- 0
Na persze, nem napjainkban! Más időket élünk immár, lásd két lehengerlően focizó Bundesliga-reprezentáns a BL-döntőben, ugyancsak látványosan és (sokak által) szerethetően játszó Nationalelf a legutóbbi esztendők világversenyein (Eb, vb).
A Sárga Lapok avatott olvasói- akiktől ezúton kér bocsánatot a szerző, a lassan féléves hallgatásért! - ilyenkor már sejtik, hogy nem napjaink német focijáról szól a címbeli megállapítás. (Majdnem teutont vagy germánt írtam az előbb jelzőnek, dehát ugye ilyen szavakat, a luzitán, tarján és Albion kifejezésekkel egyetem, hétköznapi ember nem használ, csak a sportújságírók szótárában léteznek, azaz élnek tovább; örökké?)
Tehát az újságcikk, ahonnan a mondat származik, két évtizeddel ezelőtti. A címe már minden elmond arról, mekkora időintervallum ez: "Németország - több pénz, kevesebb játékosság?"
Lám, milyen különös ezt ma már ezt olvasni, miután láttuk, amit láttunk. Aki azonban nem tizenéves és csak 2006 óta követi a nemzetközi labdarúgást, németként pedig esetleg csak Thomas Müller neve ugrik be, pláne Robbené és Riberyé, hanem a Beckenbauer - Buchwald - Sammer vonulat is ismerősen cseng előtte, az tudja, hogy a németfoci évtizedeken át a precizitással és rakkolással ötvözött "futballvágást" jelentette, legalábbis világszerte szurkolók laikus tömegei számára; kivéve értelemszerűen azokat, akik kifejezetten ezért a stílusért, értékcsomagért rajongtak mindenkor.
(Emlékszünk, mint mondott egykor Lineker !)
Rehagel megvan? És Berndt Hobsch, a gólvágó? Akit "a téli szünetben Lipcséből igazolt le" a Bremen: "az amatőr csatárt 2,2 millió márkáért vásárolta meg a Werder s a legény igazán megérte a pénzét, hét találattal büszkélkedhet, s mellesleg közben adott négy gólpasszt is". Mi tagadás, nem a korszak CéRonaldójáról van szó, sem a Weser-parti Messiről. Otto mesterre és zöld-fehér bajnokcsapatára azonban feltétlenül emlékeznünk kell, pár évvel korábban, ugye, a magyar zöld-fehérek (Fradi) vívott velük csatákat a nemzetközi kupaporondon, később a KEK mellett a BEK-ben (BL) is bemutattak pár látványos produkciót. Pedig a nevek... Bár a keret erősségét mégiscsak jól jelzi, hogy a ma bemutatandó Nemzeti Sport-cikk a korabeli Bundesliga-klasszikusok közül mindössze két embert emel ki, a Weltklasse kategória reprezentánsaiként - egyikük Rune Bratseth, a brémai középhátvéd.
Itt hívnám fel a figyelmet a sportnyelv változására is: nevezettre Oroszhegyi Károly írása úgy hivatkozik, mint a norvég söprögető*.
Kíváncsiak és statisztikusok kedvéért: a másik világklasszis a most tárgyalandó 1992/93-as szezonban Andreas Köpke, az 1. FC Nürnberg és a német válogatott kapusa volna.
Kedvcsinálónak felidézném még az 1993. július 19-én, tehát éppen a lezárt, illetve a következő idény kezdete között félúton megjelent kolumnás anyagból a szövegközti alcímeket, jellegzetesen mutatják mind a tematika egy-egy fontos megközelítési módját, mind az alig pár esztendeje bulvárosodni kezdett sportnapilapos újságírás trendi technikáit:
Eredményes iparág - Cinkos kacsintás - Bermundán könnyebb?
A cikk fejléceként a Bremen salátástálat ünneplő játékosait figyelhetjük meg; ha olvasóinknak kedvük van, rendezhetünk itt a kommentek között egy felismerő-versenyt!
Lefogadom, hogy sokan lesznek, akik jónéhány arcot kiszúrnak a szürke* tömegből. (A kilencvenes évek elején még szó sem volt a napilapok, így az NS színessé válásáról.)
Böngészhető az összes bajnoki végeredmény, az akkoriban - vagy tán még ma is? - népszerű keresztrendszerű táblázatból, továbbá a szezonvégi helyezési lista. Tanulságos, még a névsor is: hol van mára a Dynamo Dresden, a Wattenscheid, a Saarbrücken (mármint attól a szinttől), amelyek nélkül elképzelhetetlen volt a megelőző időszak totószelvénye?
Zárásként emlékeztessük megintcsak a fiatalabb olvasókat, hogy tízegynéhány évvel ezelőttig a sport, a futball határon túli hírei, történései iránt érdeklődők rendelkezésére nem állt még készen az internet, sem sem hasonló. Arról, hogy mennyit játszott a legutóbbi hétvégén Az Campobasso és a Sanbenedettese, milyen folyamatok jellemzik az argentin pontvadászatot, mekkora esélyei vannak egy-egy Kuvaitba szerződött magyar edzőnek a helyi viszonyok közepette, akkor értesülhetett az ember, ha valamelyik idegen nyelven beszélő újságíró az általa szemlézett külföldi lapokban ilyesmiről olvasott, és annak nyomán cikket írt a sportnapilapba, illetve később a hasonló profilú hetilapba. Erre utal az alant teljes egészében megtekinthető németfocis összeállítás lapteteji felcíme: Barangolás az európai labdarúgás országútjain.
(A kicsinyítve betett illusztráció rákattintva nagyobb lesz, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelenik meg.)
Nemzeti Sport, 1993. július 19.
(* utólagos kiegészítés: A söprögetők már a védelem előtt játszanak - lásd a kommentbeli korrigálást)