Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
09e637c9d4cf6e3733317160c2fefaf2.jpg

Sanyi bá' védelmében - a holland-magyar margójára

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Olvasom a szakértői véleményeket a hollandiai 1-8 után. Na, nem a futballszakértőkét, hanem azokét, akik kétévente járnak meccsre. Ki van akadva mindenki, és hosszasan elemzi az okokat, mellét verdesve, vagy cinikus gőggel, hogy micsoda szégyen.

Persze, az. Örülhetünk annak, hogy lemondott a „gyűlölt” Egervári, de remélhetőleg senki nem várja azt, hogy a következő kapitánynak jobb eredményei lesznek.

Mert nem lesznek, ez egészen biztos.

Egervári unos-untalan szajkózta, hogy fejlődött a válogatott vele, és igaza is van ebben, bár a román-meccs után kár volt ezzel takaróznia. Azért a nagy szakértések és siránkozások közepette, kicsit összefoglalnám a dolgokat, nem elfelejtve azt, amit most sokan megtesznek.

Bő három évvel ezelőtt Egervári Sándornak KELLETT lennie a kapitánynak. Először is azért, mert Erwin Koeman megbukott. Többen mondják, hogy Koeman ugyanannyit produkált a válogatottal, mint mondjuk Egervári, de ez nem igaz, a hollanddal nem vertünk meg egy nálunk jegyzettebb ellenfelet sem valódi tétmeccsen, míg Egervárival igen: a törökök elleni 3-1 az utóbbi idők legnagyszerűbb teljesítménye volt a magyar csapattól. De nyertünk a svédek ellen is fontos meccset, míg ugyanazt Koeman nem tudta elérni. És ami megbocsáthatatlan: amikor jó helyzetben vártuk a sorozat vége felé a svédeket és a portugálokat, a két itthoni meccsen összesen két támadást vezettünk, és még ki is kaptunk. Akárki akármit mond, inkább az 1-8 a brillírozó van Persie-től, mint végig védekezve 1-2 és 0-1 a svédektől és a portugáloktól.

És hogy miért kellett éppen Egervárinak leülnie a kispadra? Nos, először is azért, mert az utóbbi évek legnagyobb futballsikere az ő nevéhez fűződött: az U20-as válogatott világbajnoki bronzérme. Ha utólag megnézzük, hogy hová jutottak azok a játékosok, akik ott voltak, annál nagyobb bravúr a négy évvel ezelőtti siker. Ezért járt neki a kapitányság. Meg azért is, mert többszöris ő volt a legesélyesebb befutó, 2003-ban aktuális bajnok edzőként, mégsem ő kapta meg a kispadot.

A mutatott a játék, felülmúlt ellenfelek erőssége egyértelműen fejlődést mutatott sokáig. A tavalyi Norvégia elleni meccs óta viszont visszaesett a csapat. Például azért, mert szétesett a védelem, és ez nem csak Egervári hibája, illetve annyiban igen, hogy nem tudta megoldani a Juhász kiválásával keletkezett űrt. Az addig kellemes meglepetést okozó Korcsmár egyre többet bakizott, majd Amszterdamban tény, és való, hogy felért a „csúcsra”. Mészáros is egyre-másra bakizott, az új emberek, a szombathelyi titánok pedig alapos melléfogásnak bizonyultak.

Szétesett a válogatott, és ez Bukarestben már tetten érhető volt. Egervári ugyanis pedagósus-edző, bevallottan számára az volt az elsődleges, hogy jó közösséget alkosson a mindenkori csapata. Ezt nagyjából el is érte, de egy ponton túl már nem úgy működött a dolog, ahogy kellett volna. Egyre többen elkezdtek odamondogatni neki, méghozzá a kulcsemberek, Juhász, Szalai. Egyébként a legkiegyensúlyozottabb formát az agyonszidott Dzsudzsák hozta a nemzeti csapatban, még Bukarestben is a jobbak között volt.

Akárhogy is, a válogatott szétesett, Egervári pedig tényleg nem is tehetett mást, vette a kalapját. És most majd jön az új ember, visszatér a tékozló fiú Huszti Szabolcs (jöjjön is), és kiderül, hogy vele se leszünk érdemben sokkal jobbak. Lesznek szép győzelmek, mondjuk megverjük a görögöket, de kikapunk Szlovéniától.

Egervárinak ennyi volt, ki marasztalná ezek után, de nehogy azt higgye bárki, hogy az utódjának olyan könnyű lesz felülmúlni őt. Aminek többek között az az oka, hogy az a magyar válogatott, amelyiket Koeman-korszak végén, illetve az Egervári-éra elején láttunk, az utóbbi 20-25 év legjobb magyar válogatottja volt. A fiatal Dzsudzsákkal, a jó korban levő Juhásszal, Gerával, még Husztival, majd Szalaival. Közülük az első és az utolsó az, akire hosszabb távon még lehet számítani. A következő Eb már 32 csapatos lesz, oda tényleg ki lehet jutni, egy magyar válogatottnak is. De az sem lesz sétagalopp. Ha azt a szintet hozza a magyar válogatott, amit Egervári alatt hozni tudott, akkor ki is fogunk rá jutni.

Maurer Z.

Szerző a Flag Polgári Magazin tagja

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nézőpont (1) Életmód (1) Mondom a magamét (7501) Mozaik (83) Jobbegyenes (2778) Flag gondolja (36) Kultúra (6) Mozi világ (440) Szépségápolás (15) Egészség (50) Sport (729) Tv fotel (65) Gazdaság (702) Titkok és talányok (12) Politika (1582) Gasztronómia (539) Autómánia (61) Tereb (146) Belföld (10) Történelem (17) Vetítő (30) Heti lámpás (310) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (537) Nagyvilág (1309) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (168)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>