Idézem a több forrásból visszaköszönő összefoglalást:

„Szergej Lavrov külügyminiszter, Alekszandr Novak energiaügyi, Alekszej Uljukajev gazdaságfejlesztési, Nyikolaj Fjodorov mezőgazdasági miniszter, az orosz-magyar kormányközi gazdasági vegyes bizottság elnöke, valamint Pavel Popov védelmi miniszter-helyettes. Vlagyimir Megyinszkij, a kulturális tárca vezetője és Veronyika Szkvorcova egészségügyi miniszter - 
 - Alekszej Miller, a Gazprom energetikai cég vezérigazgatója, Vlagyimir Jakunyin, az Orosz Államvasutak első embere és várhatóan Szergej Kirijenko, a Roszatom vezetője is.”

Összesen hat miniszter, egy helyettes és három nagyvállalati igazgató. A találkozó ismert témája pedig a gázszerződés, az atomenergia és egy konzulátus megnyitása.

Tehát a tízből úgy tűnik, semmi dolga nem volt a mezőgazdasági, a védelmi, az egészségügyi, a kulturális és a vasúti nacsalnyiknak. Ez a magas személyek csoportjának pontosan fele. Nos, titkos egyezményekről senki ne ábrándozzon, mert titkos egyezményeket titkosan szoktak intézni. Rejtéllyel állunk szemben, amelynek lenne ugyan egyszerű megoldása, mint kitűnő barátom felvetette, tán kutyasétáltatás történt. Lenne, mert Putyintól ugyan kitelik, de elfogadni csak akkor tudom, ha egy másik példát is állít valaki effélére. Ha Putyinnak szokása lenne „öleb”-eit magával hurcolni külhoni útjaira.

Rejtélyeket úgy lehet megoldani, ha visszamegyünk az alapokhoz, és fogalomtisztázást végzünk: mi micsoda, hogyan lehet szabatosan kifejezni, esetleg más szavakkal, de azonos értelemben, vagy ugyanazon szavaknak más értelme van-e, stb. Most hát nézzük, mi az, amikor magas rangú személyek csoportja gyakorlati ok nélkül rövid utazáson vesz részt? Van-e ilyen, vagy tökéletesen példátlan a világtörténelemben a dolog? Ne törd a fejed, olvasóm, a válasz pofonegyszerű, közismert, ha nem is mindennapi. Nem mindennapi, hanem ünnepnapi, és úgy mondjuk, hogy körmenet. A körmenetben, bárhol rendezik is, részt szokott venni az elérhető összes jelentős méltóság és a köznép is, (a moszkvai gépen sem tízen ültek), továbbá gyakorlati oka sincs, hisz sajátosan hitbéli oka van.

A nagypolitikai helyzet bőségesen indokolja azt, hogy Putyin jó ajánlatot tegyen még egyik kis vásárlójának is. Orbán újabban emelkedő külhoni megbecsülése sem lehet közömbös, ráadásul régen láttunk első embert Oroszországból. (Most mellőzöm az epés megjegyzéseket Brezsnyev látogatásáról.) A minap történt az is, hogy az Egyesült államok oly sajátosan kezdetleges módon váltott stílust Budapesttel. Ez mind igaz. De még mindig nem oka ennek a szép, valóban szép(!) gesztusnak. Ebben benne vannak ötvenhat hősei – de nem azok, akiket ünnepelni szoktunk, nem ám, hanem az AVH pincéiben elevenen és lassan felboncolt grófkisasszonyok, a '19-ben megnyúzott béreslegények, a török után még karóba húzott sok ezer magyar paraszt, benne van Rákóczi hűsége, Mátyás nagyvonalúsága, és benne vagyunk mi, Kiev alapítói.

Putyin amúgy nagy zsiványnak tartom, és a legkevésbé sem rokonszenvezek vele. Hanem időnként a zsiványoknak is muszály tiszteletet adniuk.

Pogány István