Ma 2020 február 22. Gerzson napja van. Holnap Alfréd napja lesz.
d2c2a96c71dfcfccdb18450f6e73f499.jpg

Fradista szemmel 2.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
Elegancia
A mérkőzést megelőzően, olvasgattam a beherangozó írásokat.  Így keveredtem el a Civishír, debreceni hírportálra, ahol megdöbbenve olvastam Cs. Bereczki Attila
tollából egy cikket, amely kimerítette a sportszerűség, a Fair-play íratlan szabályait. Azt bírta írni ez a jóember, hogy "{...} ökörség kijelenteni, {...}, hajtogatni azt, hogy „a Fradi nemzeti kincs”, meg hogy „a Fradi nélkül nincs bajnokság”. Hát dehogynincs! Három évig egészen jól elvoltunk, igaz, hiányzott a jól megszokott nagy debreceni Fradi-verés, de attól még futballoztak a népek, és tudtunk örülni a góloknak, a bajnoki címeknek{...}"  - ennyit csak kiemelésképpen. Azt, hogy a szurkolók mit mondanak egymást zrikálva az egy dolog, de egy magát újságírónak mondó személy tollából nem kerülhet ki ilyen írás, mint ami megjelent a Civishír oldalán. Elegancia, - kedves Cs. Bereczki Attila, elegancia, ezt tudom erre mondani! Ja és egyébként gratulálok a Debrecen győzelméhez...

Ha Debrecen, akkor vereség. Ez volt az alaptétel az elmúlt évek során, hiszen valljuk be rendszeresen vereséget szenvedtünk a "kálvinista Rómában". Sajnos az első két forduló sem igazán erősítette abbéli hitünket, hogy most megszakadhat a negatív sorozatunk. Nem is ért minket meglepetés...

A kezdő tizenegyünk a következő volt:

Ranilovic - Csizmadia, Grúz, Otten, Junior - Lisztes, Maróti, Andrezinho - Oláh, Felix, Abdi

Azért éreztem szükségét ezen a ponton szerepeltetni az összeállításunkat, mert nagyon érdekes volt Prukner döntése, miszerint Debrecenben három csatárral, és két támadószellemű középpályással vágtunk neki a találkozónak. Sok kritika érte már a mestert korábbiakban, hogy miért kell védekező taktikát alkalmaznia, amikor vezet a csapat, miért nem támadószellemű Fradit küld pályára hétről-hétre. Nos, most rácáfolt a kétkedőkre a Tanár Úr, bevállata az 5! előrejátékban inkább jeleskedő, mint védekező játékos szerepeltetését. 
A mérkőzés első negyvenöt percében az történt a pályán amit mi akartunk. Úgy éreztem, hogy volt tartása a csapatnak, a védelmünk rendezett volt, sőt még Csizmadia révén fel-fel léptünk védekezésből támadásba. Sok labdát szereztünk, de könnyen el is szórtuk a játékszert. A Debrecen nem találta az ellenszerét a játékmódunknak a mérkőzés ezen szakaszában. A problémát az okozta, hogy paradox módon a megerősített támadó szekciónk betlizet vasárnap a legnagyobbat. Egymást zavartuk, kicsiben próbáltunk meg játszani, de inkább szét kellet volna húzni a mezőnyt és a széleken próbálkozni. Csimadia a jobboldalon több ízben is egyedül maradt, de nem kapta meg a társaktól a labdát. A másik oldal Juniorral, többet volt foglalkoztatva, de ott erős volt a debreceni védekezés, a jobbszélen verhetőbbnek láttam a Loki védelmét.
Igazán nagy gólhelyzetet egyik csapat sem tudott kialakítani, egy-egy erőtlen lövésre futotta csupán a csapatok erejéből. Azt szokták erre a játékra mondani, hogy nagy taktikai csata folyt a pályán.
Én nem tudom, szerintem inkább, szimplán gyenge volt a találkozó színvonala, bár a küzdő szellem valóban dominált, mind a két együttesnél. Mi görcsösen játszottunk, nagyon szerettünk volna győzni, ezt nem lehet elvitatni a gárdától, a hazaiak pedig alkalmazkodni kényszerültek a mi játékfelfogásunkhoz. Sajnálatos módon a félidő utolsó mozzanataként szabadrúgáshoz jutottak a piros-fehérek és a rosszul felállított, s fel sem ugró sorfal mellett elcsavarta Bódi a labdát és Ranilovics későn indulva már nem érhette el az egyébként szerintem, egy kis bravúrral védhető lövést. Egy nullás hazai vezetéssel ért véget az első játékrész. Természetesen egy kapott gól, mindig roszkor jön, de a félidő végén, utolsó pillanatban kapni egy ilyen találatot, az visszavethet egy csapatot, sőt padlóra is küldhet. Ennek fényében bevallom féltem egy kicsit, hogy nagyon ki fogunk kapni, mert elkapja a fonalat a Debrecen, de nem ez történt. Szinte ugyanúgy zajlott a második félidő, ahogy az első. Támadnunk kellet volna, de nem jutottunk el még a debreceni kapuig sem nagyon, nem hogy gólszerzési lehetőséget teremtettünk volna.
Lisztes és Andrezinho, sőt még Abdi is nagyon gyenge napot fogott ki ezen az estén. S ha ezeknek a játékosoknak nem megy a játék, akkor nagyon döcögős, csikorgós lesz a focink. Remélhetőleg soha többet nem lesznek, egyszerre ennyire gyengék a további mérkőzéseinket. A mérkőzés krónikájához hozzá tartozik, hogy a játékvezetés nagyon elnéző volt a debreceni játékosokkal szemben (pl:Félix ágyékon talpalása), míg nálunk mindent lefújt. Természetesen nem felmentve a csapatot a gyenge támadó teljesítmény alól, de sajnos a kritikán aluli, olykor részrehajló biráskodás rendszeresen minket súlyt.

Támadásban mondtunk ma igazán csődöt, s bár a Debrecen sem játszott parádésan, mégis ő tudta megszerezni a három bajnoki pontot és így csatlakozott a Győr és a Pécs mellé a tabellán, hiszen már csak ez a három csapat hibátlan.
Megítélésem szerint a hétvégi, vasárnapi találkozó, amit a 100 százalékos Pécs ellen kell majd megvívnunk sorsdöntő lesz, mind Prukner, mind pedig a csapat szempontjából.

Osztályzatok:

Ranilovic5 - Csizmadia6, Grúz6, Otten6, Junior6 - Lisztes4, Maróti4, Andrezinho4 - Oláh4, Felix5, Abdi4
Szomália4, Tóth B.4; Balog5

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs
Szerző a Flag Polgári Magazin főszerkesztője
 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Mondom a magamét (4324) Kultúra (4) Szépségápolás (15) Vetítő (37) Tereb (139) Politika (1571) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Sport (729) Nagyvilág (1446) Történelem (13) Gazdaság (637) Gasztronómia (539) Életmód (1) Belföld (5) Jobbegyenes (1692) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Emberi kapcsolatok (36) Rejtőzködő magyarország (171) Irodalmi kávéház (479) Heti lámpás (233) Egészség (50) Mozaik (42)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>