Megsárgult lapok - Molnárzoli és a mellek (Pléboj-nyuszi, sakk és foci)

Az orgánum, amelyet sajtónyelven "a nyuszis magazin" néven illik emlegetni, mindig is figyelmet szentelt a sportnak.

Nem sokan tudják, csak akik jobban ismerik a lapot, hogy amerikai és nagyvilágbeli népszerűségét csak részben az aktuális normákhoz képest többet mutató fotóknak köszönheti, legalább annyira ugyanis a kurrens és színvonalas interjúknak (valamint más cikkeknek).

Ez a kiadvány ]]>magyar változatának]]> magyarországi elindulásakor is látszott valamelyest: az eredetiből átvett Garri Kaszparov-interjú volt az 1989. decemberi nagy dobás (hm, Pia Reyes posztere és képsorozata mellett), tudomásom szerint később is előfordultak neves, izgalmas sportolókkal, vezetőkkel készült riportok, bár ezek érdekességét - legalábbis számomra - mindenképp csökkentette a magyar vonatkozású tartalomra való erőltetett törekvés.

A rendszerváltáskor mint a világra nyitott és érdeklődő egyetemista szépen megvettem azt a bizonyos első számot. (Gondoltam, valamikor hátha sokat fog majd érni; most látom, a nevet 3000-ért kínálják.) Valóban erős volt az említett cikk - készülök rá, hogy egyszer beszkenneljem, de mivel jópár oldal, és Kaszparovról sem tudom, hogy ma a neve mennyit mond, most (még) nem következik. Hanem a címben említett bulvár.

Persze, szó sincs róla. Az csak a blikkfang, a poén kedvéért volt.

Ám igaz, a régi újsággyűjtemény vonatkozó részét pakolgatva amikor eszembe jutott, belelapozok egyik-másik újságba, hátha találok idevaló érdekességet, eszembe jutott, hogy a Playboynak tényleg volt sportrovata. Pontosabban Sport rovata. Vagyis a jegyzetek között rendre elhelyeztek ilyen felcímű oldalt, amit nevesebb sportújságírók, publicisták töltöttek meg tartalommal; '89-ben például Malonyai Péter.

Rosszabb hír, hogy az az írás, amelyre elsőként ráakadtam böngészgetés során, nem itt, hanem a Férfivilág fejlécű blokkban foglalt helyet - jelezve talán, hogy a magazin szerkesztőségének (manapság akár állami szinten is népszerű szellemisége folytán) a sport ebbe a szférába tartozik?...

Ez a lapszám 2000-beli, és érdekesen rímel a felvetésre pont a 14 évvel korábbi interjú egyik kiemelt idézete:

"Van a sakk, meg a női sakk.
Akadnak olyanok, akik ezzel nem értenek egyet, de a sakk nem illik igazán a női alkathoz. A sakk harc, tudja? Magy küzdelem. Nem nőnek való." (Kaszparov)

Az örmény fenomén saját tanult kultúrájához, lelkivilágához talán ez a hozzáállás illik. Nem tudom, kormányzatunk mennyire tapogatózik éppen Örményország felé... talán érdemes volna.

A mi mostani sztorink azonban nem ez. Hanem, ugyebár, Molnár Zoli és a mellek.
Itt láthatók.

Nevezett labdarúgó egyik nagy kedvencem volt, amikor feltűnt az NB I-ben, az Újpest fiatal hátvédtehetségeként. Azt hittem, a magyar foci új, megszépülő korszakának egyik vezéralakja lehet, közelgő sikerek letéteményese. Az 1996-os olimpiai szereplésen túl, mint tudjuk, az a nemzedék sem jutott sokra. Molnárzoli pedig fogalom lett, de egész más értelemben: a legalantasabb, legkevésbé szerethető védői durvaság, prosztóság valóságos szinonimája. Nem tudom, későbbi csapatai - cikkünk idején az azévben bajnok Dunaferrnél játszott - szurkolótábora mennyire tudta ezt elfogadni, netán kedvelni őt sorozatos ámokfutásai dacára. Én akkor már semmiképp.

A Playboy-képszerkesztői fantázia hozta úgy, hogy fotója a Bán Károly által jegyzett írás illusztrációjában egy félmeztelen focistalány képe mellé került - mert, ugye, az idejétmúlt logika és reflexek szerint női alak és sport csak ebben az összefüggésben értelmezhető! -, más akkori labdarúgók társaságában. A másik négy arcot vizsgálva (lásd fent), vajon mindnyájukat be tudjuk azonosítani? Kommentekben várjuk a tippeket, megoldásokat.

A jövő század focija című okfejtés itt teljes egészében elolvasható. Hiszen ki ne volna kíváncsi, "milyen lesz a XXI. század futballja" - most, hogy immár 13. esztendeje látjuk, milyen lett. Vajon olyan?

]]>]]>

(A kicsinyítve betett illusztráció rákattintva nagyobb lesz, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelenik meg.)
]]>Playboy, 2000. január]]> - ]]>első oldal]]>. ]]>második oldal]]>

És ha már felidéztük a lap magyar változatának indulási időpontját, kerüljön ide az 1989-as nyitószám Sport rovatából a Van remény!, Malonyai Péter jegyzete. Kedvcsinálónak:

"Nincs okunk dicsérni a magyar futballt.
Aki csak megszólal a labdarúgás kapcsán, hibákról beszél. Így aztán a kivezető út mindössze egyetlen kínálkozik: a hibákból kell erényt kovácsolni.
Legyen szabállyá a szabálytalan."

Figyelmeztetünk még egyszer: nem ma - 24 éve íródott!

]]>]]>

De vissza zárásképpen 2000 januárjába. Akkor is volt sportrovat, ám Fórum néven futott ez a téma is, épp Csurka Gergely ült a soros megmondóember székében. Kedvelt és elismert sportpublicistának számít jó néhány éve, számos lapban használják vonzerőként nevét és gördülékeny mondatait; nekem, elárulom, sosem tetszett, inkább csak formálisnak tűnő okoskodása mögött sosem éreztem valódi gondolatokat. Így van ez jelen irományával is, amelynek már a címe is riaszt, felszínes és értelmetlen szóviccelődésével.
Azonban az utolsó előtti bekezdést akár jelen webnapló valamiféle mottójaként is beemelhetnénk. Nem tesszük, de jól hangzik.