
   A megváltás huszonkilencedik évében, ezerhatszáz felett, immáron beteljesedett sorsa fél Európa rajongott császárának. Utolsó vágya az volt, hogy harcban essen el, hát újudvart állíttatott az év nagypéntekén. A kiszemelt ellenfél a híres bajvívó Szokoli Mehmed lett volna, de az összecsapás elôtt ôfelségét gutaütés érte. Mehmed, aki a török-magyar barátságnak is is-mert bajnoka volt, zokogva borult a megholtra, utána súlyos vádakkal illette elsôsorban önmagát, azután az udvarmestert, megkeresztelkedett és bevonult a minoritákhoz, s hátralevô életét ott élte le nagy szegénységben, állítólag számos csodás gyógyulás fûzôdik nevéhez.
   Mátyás halála után százéves trónviszály vette kezdetét a Magyar Birodalomban. Ennek oka az volt, hogy az utolsó évtizedben a tudós érsek, Estei Hippolit sikeresen felkutatta és haza-csábította az Árpádok Frankhonban élô leszármazottait. Két pártra szakadt az ország, s véle Európa: egyik a Cruy-Chanel (ezen a néven egzisztáltak II. Endre gyermeke, utószülött István herceg leszármazottai), másik a Hunyadi-házat támogatta. Az elôbbiek pártján állott a már kevéssé Magas Porta, Itália, a Német Lovagrend, míg a Hunyadiakat támogatta Havasalföld és Moldva, Alsó- és Felsô Ausztria, Stájerország, a Bajor királyság és vele a választófejedelmek többsége, és ez lényeges tétel volt, hiszen egyúttal a Szent Német-Római Birodalom sor-sa is a Magyar Szent Koronától függött. A trónviszályok nyitányát II. Mátyás halála jelentette, mikor is az esedékes Hunyadi-örökös kiskorú volt, így a Hunyadi pártiak közfelkiáltással megválasztották V. (Árpádházi) Lászlót. Igen ám, de négy év múlva Hunyadi Jenô betöltötte huszonegyedik évét, mire V. László hirtelen lemondott, és az Árpád-párt szégyenletes intrikái következtében az országgyûlés megválasztani kényszerült I. (Hunyadi) Jenôt. S tán soha véget nem ér ez a csúnya torzsalkodás, ha nem lép közbe a Szentatya bölcs javaslatával, miszerint váltsa egymást a két dinasztia száz esztendônként. Ez a gyakorlat végül is bevált, ezért hódo-lunk ma a bölcs II. Árpád, a Hunyadi-ház legifjabb sarja elôtt. Mindenesetre a „furcsa testvér-harc" címen elhíresült cselekménysorozat (mindkét párt a nádori címért küzdött, legitim ural-kodónak csakis ellenfele rangidôsét ismerte el) a világ minden történelemkönyvébe bekerült, és értetlenséget vált ki azóta is más, Európán kívüli népek körében.
   S boldogan éltek, míg meg nem haltak…

Pogány István
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (137) Gazdaság (626) Flag gondolja (33) Mozi világ (440) Politika (1571) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Sport (729) Mondom a magamét (3985) Alámerült atlantiszom (142) Életmód (1) Mozaik (42) Gasztronómia (539) Autómánia (61) Kultúra (4) Nagyvilág (1436) Történelem (12) Irodalmi kávéház (470) Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37) Egészség (50) Heti lámpás (216) Belföld (5) Jobbegyenes (1615)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>