Ma 2020 április 01. Hugó napja van. Holnap Áron napja lesz.
12c4844f8074bde533815890007c9a41.jpg

1938 – Dietznek fejét akarták venni a vb-ezüstért

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A világ két legerősebb válogatottja csapott össze az 1938-as világbajnokság döntőjében – a harmadik, Anglia, nagyképűen távol maradt –, s becsületes küzdelemben 4-2 arányú olasz győzelem született.

Az 1938-as, harmadik labdarúgó-világbajnokság helyszínéről az 1936-os berlini olimpia alatt döntött a FIFA, a Tiergarten mellett, a Krolloper, a Kroll Operaház patinás épületében, amely – akkor még nem tudhatták – megsemmisült a birodalmi főváros 1945-ös ostrománál.

1938 júniusában Párizs felett még kék volt az ég, senki sem gondolta, hogy a következő világbajnokságra 1950-ig kell várni. Persze messze nem volt teljes a mezőny, már amennyire egy 15 országot felvonultató világbajnokságot egyáltalán reprezentatívnak lehet tekinteni. A pökhendi angolok ezúttal is távol maradtak, Spanyolországban dúlt a polgárháború (a kor két legnagyobb hispán labdarúgója, a kapus Zamora és a center Samitier 1938-ban már éppen Franciaországban, Nizzában vezetett le), s az osztrák labdarúgók immár a német válogatottat erősítették, lévén, hogy túl voltunk a március 12-én lezajlott anschlusson… Henry Delaunay-nak, a FIFA francia főtitkárának száját cassandrai mondat hagyta el a megnyitón: „Talán ez az utolsó esély, hogy még megrendezzük ezt a világbajnokságot. Jövőre esetleg már túl késő lenne…”

Az 1938-as vb sok tekintetben már a mai világesemények előképe volt. Sokan hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a francia válogatott az ősidőkben még „hófehér” volt, pedig egy frászt. Ott volt már a vb-n az első színes bőrű francia válogatott labdarúgó, a szenegáli felmenőkkel rendelkező, de guyanai születésű Raoul Diagne, aki ráadásul előjogokat élvezett: erős dohányosként megengedték neki, hogy a mérkőzések szünetében az öltözőben elszívjon egy cigarettát, ne kelljen az árnyékszéken suttyomban dohányoznia. És játszott természetesen a házigazdáknál a marokkói születésű Larbi Ben Barek, az első „fekete gyöngyszem”, akiről később Pelé megjegyezte: „Ha én király vagyok, akkor Ben Barek maga az isten!”

 

Meazza és Sárosi választ a világbajnoki döntő előtt
Meazza és Sárosi választ a világbajnoki döntő előtt
Fotó: Europress/Getty

De kanyarodjunk át a magyar válogatotthoz, amely ekkor szerezte első ezüstérmét a kettőből. Hogy mit szóltunk ehhez? Tény, senki sem akarta felgyújtani, szétverni a szövetségi kapitány, dr. Dietz Károly lakását, az ezüstöt inkább sikerként éltük meg, semmint kudarcként, még akkor is, ha fináléban a válogatottunkat 4-2-re legyőző olaszok tőlünk tanulták a futballt. Abban az öt évben (1931–1935), amikor a világ legjobbjává emelkedett az olasz futball, nem akadt olyan esztendő, amikor legalább öt honfitársunk ne dolgozott volna edzőként az olasz első ligában, sőt, az 1932–1933-as szezonban egyenesen nyolc! S még 1938-ban is hat magyar osztotta az észt a taljánoknak… Erbstein Ernő, Feldmann Gyula, Viola József, Nagy József, Orth György, Lelovics Gyula, Károly Béla, Károly Jenő – néhány a legendás magyar edzők közül, akik felemelték az olasz futballt.

Dietz amúgy nem volt szakember, inkább menedzser, és persze ügyvéd, továbbá rendőrkapitány: ő tartóztatta le Kun Bélát 1919-ben. A ’38-as vb-n Schaffer Alfréd, a „Spéci” volt a válogatott igazi szakmai főnöke, Dietz csak az összeállításért felelt – azt viszont nagyon elpuskázta… A válogatott magabiztosan menetelt a világbajnoki cím felé, Holland-Indiát 6-0-ra, a nagyszerű Svájcot 2-0-ra, majd következett az elődöntőben a fent említett Nagy József dirigálta Svédország. Bár az első percben Nyberg góljával a skandinávok szereztek vezetést, utána beindult a magyar henger. Jacobsson öngólja jelentette az egyenlítést, aztán Sárosi doktor, Zsengellér „Ábel” kétszer és Titkos is betalált, 5-1-re győztünk. Eközben az olaszok Norvégiát hosszabbításban verték 2-1-re, a házigazdát 3-1-re, majd a brazilokat véres verejtékkel 2-1-re, de csak úgy, hogy Ademar Pimenta, a dél-amerikaiak szövetségi kapitánya nem játszatta a vb gólkirályát, Leónidast, hogy pihent legyen a magyarok elleni döntőben. Pihent is volt – de nem a döntőben, hanem a bronzmeccsen, amelyen 4-2-re legyőzték a svédeket, elsősorban Leónidas két góljának köszönhetően…

Így érkezett el a két csapat a június 19-ei döntőhöz, egymástól merőben eltérő úton. A magyarok bemasíroztak, az olaszok szenvedtek, egyfelől. Másfelől Itália dőzsölt a pénzben, az akkori időkben szenzációszámba ment, hogy repülőgéppel (!) utaztak el a szomszédos Franciaországba (és haza is), miközben a kis költségvetésű túrán tartózkodó magyarok vonattal, harmadosztályú vagonban…  Reimsben, ahol az első csoportmérkőzést játszották Holland-Indiával, olyan szegényes turistaszálláson laktak, ahol nem is volt fürdőszoba a szobákban, a korabeli tudósítás „kádrajáróknak” nevezte játékosainkat…

Csakhogy a döntőre Dietz doktor alaposan felforgatta a svédek elleni, világbajnoki aranyat ígérő összeállítást, az aranyat ígérő Szabó – Korányi, Bíró – Szalay, Turay, Lázár – Sas, Zsengellér, Sárosi, Toldi, Titkos tizenegyet. Turay, a „Császár” kihagyása még csak-csak elfogadható volt, hiszen a Hungária tapasztalt középfedezete fájlalta a lábát, de a Korányi–Polgár cserét már semmi sem indokolta, azt pedig még kevésbé, hogy Toldit Vincze váltsa.

Sárosi doktor rúgta a döntő egyik magyar gólját
Sárosi doktor rúgta a döntő egyik magyar gólját
Fotó: Europress/Getty

Bizonyos emlékezések szerint Toldit túl keménynek tartották az olaszok, s ők lobbizták ki a mellőzését, más források arról beszélnek, hogy a döntő előtti taktikai megbeszélésre magyar politikusok is beszivárogtak, és Szendy Károly, Budapest polgármestere kerek perec kijelentette: „Márpedig Toldi nem játszhat! Mit szólnának az emberek, ha két baráti nemzet fiai kakaskodnának egymással?”

Így hát a Szabó – Polgár, Bíró – Szalay, Szűcs Gy., Lázár – Sas, Zsengellér, Sárosi, Vincze, Titkos tizenegy futott ki a colombes-i stadion gyepére, és kapott ki – megérdemelten – 4-2-re.

Idehaza a csapatot ünneplő tömeg fogadta a Keleti pályaudvaron, a játékosok teljesítményével maximálisan elégedettek voltak a szurkolók. Ugyanakkor felcsendült a „Mondjon le! Mondjon le!” kórus, ami nyilvánvalóan Dietznek szólt.

Minden azonban eltörpült az 1954-es ezüstérmet fogadó elementáris, szinte forradalomhoz vezető felháborodás mellett.

Az első elvesztett döntőnk

1938, Franciaország, Párizs
Döntő: Olaszország–Magyarország 4-2 (3-1)

Párizs, Colombes, Stade Olympique Yves-du-Manoir, 45 ezer néző, vezette: Capdevile (francia)

Olaszország: Olivieri – Foni, Rava – Serantoni, Andreolo, Locatelli – Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi. Edző: Vittorio Pozzo

Magyarország: Szabó A. – Bíró, Polgár – Lázár, Szűcs, Szalay –Sas, Zsengellér, Sárosi Gy., Vincze, Titkos. Edző: Dietz Károly

Gólszerzők: Colaussi (6., 35.), Piola (16., 82.), illetve Titkos (8.), Sárosi (70.)

Bronzmérkőzés: Brazília–Svédország 4-2 (1-2)

Gólkirály: Leónidas (brazil) 7 góllal

mno.hu - Ch. Gáll András

1938 - A párizsi ezüst

]]>Andreides Gábor]]>

Magyar Labdarúgó Szövetség, 2013

A két világháború között 78 magyar edző dolgozott Itáliában. Nagy szám, de nem ez a legnagyobb szám! Hanem az, hogy mekkora szelet illeti meg őket abból a tortából, amelyre az van írva: az olasz futball volt a világ legjobbja a harmincas években. Mert hát ki vitatná ezt, tudva, hogy a magyarokért szinte rajongó, a kint dolgozó edzőket a végtelenségig tisztelő és elismerő Vittorio Pozzo Squadra Azzurája 1934-ben és 1938-ban is megnyerte a világbajnoki címet? Mi ehhez csak annyit teszünk hozzá, hogy lajstromozzuk, mely honfitársaink emelték fel erre a csúcsra az olasz futballt.

]]>A könyv megvásárolható ezen a linken]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Belföld (5) Tv fotel (65) Gazdaság (645) Életmód (1) Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Politika (1571) Jobbegyenes (1724) Egészség (50) Mondom a magamét (4416) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (485) Tereb (139) Vetítő (37) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Történelem (14) Emberi kapcsolatok (36) Mozaik (83) Kultúra (5) Heti lámpás (239) Rejtőzködő magyarország (171) Alámerült atlantiszom (142) Nagyvilág (1449) Mozi világ (440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>