1 tájékozatlan vagy a témában, és akkor megvezetnek,

2 ismered a főbb hazugságokat, és akkor a guta üt meg a kiállítók pimaszsága okán.

   Ám mielőtt történeti kérdésekre térnék, engedtessék meg egy elemi észrevétel. Ha a régész talál valamit, aminek jelentősége van, azt igyekszik meghatározni. Lehet, hogy egy ritka arany ékszert lel, és annak sajátosságai lenyűgözik tudóst és nézőt egyaránt, és alig van jelentősége annak, hogy az alkalmazott motívumokat ténylegesen nevükön tudjuk-e nevezni. Mondom: lehet. Ám gyakrabban kerülnek elő olyan tárgyak, melyek rendeltetése világos. Akkor viszont azt a tudós régésznek meg kell neveznie. Nem hagyatkozhat arra a feltételezésre, hogy hát lássa mindenki… Röviden: egy tárlóban van valami három fokos, felettük az írás, hogy aszongya: harci csákány! Az az érdekes, hogy a szomszéd tárlóban ékes és pontos nevén szerepel egy ugyanolyan darab: fokos. Nos, szinonim szavak esztétikai okból váltogatása irodalmi tevékenység. Én megengedhetem magamnak, a régész és a kiállítás-szerkesztő nem. Főleg nem, ha nem is szinonimák ezek, hanem egymásnak csak közelítőleg megfeleltethetőek. A másik a kard. Először akkor hökkentem meg, amikor két vastőr mellé a rövid kard neve volt kiírva, persze véletlenül sem magyarul. Nem volt húsz centi a pengéje, de az tudós uraknak kard. A másik meg éppen hogy méter hosszú, és megint csak: kard.

   Itt kérem a szakemberi minőség forog fenn. A szakemberség, amely oda fejlődött, hogy a régésznek, aki előszedi a rozsdás tárgyakat, fogalma nincs azoknak jelenkori besorolásáról, röviden: a való életről. Nem képes nevén nevezni a tőrt, mert nem tudja, hogy a tőr lehet húsz centis, de lehet százhúsz centis is. A kard az nem lehet, annak van egy általánosan elfogadott hossza. Ha hosszabb, akkor tőr vagy pallos.

 

   De hagyjuk a jelenkor csökkent üzemmódjának jelenségeit, és tekintsük magát a tárgyakat. Ezek feledtetik aztán fentieket. Ott az a széles arany nyakbavaló(?), sodronyai között a bámulatos jelenetekkel. Állatok, amint kicsinyeiket szoptatják, ember juhot fej, stb. A hatalmas pegazus, ivóedénnyé hasonulva, ezüst-arany összetételben lenyűgöző. Aztán az apróságok, a halászó turul, a lófejből formált szíj-bújtatók, hihetetlen formai lelemények. Aztán az „intolerancia” bizonyítékai, amikor emberek küzdenek egymással, sőt asszony, amint férjét veri, egyik kezével hajába kap, másikkal a kurblivasat emeli, előtte még a „tanárverés”, amelyben fiatal harcos idősebbet gyepál. Hanem ezeket már nem szóban kell bemutatni, nem is lehet. Nézze meg, aki teheti, de ne olvasson senki!