Persze tisztában voltam vele, hogy a mostani Haladás már nem olyan, mint a tavalyi volt, de a hosszú-hosszú évek nem túl pozitív tapasztalatai a találkozót megelőzően aggodalommal töltöttek el.

Mi sem bizonyítja jobban azt a vitathatatlan tényt, hogy Szombathelyen mindig nagyon-nagyon nehéz volt győzelemre vezényelni a csapatot, mint az az adat, mely szerint legutoljára éppen tíz esztendeje, 1995-ben sikerült 3:0 arányú győzelmet aratnunk a vasiak felett (1995.08.30. Haladás-Ferencváros 0:3). Azt megelőzően pedig egészen sokáig, 1958 márciusáig kell visszalapoznunk a Fradi történelemkönyvében, míg találunk egy három gól különbséggel megnyert találkozót. (1958.03.08 Haladás-Ferencváros 1:4).

A mostani találkozó előjelei nekünk kedveztek, hiszen mi egy győztes derbi után voltunk, míg a Hali egy nagyon súlyos 7:0-s pofonból próbált felállni.

Az bizonyos volt, hogy a hazaiak nem akarnak majd ismét egy nagy zakóba belefutni, ezért gyakorlatilag feladták a támadás lehetőségét. Betömörültek, foggal, körömmel védekeztek, de szerencsére Böde Dani továbbra is hozta a tavaszi idényben megszokott remek formáját és két nagyon szép találattal már az első játékrészben bebiztosította a győzelmünket.

A második félidőben a kétgólos vezetésünk ellenére nem jött ki a sündisznóállásból a Haladás gárdája, sőt, még ha lehet összébb zárta a védekezését. Ennek ellenére tovább tudtuk növelni az előnyünket. Ramirez immár második mértani pontosságú gólpassza után, ezúttal Varga Roland volt eredményes. A 3:0-ás gólkülönbség a találkozó hátra lévő idejében már nem változott, hiszen valljuk be nem igazán erőltettük a támadásokat. A három pont már zsákban volt, a Hali pedig egész egyszerűen nem volt képes még a saját térfelét sem elhagyni. Kívülről egy kicsit úgy tűnt, mintha megkegyelmeztünk volna a szombathelyieknek. A kegyelem nagyon szép és értékelendő gesztus, de talán jobb lett volna még pár gólt elhelyezni a hazaiak kapujába, és ez által hangulatilag felpörgetni a nagyon szép számú közönségünket. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy talán a most szombaton esedékes DVTK elleni nagyon fontos rangadónk nézettségére is befolyást tudtunk volna gyakorolni egy 5-6, esetleg 7 gólos győzelemmel. )

Győztünk, nagyon könnyedén győztünk és a győzelmet nem szokás magyarázni.

A szombathelyi megérdemelt siker után még volt kedden egy Liga Kupa negyeddöntő visszavágónk Szigetszentmiklóson, ahol szinte a „B” csapatunkkal álltunk ki, és 3:2 arányú győzelmet arattunk.

Jegyzőkönyvek:

 NB I, 24. forduló
Haladás-FTC 0-3 (0-2)
Nézőszám: 2980
Haladás: Gyürü - Schimmer, Alcibiade, Devecseri (Czingráber, a szünetben), Bühler - Gaál (Tihanyi, 38.), Jancsó (Németh M., 82.), Jagodics, Nagy P., Halmosi - Radó
FTC: Dibusz - Dilaver, Mateos, Nalepa, Ramírez - Somalia - Varga R., Gera (Gyömbér, 75.), Busai (Lauth, 78.), Lamah (Nagy D., 71.) - Böde
Sárga: Devecseri (24.), Alcibiade (a szünetben), Halmosi (54.), Czingráber (78.), illetve Lamah (10.), Mateos (53.), Nagy D. (77.)
G.: Böde (22., 33.), Varga (51.)

Ligakupa-negyeddöntő, visszavágó
Szigetszentmiklós-FTC 2-3 (0-1)
Szigetszentmiklós: Sánta - Benkő-Bíró, Kornis, Vágó, Puskás (Barna, 62.) - Mészáros L., Domokos - Osváth (Pollák, 73.), Kállai (Tóth F., 57.), Benkő (Szini, 62.) - Sipos (Szabó B., 70.)
FTC: Kurucz - Havojic (Kovács K., 64.), Batik (Haris, 38.), Pavlovic, Bönig (Kárász, 64.) - Nagy Dániel, Gyömbér, Kukuruzovic - Nagy Dominik (Zsivoczky, 64.), Lauth (Popov, 64.), Ugrai
Sárga: Kállai (26.), Tóth F. (64.), Sipos (67.), illetve Popov (77.), Kurucz (89.)
Gólszerző: Kornis (50.), Vágó (89., 11-es), illetve Nagy Dominik (27.), Lauth (47.), Popov (66.)

A Liga Kupa elődöntőjében a Honvéddal fogunk találkozni, először május 12.-én a Groupama Arénában.

Előre kell tekintenünk, hiszen a bajnokságból még előttünk áll 6 nagyon kemény mérkőzés, a Magyar Kupában minden bizonnyal döntőt fogunk játszani, s immár a Liga Kupa döntő sem elérhetetlen. Szóval van feladat bőven.

De menjünk szép sorjában: szombat 14 óra DVTK!

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs