Télen vagy nyáron?

Lesz-e vajon nyári világbajnokság Katarban 2022-ben? Ez a kérdés Michel Platinit sem hagyja nyugton, a legutóbbi isztambuli FIFA-kongresszuson beállt a kritikusok közé: ő is inkább télen rendezné a tíz év múlva sorra kerülő világjátékot, mintsem 50 fokos hőségben Dohában.

Érdekes, hogy a német szövetség újdonsült elnöke, Wolfgang Niersbach is csatlakozott a kétkedők táborához, szerinte is nagyon megterhelő lenne a hosszú szezon után még a hőséget is elviselni, szinte kibírhatatlan megpróbáltatás lenne a világ legjobb labdarúgói számára.

Az Emírségekben dolgozik a német kereskedelmi kamara egyik vezető munkatársa, Yasmine Fürstmann asszony, aki arról tudósítja a Kickert, hogy már közel 90 német vállalkozás nyitott irodát Katarban, s a kereken 200 milliárd dolláros infrastruktúra-projektet szinte egyeduralkodóan a németek vették a kezükbe. A folyékony gáz és olaj azt jelenti az Emirátus számára, hogy a GDP-je szinte világelsővé avatja ezt a kicsi országot, amelynek lakosságszáma a vb-rendezés következtében kétmillióra emelkedik, tehát pontosan a duplájára ezekben az években. A német vasúttársaság is beavatkozik az építkezésekbe, 17 milliárd eurós megbízást kapott a dohai metróépítéshez.

Ez a háttér tehát, amely az országot a gazdasággal olyan szorosan köti össze, hogy Horst R. Schmidt, a német szövetségi főtitkár – aki a napokban ünnepelte 70. születésnapját – az 1972-es müncheni olimpia, a 2006-os vb egyik szülőatyjaként arra hívta fel a figyelmet, hogy a futball révén új piacokat kell találni, és lehetővé tenni, hogy a labdarúgás a világ minden részén nagyhatalommá válhasson.

Azzal azonban mindenki egyetért, hogy a stadionokat le kell hűteni. Blatter mindent meg fog tenni azért, hogy tíz éven belül a közönség igényeit minden tekintetben kielégítsék, nemcsak 12 gyönyörű, futurisztikus stadiont építenek, hanem arról is gondoskodnak, hogy ezeket a stadionokat a későbbi években felhasználhassák a futball népszerűsítésére.

A stadionok hűtése okozza majd a legkisebb gondot, hiszen ugyanilyen hőség uralkodott Mexikóban a világbajnokságok idején, s bár ott semmiféle különleges eszközt nem vettek igénybe, mégis sikeres vb-t rendeztek. Katar is készen áll arra, hogy lecsillapítsa az ország vb-rendezése körüli mizériát, annál is inkább, mert már ma az övék az ázsiai országok között a nagyhatalmi helyzet. Pénzük van bőven, és ez bizonyára lecsillapítja majd azokat, akik még mindig azon törik a fejüket, hogyan lehetne megváltoztatni a 2022-es vb színhelyét.

Az igazi hungarikum

Megható emlékünnepséget tartottunk a napokban: Puskás Ferencre emlékeztünk.

Nem ez volt az egyetlen az utóbbi napokban, a Bazilikában, Kispesten, Madridban is emlékeztek rá, és természetesen az MLSZ is a rágondolók közé tartozott.

Jómagam pedig fellapoztam a Búcsú a mikrofontól című könyvemet, amelyben „Egy kerekfejű kispesti” című cikkel Öcsire emlékeztem. „Puskás Ferenc a futballtörténelem egyik legnagyobb egyénisége, vérbeli világklasszis” – idéztem a FIFA Magazine-t, betűrend szerint Pelé, a csehszlovák Planicka és Platini mellé sorolván a mi Aranycsapatunk kapitányát.

Egy gyerekkori emléket is megidéztem, ami egy csattanóval kezdődött: „Áldott anyai pofon durrant, és szöveg is áradt utána: >>Átkozott kölyök, megint szétrúgtad a cipődet!<< A srác behúzott nyakkal menekült, édesapja viszont így vigasztalta: >>Én is így kezdtem, Öcsi!” – mondta az egykori kispesti játékos, Feri bácsi. – Még elnyűsz néhány csukát, aztán már nem a sajátodat rúgod szét.”

A papának igaza volt. Öcsi 15 évesen már a legjobbak között rugdosta a labdát, 16 évesen Nagyváradon a MAC ellen be is állították a csapatba. A mama búcsúztatta elutazás előtt: „Ugye megmondtam neked, fiacskám, hogy a futballt ne hanyagold el. Meghallgattál, és ilyen sokra vitted.” Megható az édesanyák következetlensége…

Karinthy Ferenc is sokszor megemlékezett Puskásról. Egy részlet: „Esős idő volt, a pálya felázva, mindenki csúszkált, a passzok a latyakba ragadtak. Egyedül Puskás nem vett tudomást a rossz talajról. Átadásai és szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes volt.”

Zelk Zoltán, a költő és nagy futballrajongó a mérkőzés után megkérdezte Öcsitől: „Mondja, Öcsikém, hogy lehet az, hogy a többiek labdái tócsába fulladnak, a magáé pedig szinte siklik? Hogyan csinálja, mi ennek a technikája? A válasz: Úgy kell rúgni, művészkém – mondta a csatár.”

Április elsején lett volna 85 éves a magyar hungarikum, legnagyobb játékosunk, Puskás Öcsi. Bárcsak még ma is közöttünk lehetne.  

Szepesi György - fourfourtwo.hu