- 0
Ma, ugye, már semmit. (Vagy ki tudja.)De hát profilunk nem is a mában vájkálni - hanem a múltban. Nem is olyan távoliban, ami az aktuális időutazást illeti. Egész pontosan 1988-ban, valamikor tavasz, nyár elejére. A rutinos sportújságolvasók ebből már kitalálják, no meg a fenti névből: a szöuli olimpia a téma. Egy arra, előzetesen megjelent kiadvány.
A könyv méretű vastagságú és jellegű kötet az Olimpiai kalauz címet viseli, valamint a "sportbarátoknak, tévénézőknek" alcímet. Előszavát a korabeli MOB-elnök, bizonyos Deák Gábor jegyzi. Az ő fényképe és szavai után következik egy lap, ami jelen pillanatban kiemelt figyelmünkre tarthat igényt: a hazai bizottság vezetői tablója. Jobb szélen (ha-ha-ha, milyen a sors) a főtitkár portréja. A további lapokon a magyar olimpiai legénysége sorakozik, sportágak szerint ábécésorrendben, kezdve az asztaliteniszező Klampár Tiborral, zárva a vízilabdás Vincze Balázzsal.
Utánuk az orvosok, gyúrók, adminisztratív munkatársak, kiküldött újságírók. A játékok részletes programterve után a 237 versenyszám vázlatos bemutatása jön, majd a történelemkönyv, 112 arannyal, éremtáblázattal, rekordokkal. A zárás előtt következik "a" Magyar Televízió közvetítéseinek listája - nem adott száz adó "mindent", amiből tetszés szerint válogatni lehetett volna! - és a "tippverseny".
A kiadvány kvázi csúcspontja a zárófejezet. Szerzője az az elismert szakember, aki, úgy látszik, mindig, amikor véget ér valami, szereti elmondani, ő hogy látta, ő mit várt, s mi lett belőle.
A négyoldalas írás (ugye, még "dr" nélküli) Schmitt Pál műve, vagy legyünk óvatosak, legalábbis az ő szignója áll az utolsó lap alján. A címe Olimpiai várakozás.
Rövidke korfestő visszaemlékezésünk nem lehetne teljes, ha nem utalnánk a változó idők változó viszonyaira. Két évvel, ugyebár, az úgynevezett rendszerváltás (és 22-vel a mindent felülíró "forradalom") előtt egy effajta könyvecske már nem lehetett meg reklámok szponzorok nélkül. Közel két tucat oldalon sorakoznak a kötet végén a hirdetőknek szentelt (általuk megvásárolt) oldalak. Kevés dolog fejezi ki plasztikusabban, milyen sok idő eltelt 1988 óta... Elég csak a számítástechnikai jellegű vállalkozások ajánlataira gondolni ("IBM kompatibilis DAT, TXT gépek"), vagy ránézni a FER Konfekció über-divatos rucijaira.
Régen, avagy épp a közelmúltban eltűnt óriáscégek is emlékezetünkbe idéződnek: mint a Gelka vagy a Malév.
Persze, van, ami sosem változik: itt is megjelenik a nyolcvanas évek tipikus plakátlánya, az atletikus jócsaj fotója, történetesen hogy a Sárvári termálkristályhoz csináljon kedvet (Papp Laci akkor még nyilván a fasorban volt).
És aztán a kiadvány színes hátlapja is annak a bizonyítéka, hogy bizony akadnak témák, amelyek esetében mintha megállt volna az idő. A leges-legkiemeltebben pozicionált hirdetés jelzi - és ezzel váljon teljessé tökéletesen politikamentes eszmefuttatásunk -, hogy a Videoton már akkor hangsúlyosan is képben volt.
(Elnézést, az oldalak többségét ugyan szkenneltem, de a reklámokat nem, azt fényképeztem, ezért homályosabbak, torzabbak; a kötet robusztus kialakítás nem nagyon tette lehetővé, hogy a szkennerbe gyömöszöljem.)
(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg.)
Olimpiai kalauz, 1988
Sárga lapok - http://sargalapok.blog.nepsport.hu - A Flag Polgári Magazin partnere
