Ma 2021 április 13. Ida napja van. Holnap Tibor napja lesz.
7057ea166f089aea3c8a4894f09e3ad8.jpg

Örök rangadók - Ledőlt a berlini sorfal

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Azt írta az Abendpost című nyugat-berlini újság 1988. május 28-án, az NSZK labdarúgó-kupadöntője napján (amikor Berlin keleti felében még álmodni sem mertek az újraegyesítésről, noha az egyáltalán nem volt már messze): „Détári lesz a mai mérkőzés sztárja.”

A német kollégák a jövőbe láttak, de a szerénytelenség szándéka nélkül hadd tegyem hozzá: magam sem tippeltem rosszul. Az Eintracht Frankfurt–Bochum csúcstalálkozó előtt az Olimpiai stadionban minden újságírónak kiosztottak egy szelvényt, melyen a meccs várható végeredményét és a gólszerző(ke)t kellett feltüntetni. Nyer a Frankfurt 1-0-ra – írtam, és ki mást jelöltem volna meg góllövőként, mint egyetlen játszó honfitársamat, Détári Lajost?

Volt ebben némi elfogultság, hiszen tíz nappal korábban rendezték a Magyarország–Ausztria barátságos mérkőzést a Népstadionban, s azon hiába szerepeltek az 1985-ös bécsi („mexikói”) vb-selejtező támadó hősei – Kiprich József, Esterházy Márton, Détári –, a Hanappi stadionban tartott, örökké emlékezetes magyar gálaesten 3-0-ra elkalapált „szomszédok” Budapesten 4-0-ra nyertek. Az akkori hazai csillagok közül nyolcvannyolc májusában talán egyedül Törőcsik András idézte itthon a legjobb formáját; igaz, ő már csak a másodosztályban táncolt, de mesterhármasával 7-0-ás győzelemre vezette a Volánt a Nyíregyháza ellen.

Ám pesti 0-4 ide vagy oda, Détáriért egyenesen rajongtak az Eintracht hívei. A döntőre harmincezer frankfurti érkezett Nyugat-Berlinbe, és kora délután a Kurfürstendammon semmi mást nem lehetett hallani, csak a német producer, Frank Farian egzotikus diszkózenekarának, az arubai, jamaicai, montserrat-i tagokból álló Boney M.-nek a slágerét, a Brown Girl In The Ringet. De nem ám az eredeti szöveggel, hanem a frankfurti változattal: „Lajos Detári, sa-la-la-la-la...”

Mondom, csak némi elfogultság volt bennem az eredmény és a gólszerző megtippelésekor, pláne, hogy az „énekkar” az arénában is újra és újra rázendített legkedvesebb dalára. Ebben a légkörben készülődtek a csapatok a pályán, és Détári abban a melegítőben gyakorlatozott, amelyet az Eintracht kifejezetten neki készíttetett. Az Eintracht többi játékosának azért nem adtak ilyet, mert a felszerelés pirosfehér-zöld szín-összeállítású volt. Pedig a 3,6 millió nyugatnémet márkáért szerződtetett kispesti labdarúgó beilleszkedése nem ment zavartalanul.

„Eleinte akadtak nehéz ségeim – nyilatkozta a Der Spiegelnek. – A szegény Magyarországról érkeztem a gazdag NSZK-ba, nem beszéltem németül, és egészen más mentalitáshoz kellett hozzászoknom. Az átálláshoz időre volt szükségem.” Néhány hónap elteltével azonban hasonló – ha nem nagyobb – ideállá vált, mint az Eintrachtban 602 bajnoki találkozón szereplő, Charlynak becézett Karl-Heinz Körbel. Az akkor harmincnégy esztendős – Détárinál kilenc évvel idősebb – védő egyéb klubrekordot is tart: a Frankfurt mind a négy német kupagyőzelmének (1974, 1975, 1981, 1988) részese volt.

Ennek nyomán nem kis megtiszteltetést jelentett a magyar középpályás számára, hogy a rutinos védő éppen őt avatta szobatársává az edzőtáborozások, utazások alkalmával. (Pedig együtt játszott a világbajnok Andy Möllerrel, továbbá a vb-ezüstös Uli Steinnel és a Mundialon bronzérmes lengyel Wlodzimierz Smolarekkel is.) A befogadásnak megfelelően Détári már nagy önbizalommal említette a döntőt megelőzően:

„A legjobb négy között még a bajnoki címvédő Werdert is kiejtettük, méghozzá Brémában, míg vetélytársunk csak egyetlen első osztályú együttessel – a Hamburg csapatával – találkozott idáig. Minden mellettünk szól...”

A Bochum tényleg könnyebb ágon, de korántsem simán lett finalista: az Oldenburgot megismételt meccsen (4-1) ütötte ki az első mérkőzés szerény gól nélküli döntetlenje után, majd a Giengen vendégeként csak a kétszer tizenöt perces hosszabbításban vívta ki a 2-1-es győzelmet. Ehhez képest az Essen elleni 1-0 és főként a Fortuna Kölnnel szemben elért 4-1 sétagalopp volt... Igaz, az Eintracht sem megszorítás nélkül, sőt többször is szenvedve jutott el a döntőig: Schalke 3-2, Ulm 3-0, Düsseldorf 1-0 (Détári tizenegyesével), Uerdingen 4-2 (az első frankfurti gólt gólt Détári érte el), Bremen 1-0. Ráadásul a Bochum a bajnokságban ősszel és tavasszal is felülmúlta a Frankfurtot...

A döntőt pedig valamennyi labdarúgója húszezer márkás győzelmi prémiumért játszotta. Ez fejenként 3500 márkával volt több, mint az Eintracht játékosainak felajánlott jutalom, de Rainer Zumdick, a Bochumban másfél évtizeden át védő kapus a 81. percben akkor sem háríthatott volna, ha százezres summáért őrzi a hálót. A Frankfurt tizennyolc méteres szabadrúgáshoz jutott, és Détári mesés lövéssel küldte a labdát a jobb felső sarokba (1-0).

„Győztünk!” – üvöltöttek nem sokkal később az Eintracht szurkolói. Nyertem – mondtam magamban én. De korán könyveltem el a magam kis sikerét, hiszen hamarosan kiderült: négyen találtuk telibe az eredményt és a góllövő nevét. Viszont csak hárman kaphattak ajándékutalványt. Amíg odalenn a frankfurti futballisták boldogan ölelkeztek, addig a sajtótribünön sorsolás zajlott, és második helyezettként húztak ki engem. Kaptam egy négyszáz márkás bont azzal, hogy a rajta szereplő összeget levásárolhatom a nagy német sportszergyár akkoriban nyílt budapesti boltjában, melynek kapuja előtt naponta végeláthatatlan sorok kígyóztak a Váci utcában.

„Kösz, Döme!” – mondtam Détárinak a nyugat-berlini öltözőben, ahová úgy jutottam be, hogy Frankfurt 61-szeres magyar válogatott, egy szál törülközőben is ellenállhatatlan bálványa „leszerelte” az ajtóban posztoló őrző-védő embereket. Majd elmeséltem neki, hogy az otthoni belvárosban még fényes golfnadrágra is telik értékes szabadrúgásából...

Abban már az Olimpiakosz labdarúgójaként látott. Nem sokkal a kupadöntő után ugyanis az athéni klub 18 millió márkás ajánlatot tett a 10-es számú dirigensért, akiről azt írták a nyugat-berlini dia dal után: „Détári az Frankfurtban, ami Maradona Nápolyban.” A döntőn még örömében, az átigazolás hírétől viszont már dühében tomboló Eintracht-tábort honfitársunk a következő nyilatkozattal igyekezett lecsillapítani: „Ez szuper üzlet, amelyet már csak azért sem utasíthattam vissza, mert a magyar sportminiszter és az MLSZ is azt akarta, hogy Görögországba menjek.” A rendkívüli összegből, melynek révén Détári a világ három legdrágább futballistája közé avanzsált – az argentin Diego Maradonával és a holland Ruud Gullittal került egy társaságba –, az Országos Testnevelési és Sporthivatal is részesedett szépen... „Charly” Körbel pedig megértőbbnek mutatkozott a frankfurti szurkolóknál: „Sokan azt mondják, Lajos letette a fegyvert a nagy dohány előtt – említette. – A családja kedvéért tette, hiszen háromesztendős szerződésével többet keres majd, mint nálunk az egész csapat egy évad alatt.”

Honfitársunk mindenesetre beírta magát az Eintracht történetébe, noha csak egy évet töltött Frankfurtban. A klub leghíresebb futballistáinak listáján olyan labdarúgókkal jegyzik együtt, mint (kivonatos névsor) Thomas Berthold, Jürgen Grabowski, Bernd Hölzenbein, Jay-Jay Okocha, Bruno Pezzey, Hans Tilkowski vagy az Eintracht 1959-es bajnokcsapatának magyar mesterlövésze, Sztáni István. Legemlékezetesebb „frankfurti” gólja kettőnknek 16 900 márkát hozott. Abból 16 500 volt az övé. De ha visszagondolok arra a meccsre, még most is kedvem lenne felkiáltani: azt a négyszázát!

E. FRANKFURT–BOCHUM 1-0 (0-0)

Nyugatnémet kupadöntő, 1988. május 28., Nyugat-Berlin, 76 000 néző. Jv.: Heitmann.

Eintracht Frankfurt: Stein – Körbel, Binz,Schlindwein – Kostner (Klepper, 71.), Sievers, Schulz, Détári, Roth – Friz (Turowski, 78.), Smolarek.

Bochum: Zumdick – Oswald, Wölk,Kree – Rzehaczek, Heinemann, Iwan, Reekers, Legat – Nehl (Epp, 66.), Leifeld.

Gól: Détári (81.).

]]>www.nol.hu]]> - Hegyi Iván

Infó: A cikk eredeti változata a 2013.02.16-i Népszabadságban olvasható.

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (37) Mozaik (83) Gasztronómia (539) Szépségápolás (15) Belföld (6) Gazdaság (657) Heti lámpás (254) Tereb (140) Rejtőzködő magyarország (171) Történelem (14) Mondom a magamét (5221) Titkok és talányok (12) Jobbegyenes (2004) Kultúra (6) Életmód (1) Nagyvilág (1454) Tv fotel (65) Flag gondolja (33) Alámerült atlantiszom (142) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (505) Sport (729) Egészség (50) Mozi világ (440) Politika (1578) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>