Akeem Adams tragédiája, most már bizton kijelenthetjük, mélyen megrendítette a srácokat. Sajnos többről van szó, mint pillanatnyi görcsről vagy gyorsan elmúló összpontosítási problémáról.

Menjünk vissza az időben pár hetet.

Az Újpest ellenei mérkőzésen szárnyalt a csapat, együtt ünnepelt, több mint húszezer ember. Minden fényesnek tűnt, úgy érezhettük, - jogosan, hogy végre van egy CSAPATUNK, amely hosszú-hosszú idő után méltán esélyes a bajnoki cím megszerzésére.

Ekkor jött a tragédia. A srácok azóta mind a két bajnokijukat elveszítették, de nem is ez a legaggasztóbb, sokkal inkább az, hogy nem igazán látom a kilábalás lehetőségét.

Adamsről a hét elején ismét rossz hírek kerültek napvilágra, le kellett vágni a bal lábát…

Az ismételt, ki tudja hányadik életmentő műtétről, és a végtag kényszerű amputációjáról a srácok bizonyosan tudtak vasárnap, hiszen aznap este zajlott a műtét. Tegyük a szívünkre a kezünket, melyikünk tudna úgy száz százalékosan koncentrálni, ha egy társát, barátját este az élete megmentésének érdekében felszabdalják.

Ugye semelyikünk! Akkor ezt nem várhatjuk el a többségében 20-25 éves srácoktól sem!

A szurkolóknak és a vezetőségnek is önmérsékletet kell tanúsítaniuk ebben a helyzetben. Vegyük végre észre, legyünk végre tisztában azzal, hogy MINDENKI arra vár, hogy a Ferencváros megtörjön!

Nem adhatjuk meg ezt az örömöt senkinek sem! Küzdenünk kell és felállnunk a padlóról!

Mi VAGYUNK A FERENCVÁROS!

 A válogatott találkozók miatti szünetet ki kell használnunk, elsősorban a lelkünket kell megnyugtatni, ez embert próbáló feladat. Hatalmas felelősség nyugszik a szakmai stáb vállán, de hiszem, hogy meg fognak birkózni ezzel a nagyon nehéz feladattal.

Végezetül álljanak itt az ullőiút129 szurkolói portálon Tabi Norbert tollából származó (eredetileg a Corvinus online-on) megjelent szívbemarkoló, de ugyanakkor mégis felemelő gondolatok:

„{…} Ez a fiatal trinidadi fiú most élete legnagyobb és legnehezebb meccsét vívja.

Néhány hete még senki sem tudta, ki is ő, a képzeletbeli stadion most mégis tele, a lelátón mindenki egy emberért szorít, és mindenki biztos a sikerben.

Akeem, ezt a meccset meg kell nyerned!  A drukkerek a vérüket adták játékosukért.

Általuk a lehető legnemesebb szerződés köttetett meg. Hiszen „a mi szerződésünk egy életre szól”.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs