Az európai demokrácia szégyene… Egy szélsőséges figura saját polgárait lövette, vasrúddal verette, és a politikai bűncselekmény után tíz évvel még mindig „évértékelőt” tart... Az Európai Unió polgárai akkor demokratikus jogaikat akarták gyakorolni.

 

És ismeretlen kékruhás martalócok uszultak rájuk.

 

Fejmagasságban gumitölténnyel lőttek bele a bejelentetten, abszolút törvényesen demonstráló tömegbe. Ezek az áldozatok demokratikus jogaikat akarták gyakorolni. Tiltakoztak a hazugságpolitika ellen. Maga a kormányfő ismerte be ugyanis.

 

„Végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet.”

 

Azaz a demokráciában az vezette félre a demokratákat, akinek alkotmányos kötelessége lett volna a törvények betartatása másokkal is. Ő sértette meg durván az alkotmányt azzal, hogy elrejtette a közérdekű adatokat a polgárok elől.

 

És azok helyett hamis adatokat hazudott.

 

Ezzel elárulta a köztársaságot. Egy köztársaság polgári tömege ugyanis elsőként várja el a végrehajtó hatalmat gyakorló politikustól – még ha az az elődje szerint „puccsistaként” jutott is hatalomra -, hogy igazat mondjon a választópolgároknak.

 

„Tudtuk, hogy amit mondunk, az nem igaz.”

 

Ezekkel a szavakkal ismerte be a Hazugságrém, hogy folyamatosan hazudott a köztársaságnak. Így a köztársaság árulója lett. A köztársaság árulójának egy percre sem lett volna szabad állami hivatalban maradnia. A köztársaság árulóját felelősségre kellett volna vonni.

 

A köztársaság árulója azonban az árulás után hatalomban maradt.

 

A köztársaság árulója annyira ragaszkodott a hatalomhoz, hogy erőszakkal verte le a demokratikus tiltakozást. Fejmagasságban tömegbe lövetett, a gumitöltények több demokratának maradandó sérülést okoztak – tőlük mind máig nem kért bocsánatot.

 

A köztársaság árulója vasrúddal verette meg a köztársaság tagjait.

 

Megkötöztette, betonudvaron térdepeltette őket hátrabilincselt kézzel éjszaka órákon át. Pusztán azért, mert alapvető emberi jogaikat akarták gyakorolni egy európai uniós tagállamban. Kávéházakból rángattak ki békésen szórakozókat – s vertek meg.

 

Majd az igazságszolgáltatást is megbecstelenítették.

 

Tinglitangli „bírókkal” elítéltettek ártatlan fiatalokat. Olyan gyerekeket, akik kíváncsiságból mentek le az utcára – őket zárták hónapokra alvilági vezéregyinségekkel egy cellába. Megfosztották őket szabadságuktól – és elriasztották őket a magyar államtól.

 

Terrort alkalmaztak – állami terrort.

 

Utána ki is tüntették a tömegbe lövető, viperával polgárokat verető „parancsnokokat”. Megüzenték a társadalomnak, hogy aki nem hajbókol a Hazugságrémnek, az gumitöltényre, viperaütlegre számíthat. És be is zárhatják ártatlanul a vérbírók révén.

 

Tíz éve zajlott le a fővárosban a Polgárverés.

 

És tíz elteltével még mindig „évértékelhet” a Hazugságrém – még közönsége is csődül. Az oligarchia csőcseléke bámulja tátott szájjal azt, akik végighazudott másfél-két évet, tudta, hogy amit mond, az nem igaz. Majd tömegbe lövetett.

 

Ez az európai demokrácia bukása.

 

A salak nem maradhat ilyen sokáig felszínen egy közepes minőségű demokráciában sem.  Valamit elrontottunk a demokratikus gyakorlatban. Tömegbe lövető szélsőséges ugyanis nem maradhat még ripacs sem egy európai demokráciában.

 

Ki kell ragadnunk a kátyúból a rendszerváltoztatást.

Kovács G. Tibor - ]]>www.gondola.hu]]>