Ma 2019 március 23. Emőke napja van. Holnap Gábor, Karina napja lesz.
f120639b040090d37834652dd909491d.jpg

A magyar Gascogne emlékei

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.

Sáros vármegye és története szép és fontos példája a régi magyarok országfoglalásának és berendezkedésének.

„Za rus” – a ruszok földjével határos terület – birtokba vétele a honfoglaló Aba, Tomaj, Tököl és Bogomér nemzetségek sikere volt a 10–11. században. E korai ispánsági időszak emlékei a nagysárosi, sóvári, szinyei, abosi, kapi, szalánci és más föld- és gerendavárak.

Nyársardó 16. századi, Szent Demeter titulusú egyháza (a szerző felvétele)

A mezsgye szóból eredő (vár)megye intézménye II. (Vak) Béla királysága idején szilárdult meg az 1130-as években. Sáros központja Nagysáros vára lett. A környékén akkoriban jelentek meg az első nyugat-európai szerzetesek: az ágostonos remeték, valamint a szentföldi alapítású lovagrendek; Eperjes közelében megépült a Szent László-hegyi apátság, Bártfán, Komlóson, Lipócon és további helyeken a keresztes vitézek rendházai a 13. század elejéig. A II. Géza (1141–61) által behívott szász és türingiai erdőirtók mellett vallon és francia telepesek is érkeztek a Tarca és a Tapoly folyók közötti hegyes-völgyes, erdős háromszögbe.

A mongol pusztítások után IV. Béla 1260-ban a francia Merse lovagnak adományozta a hűtlen Bánk bán sárosi birtokait és velük az ispáni rangot a muhi csatában, majd a menekülésben tanúsított hűségéért. Merse a fivéreivel – Martin és Briccius lovagokkal – közösen szervezte, kormányozta a vármegyét. Uradalmi központjuk Szinye (Svinia) – másként Sanuefalwa – volt, huszonkét település tartozott hozzá. (A nemzetség legismertebb sarja a Szinye-Újfaluban 1845-ben született Szinyei-Merse Pál).

Ezek egyike, Jernye (Jarovnice) jelenleg öt és fél ezer lakosú nagyközség a Szinye-patak mentén, Szinyétől tíz kilométerre. Nevét 1262 és 1311 között idézik írások Jerneként. A 14. század elején a település szétvált két falurészre: 1320-ban „Due ville Sancti Antoni Superior et Inferior” formában; tíz évre rá „Jerona aliter de Sancto Antonio” névalakban bukkant fel újra írásban. A patrocínium az akkoriban alapított Remete Szent Antal-plébánia elkészültéről árulkodik. Most is láthatjuk a helység közepén, alacsony kőfallal kerítve. Népes faluközösség számára épült az átlag feletti nagyságú, nyugati tornyos gótikus templom, amelyet 1524-ben a kora reneszánsz ízlés szerint díszítettek. 1768-ban már harmadszor bővítették, a barokk stílus jegyében.

A közeli Nyársardóra (Raznany) tartunk: az „ardó” a régi magyar „erdőóvó” foglalkozás torzult alakja, az egykor királyi szolgálatban állt erdőóvók emlékét számos -ardó helynevünk őrzi. A Tarca menti dombháton fekvő, másfél ezres, szlovák lakosú település íratlan története a Kr. e. 5. évezredig vezethető vissza. A vonaldíszes kerámiaedények készítőit a hallstatti, majd a La Téne kultúra tárgyait „itt felejtő” népek – kelták, vandálok – követték. Árpád fejedelem harcosai, utóbb békés letelepedők csak ritkán bukkantak jámbor szláv közösségekre az északi hegyek vidékén, és ha találkoztak velük, hamar össze is bútoroztak.

A Nyársardó név 1248-ban jelentkezik írásban, különös módon „Ardounyars” formában, két szomszédos erdőmunkás község összevonása után. Majd 1466-ban már Nyársardóként szerepelt a Mátyás király által a török háború költségére kivetett különadó behajtólistáján. Földesurai a Semsey, Újfalussy, Bertóthy, Péchy és Tahy famíliák voltak a 16.-tól a 19. századig.

A település középkori templomát az 1300-as években alapították, majd újat építettek 1510-ben, aztán 1540-ben bővítették, 1778-ban barokkizálták, 1908-ban renoválták (képünkön). Az elmúlt években megújították a mai kor szakrális igénye és szakmai színvonala szerint. A nyugati tornyos, egyhajós, fél nyolcszög záródású szentélyes templom pompás példánya a Jagelló-kori felvidéki gótikának. Érett csúcsíves-kőrácsos ablakai, szép arányú támpillérei a közeli Kisszeben, Eperjes és Bártfa nagystílű városi építkezéseinek alig szerényebb változatai. A bádogsisakos barokk harangtorony új mechanikájú óráinak pontosságát a déli kapu fölötti napóra ellenőrzi. Szent Demeter protomártír emlékére alapították: a római fennhatóság alatti pannon Szerémség szülötte vértes katonatisztként átállt, majd harcolt a keresztényüldözők ellen, mígnem a bizánci császár megölette. Arcmását láthatjuk a magyar Szent Korona alsó abroncsának egyik tűzzománc képén. Hazai kultusza az 1200-as évek végén, III. Béla király rá emlékező kampánya által jutott el Felső-Magyarországra is.

Ludwig Emil

]]>www.magyarhirlap.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Irodalmi kávéház (454) Nagyvilág (1300) Mozi világ (440) Egészség (50) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Emberi kapcsolatok (36) Vetítő (37) Politika (1571) Sport (727) Történelem (3) Flag gondolja (32) Mondom a magamét (3440) Belföld (5) Mozaik (6) Gasztronómia (539) Tereb (125) Gazdaság (603) Szépségápolás (15) Kultúra (3) Rejtőzködő magyarország (171) Tv fotel (65) Jobbegyenes (1487) Heti lámpás (199) Életmód (1)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>