Vereséget is szenvedtünk, de ezt senki sem rótta fel a csapat számlájára, hiszen borzasztó napokat éltek át akkor a fiúk.

Azóta már kétszer is találkoztunk a felcsútiakkal, de mindig a mi pályaválasztásunk mellett. Most, Nagypénteken léptünk pályára először a Pancho Arénában. Bennem a szokásosnál egy kicsivel nagyobb volt a várakozás a mérkőzést megelőzően, hiszen egy részt, egy szép tavaszi sorozatban vagyunk, amit mindenképpen tovább kellett vinnünk, másrészt pedig már nagyon kíváncsi voltam a Makovecz Imre tervei alapján készült stadionra.

A szervezők nagyon kedvesek és előzékenyek voltak velünk, az jelentett mindössze gondot, hogy nem engedtek be minket a stadion mögött kiépített murvás parkolóba addig, amíg a rendőri biztosítás meg nem érkezett. Ez csupán azért volt kellemetlen, mert az út szélén egyre csak nőtt az egyébként remek hangulatban lévő Fradisták száma, hiszen minden autóval félre kellett állni a yard érkezéséig.

A stadion nagyon szép, felülmúlta várakozásaimat. Beleillik a tájba, egyáltalán nem igazak azok az állítások, hogy idegenül hat a környezetére. A nézőtér kupolás megoldása a nagyon esztétikusan megválasztott világítással, sötétben igazán pazar látványt nyújt, olyan hatást kelt, mint egy templombelső. A szektorokat elválasztó vastag fémrácsok azonban idejét múltak és minden esztétikai érzéket nélkülöznek, arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag alig lehetett tőlük látni a mérkőzést.

Pedig volt, mit nézni, hála istennek Böde két remekbeszabott gólja a mi szektorunk előtt esett, így kitűnően élvezhettük a mezítlábas találatot is és a második, klasszis ollózást is. Végre kijött a lépés Daninak, már nagyon megérdemelte. Küzdött, hajtott eddig is minden találkozón, de a gól valahogy nem sikerült neki. Most igen!

Az első játékrészben nagyon jól fociztunk, akár több gólos előnyt is elérhettünk volna, de nem koncentráltunk eléggé a befejezéseknél.

A második félidőben jól láthatóan visszavett a csapat. Csak annyit adtunk ki magunkból, ami szükséges volt ahhoz, hogy el tudjuk hozni a nagyon értékes pontokat Felcsútról.

Doll nem véletlenül volt elégedetlen a második 45 percben történtekkel, azt mondta, hogy ez a játék nagyon kevés lesz a vasárnapi derbin a Dózsa ellen.

Összességében nem forgott veszélyben a győzelmünk, de intő jel legyen számunkra, hogy amint kiengedünk azonnal felhoztuk, az egyébként már padlón lévő az ellenfelet, ezt nem engedhetjük meg magunknak, nem vagyunk azért olyan jók!

Kedden a Szolnok ellen léptünk pályára a Magyar Kupa elődöntőjében, talán ezért, talán már a derbi miatt tartalékoltak a srácok.

A kupa meccset magabiztosan hoztuk le 2:0 arányban, idegenben. Ez nagyszerű eredmény, de a játék csapni való volt! Doll mester ezúttal sem rejtette véka alá a véleményét a játékunkról, és valljuk be maximálisan igaza volt. Ez a teljesítmény nagyon kevés lesz az EL-ben, de még az NB1-ben is.

Jegyzőkönyvek:

NB I, 22. forduló
Puskás AFC-FTC 1-2 (0-2)
Puskás AFC: Danilovic - Szélesi, Tar, Kelic, Fiola - Spandler, Tóth B. (Polonkai, 58.), Kleinheisler, Zsótér (Sallai, 53.) - Lencse, Tischler (Harsányi, 79.)
FTC: Dibusz - Dilaver, Nalepa, Batik, Ramírez - Gera, Somalia - Varga (Busai, 88.), Hajnal (Gyömbér, 70.), Lamah (Lauth, 70.) - Böde
Sárga: Kelic (19.), Kleinheisler (32.), Somalia (33.)
G.: Polonkai (64.) ill. Böde (16., 20.)

Magyar Kupa-elődöntő
Szolnok-FTC 0-2 (0-2)
Szolnok: Pokorni - Vári, Mile, Papucsek, Fritz (Galambos, 51.) - Rokszin, Kenderes, Tóth B., Lengyel (Csirszki, 85.), Nagy I. - Tóth D. (Zvara, 67.)
FTC: Jova - Dilaver, Batik, Nalepa, Ramírez (Bönig, a szünetben) - Gyömbér, Kukuruzovic - Lamah, Hajnal (Cukic, 64.), Varga - Böde (Lauth, a szünetben)
Sárga: Gyömbér (49.)
G.: Lengyel (3., öngól), Varga (30.)

Remélem vasárnap be fog igazolódni az az örök mondás, mely szerint: ha a főpróba nem sikerül olyan jól az előadás fantasztikus lesz!

Telt ház, és igazi futballünnep várható vasárnap a Groupama Arénában!

A derbi az derbi, a magyar El CLASSICO…

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs