Szeretem ezt az idézetet , mert tényleg mindent elmond arról, hogy milyen az, ha életünk fontos részét tölti be a labdarúgás. Nem muszáj játékosnak vagy edzőnek lennünk, elég ha egyszerű szurkolók vagyunk, akkor is átérezhetjük Henry szavait. Ha a focit egyszer igazán megszerettük, akkor onnan nincs visszaút, mindig szorítunk neki egy kis részt a szívünkben. De néha épp ezen a területen tudunk a legkritikusabbak is lenni, mert fontosnak tartjuk, magunkénak érezzük akkor is, ha valami malőrt találunk a benne. A mai labdarúgás sem hibátlan, az elmúlt években megjelentek olyan jelenségek amik nem hiányoztak ebből a sportágból. Íme öt dolog, amik egyszerűen nem tetszenek a mai fociban:

1. Az Aranylabda-szavazás Messi-függősége

Leo a XXI. század korszakos zsenije már most 25 évesen. Annyi rekordot hagyott pár szezon alatt a háta mögött, hogy megkérdőjelezhetetlen kivételessége. Kijelenthetjük, hogy kitörölhetetlen lesz a neve a futballra szakosodott könyvekből hosszú évek múlva is és méltán fogják a legnagyobb spílerek között emlegetni. De... Zsinórban kapni 3 Aranylabdát, ráadásul a 4. megszerzésére is jó eséllyel pályázzon, na ez az ami túlzás. Nem arról van szó, hogy volt-e olyan év, amikor inkább érdemelte volna meg helyette más (pl 2010, amikor Xavi vagy Sneijder kezében is szívesebben láttam volna a díjat), hanem magának az elvnek a hülyeségéről. Mert amíg Messi évről-évre zsebeli be a csillogó díjakat, addig olyan fantasztikus labdarúgók fognak majd visszavonulni (Raúl, Henry, Lampard, Pirlo stb), akik igazán megérdemelnék, hogy egy komoly egyéni elismeréssel tegyék fel pályafutásukra a pontot. Nem arról van szó, hogy mennyire szimpatikus nekem az argentin, mert egyetlen olyan focista sincsen, aki ilyen egyeduralkodója lehetne ennek az óriási sportnak. De hát mit lehet tenni, a voksolás borzasztóan szubjektív, ahol mindig lesznek vesztesek. Én egynél több Aranylabdát senkinek sem adnék!

2. Az arab tulajdonosoknak a színre lépése

Kis pénz-kis foci, nagy pénz-nagy foci. Tudtuk! Mindig is voltak klubok, akiknek jobban ment és több pénzből gazdálkodhattak. Ezzel párhuzamban pedig szintén megszoktuk, hogy vannak a kicsik, akiknek csoda kellett egy kiugró szerepléshez. Ez a természetes rend. De az amit a keletről érkező sejkek és banktulajdonosok csinálnak az abnormális. Gyakorlatilag bebizonyították, hogy mit sem ér a kemény utánpótlásképzés, az évekig tartó spórolgatás és a megfontolt szakmai döntések. Elég ha van pénzed és bármelyik csapatból bárhol csinálhatsz nemcsak sztárklubbot, hanem bajnokot. Felforgatták az európai labdarúgást és annak erőviszonyait. Anglia trónján egy olyan Manchester City ül, aki nagyobbnál-nagyobb történelemmel bíró csapatokat utasított maga mögé (Man United, Liverpool stb). Persze a dolog másik oldala, hogy sok pénzből olyan gárdákat lehet összerakni, melyek tele vannak sztárjátékosokkal, aminek köszönhetően szép focit láthat az ember a tévé előtt ülve, de ez akkor sem fair. Gyakorlatilag akire kiakarja vetni a hálóját egy City vagy a PSG azt kb meg is szerzi. Talán az egyetlen kérdés, hogy a játékos akarja-e, mert a klub ezer örömmel passzolja el esetenként legjobbjait is (a közelmúltban az AC Milan), ha jól megfizetik.

3. Az, hogy minden idők legerősebb spanyol keretének tiki-takával kelljen nyernie

Ez a taktika eredményes, jó és még jobban mutat tőle a játékosok statisztikai lapja a meccsek végén. A spanyolok VB- és EB-győzelmeit egy percig sem vitatom, sőt örülök is neki, hogy végre egy olyan futballnemzet nyeri a tornákat, akiknek évtizedeken át nem jött ki a lépés egy jó szereplésre. Megérdemelten nyerték meg mind a három nagy futballeseményt négy éven belül, de ezek közül játékban csak a 2008-as EB tetszett (a spanyolok játékát elnézve). Mert ha nyer egy csapat az jó, de ha mindezt szép játékkal teszik és olyan megmozdulásokat látsz tőlük egy-egy meccsen, hogy évek múlva is emlékezni fogsz rájuk na az az igazi! Főleg pártatlan szurkolóként nem egy gépies precizitással, de látványtalanul játszó brigádot akarunk látni. Bennem legalábbis sokkal mélyebb nyomott hagytak pl régen Rivaldo elfutásai, Ronaldo testcselei vagy Ronaldinho "hulló faleveles" gólja a 2002-es brazil csapatból, mint a Xavi-Iniesta duó passzolgatásai idén. Márpedig ezek a spanyolok is tudnának nekünk minden bizonnyal "nagybetűs focit" is hozni a pályára, sőt szerintem annyira erősek, hogy egy bátrabb játékfelfogással is szanaszét nyernék magukat, de inkább a biztosra mennek.

4. A videóbíró bevezetésének lassúsága

Végre megtették az első lépéseket afelé, hogy a technika segítségével megpróbáljuk kiiktatni a futballból a hibákat. Mint, ahogy tudjuk, a döntés értelmében a klubvilágbajnokságon már használni fogják a videóbíró technológiát. De azzal, hogy ezt megteszik, még messze nem lesz a foci hibátlan. Sőt az összes csapat a bakikra épít. Egy gól többször születik abból, hogy kihasználják az ellenfél védelmének a malőrjét, minthogy valaki úgy lövi meg a labdát, hogy az védhetetlen legyen. Ahhoz is, hogy valaki lövőhelyzetbe kerüljön egy védőnek hibáznia kell, hogy hagyta mindezt. Ezek kellenek a fociba, ezek lételemei. De az, hogy egy labda áthaladt-e a gólvonalon vagy sem, hogy szabályos-e vagy szabálytalan a gól az már nem ez a szint. Az egy egyszerű tény, hogy gól született-e vagy sem és mivel nem minden helyzetben képes az ember megállapítani ezt, szükség van egy olyan berendezésre, ami megerősít döntésünkben. Leggyakrabban három kifogást szoktam hallani ellene:

- "Ezzel is csak az amerikaiakat koppintanánk": És akkor mi van? Nekik jól bejött nem? Miért ne élvezhetnénk ki mi is a videóbíró előnyeit?

- "Kiveszik ezzel a fociból a drámát": Azzal szerintem, hogy kevesebb szabálytalan gólt adnának meg még ugyanúgy lennének váratlan fordítások vagy a padlóról talpra állások. És így legalább nem lesz az ellendrukkereknek ürügy a vereségre, hogy kamugóllal nyert az ellenfél.

- "Az ember szerepe csökken": A videóbíró csak egy "segéd", a meccset ugyanúgy 22 húsvér futballista fogja játszani, hol a probléma?

5. A játékosokért fizetett irgalmatlan pénzösszegek/fizetésük

Nem vagyok az a fajta, aki azt mondja, hogy miért nem kap mondjuk egy tűzoltó több fizetést, mint egy focista, hiszen ő életeket ment meg hasonló. Nem, mert amíg a tűzoltásra rengeteg szakképzett és ügyes tűzoltó van, addig ha pl a fiadnak a kedvence C.Ronaldo, nem fogod tudni neki megmagyarázni, hogy mostantól Di María fog helyette játszani, de azért ő is ugyanolyan jó. Nem lehet ugyanúgy pótolni Rooney-t, Ibra-t, ők mind egyéniségek.  Ezért én megértem, hogy nekik többet kell perkálni, mert ha velük baj van, akkor milliók szomorkodnak. Viszont a kereseten belüli aránykülönbségek, valamint a transzferek során kifizetett összegek már tényleg a túlzás kategóriába sorolhatóak. Az imént említett CR7 94 millió euróért váltott anno klubbot, Thiago Silva 42 milliót ért idén a PSG-nek. Tényleg érnek ők ennyit? Pláne úgy, hogy közben világszerte a gazdasági válságot nyögik az emberek.

juan carlos - ]]>http://afocimegmi.blog.nepsport.hu]]>