A  Zalaegerszeg elleni véghajrában behúzott győzelem, egyfajat kincstári optimizmust teremtett a szurkolókban, bár jóllehet a játékunk nem volt zökkenőmentes, sőt kimondottan döcögött az elmúlt hetekben. Reálisan nézve a helyzetünket: a két kötelező győzelmet hoztuk, Vasas, ZTE. A komolyabb játékerőt képviselő csapatokkal azonban nem nagyon tudtunk megbírkózni, főként igaz ez a megállapítás a hazai mérkőzéseinkre.

Ráadásul a vérmesebb reményeket tápláló szurkolóink, akik még a nem túl acélos szezonunkból is kihozhazónak láttak egy nemzetközi kupaszereplésre feljogosító helyet, a rangadót megelőző kupaelődöntők miatt felébredni kényszerültek. Történt ugyanis, hogy a jelenleg másodosztályú MTK, Székesfehérváron ütötte el a Videoton együttesét a döntőbe jutástól, így már bizonyossá vált, hogy a bajnoki 5. hely nem lehet semmiképpen sem nemzetközi kupainduló hely. (Természetesen a Győr kizárásával számolva.) A 4. pozíció megszerzésére pedig csupán matematikai esély mutatkozik, figyelembe véve a már meglévő és a még megszerezhető pontjainkat, illetve az ellenfelek mérkőzéseit.

Ilyen előjelekkel indultunk neki a rangadónak, míg a Győr azzal a tudattal léphetett pályára, hogy győzelme esetén átveheti a az első pozíciót a Debrecen gárdájától, mivel a Loki ikszelt Pakson.

Kicsit félve kezdtük a találkozót, nagyon tartottunk a Győr gyors játékosaitól, visszahúzódtunk, nem támadtunk úgy le, mint ahogy azt általában az első 15-20 percben szoktuk. Ugyanakkor számomra kicsit érthetetlen módon feltoltuk a védőinket és már több mérkőzésen megfigyelhető módon komoly lestaktikát játszunk hátul. Ez önmagában nem volna probléma, de a lestaktikában mindig benne van a hibázás lehetősége, sőt az is, hogy a bíró elnéz egy esetleges les pozíciót és akkor az ellenfél csatára szabadon nyargalhat egy az egyben a kapunkra. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a védekezés megfelelő a számunkra. Lassúak a védőink (Balog, Klein, Grúz) tehát, ha futóversenyre kerül sor a csatárok és köztük, rendre alul fognak maradni. A másik gondom ezzel a védekezéssel a kiismerhetőség. Már a Haladás elleni mérkőzésen is megfigyelhető volt, hogy rendre belövik a védőink mőgé a labdákat az ellenfeleink és mélységből indulva, kiküszöbölve a lesheklyzeteket megfutják a védőinket. Ezen szerény véleményem szerint el kellene gondolkodnunk, bár tudom ez erősen játékosfüggő is, nem csupán a taktika kidolgozásán múlik.

A Győr pontosan az említett módon egy mélységi indításból szerzett vezetést, megfutva belső védőnket. A  bekapott gól után jobban játszottunk, elkezdtünk kombinációkat, egy-az egyeket játszani. Több ígéretes akciót is vezettünk, kiemelném az első bajnokiján kezdő Beliczky Gergőt, aki többször megverte cselekkel a védőjét, sőt egy nagyon szép támadás végén, Jovanovics zseniális passza után gólt is szerzett, ezzel egyenlítettünk. Sajnos nem tarott sokáig az örömünk, mert a vendégek ismét vezetéshez jutottak egy begyakorolt szögletvariáció után. Nem játszottunk rosszul, a védekezésben tapasztalható üresjáratokat leszámítva.
Simic jó vétel volt ezt kijelethetjük, amint lehetősége van rá lő, fejel, ügyesen fedezi a labdát, Beliczky is jó benyomást tett rám, Hakola viszont ma gyengébben muzsikált, bár így volt egy nagyon veszélyes szabadrúgása. Jovanovics hozta a tőle megszokott agilis, csupaszív játékát, bár sok hibával játszik fontos eleme a jelenlegi csapatunknak.
A második játékrész nem volt már olyan jó megítélésem szerint, mint az első, de így is igazi kemény, brusztolós játékot hozott. Végül egy nagyon érdekes góllal sikerült egyenlítenünk. Szögletet követően Klein összefejelt egy győri védővel, Vladimir Djordjevic-el, az esetet követő kavarodásban Grúz előbb ollózott egyet, majd a Simichez került a labda, aki egyből kapura perdített a győri kapus csak felütni tudta a pörgő labdát, majd többen berobbantak az ötösön belülre és végül a hálóőr combjáról került be a játékszer a vendégek kapujába. A Győriek természetesen reklamáltak, de hiába.

Nagyon kemény férfias küzdelem volt a pályán, igazi rangadó volt véráldozatokkal, hiszen a gólunk előtti összefejelés miatt a győri játékosnak a partvonalon kívül össze kellett varrni a fejbőrét, de végül visszatért a pályára. Klein is turbánban volt kénytelen befejezni a mérkőzést, míg sajnos Busai külső bokaszalag szakadást szenvedett, több heti kihagyás vár a fiatal középpályásunkra.

Osztályzatok:

Jova 5- Grúz 6, Balog Z. 5, Klein 5 - Jovanovic 6, Józsi 5(Busai 5), Hakola 5 (Zsivoczky 5), Sváb 5 - Beliczky 6, Pölöskey 5 (Oláh 4), Simic 6

Megvonva a találkozó mérlegét: méltó ellenfelei voltunk a bajnokaspiráns Győrnek, igazságos eredmény született, akár győzhettünk is volna, de ugyanúgy a vereség is benne volt ebben a mérkőzésben. Örömteli, hogy kétszer is hátrányból tudtunk felállni, van tehát tartása a csapatnak. A játék azonban még nem tökéletes, megyünk, hajtunk, küzdünk, de igazán szép játékot nem tudunk produkálni.
Hétvégén a nagyszerű formában lévő Kecskemétet fogadjuk, az sem lesz sétagalopp, abban biztos vagyok. Győznünk kell, hiszen a következő fordulóban Székesfehérvárra látogatunk, ahol szintén egy nagy rangadó vár majd ránk.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs